Szövegértés

Azt hittem, csak nekem van olyan problémám, hogy nem mindig értem a kormányfő mondatait. Pontosabban nem találok értelmet bennük. De kiderült, ez országos probléma. Nem a miniszterelnök a hibás. Általában van baj a szövegértésünkkel. Mondjuk nem az én generációmban, de a fiataloknál nagyon is. Én meg, úgy látszik, második gyermekkoromat élem.

A hír voltaképpen tragikus. Nem a rám vonatkozó, azt még kiheveri az ország, hogy Orbán szövegeinek értését illetően nem vagyok a topon. De itt egész generációk vannak segédmunkási létre ítélve. Jelentős részük nem képes értelmezni egy eléjük tett szöveget, legyen az használati utasítás, munkafolyamat leírása, vagy tankönyvi lecke. Számukra mindez kínaiul van, illetve még kínaiul sem, tehát szakmunkát egy kínai akkugyárban sem végezhetnének. Nekik hiába leszünk akármekkora akkumulátor-nagyhatalom. Viszont legalább az ennek következtében beálló energia- és vízhiány áldásaiban majd ők is igazságosan részesülnek. Elvégre demokrácia van, vagy mi. Ja, és jogállam is. Meg korszerű oktatás.

A 2022-es kompetenciamérések szerint még soha nem volt ilyen pocsék az eredmény. A nyolcadikosok 40 százaléka, a továbbtanuló tizedik évfolyamosok egyharmada az alapszintet sem éri el. A mindennapi életben minimálisan szükséges szövegértési képességgel sem rendelkeznek.

Komolyabb továbbtanulás így persze nemigen lehetséges. Innentől érthető, hogy 2010-hez képest a 18-24 évesek között nőtt a legfeljebb nyolc osztályt, vagy annyit sem végzők aránya. De semmi baj, aki mégis továbbvergődik, annak gondos kormányunk bizonyos szakokon előrelátóan a béka feneke alá szállította le a felvételi ponthatárokat. Megszűnt a felvételi minimum, így a tanítóképzőkbe már olyan pontszámmal be lehet jutni, ami jóval alatta marad a tavalyi minimális követelménynek.

Dupla haszon. Egyrészt ki lehet mutatni, hogy lám, fokozatosan megszűnik a pedagógushiány. Jelentették is boldogan a kormányinfón, elfelejtkezve arról, hogy a jelentkezők jó része már eddig is lemorzsolódott később. Most a kellő felkészültség híján pláne így lesz. De az nem ma van, hanem holnap, azzal meg ki törődik. Másrészt így garantáljuk a mostani állapotok fennmaradását. Ha olyan szerencsétlen fiatalok lépnek a pedagóguspályára, akik maguk is hézagos képességekkel bírnak, tuti, hogy nem fog javulni a tanítványaik szövegértése sem. Jó ez így. Az elit gyerekeit úgysem ezek fogják tanítani, őket kimentik az alapítványi vagy jobb egyházi iskolákba.

Ez már majdnem nemzeti tragédia. Az ország ebben is kettészakadt: 40 százaléknyi nyolcadikosnak nincs jövője, boldogulni csak a többi tud. Itthon vagy másutt.

Az viszont tragikomédia számba megy, ahogy a hivatalos politika a haszonélvezője az elemi szövegértés hiányának. Ha ebben jobban állnánk, nem mernének értelmetlen, zavaros, gőzös tirádákkal elénk állni. Mondanak egy nagyot, nincs köze a valósághoz, de a rációhoz se igazán. Elég, ha a híveknek ismerős a dallam, van benne egy-két sokat ismételt szó (nemzet, Brüsszel, migráns, mi magyarok), azok majd működésbe léptetik a reflexeket. Ha a tiédet nem, és még mindig azt hiszed, a beszéd arra való, hogy értelme legyen, úgy kell neked.

A miniszterelnök pénteken a rádióban pl. a következő gyönyörűséggel állt elő: „Mi, magyarok 1100 éves flow-ban vagyunk”, vagyis egyetlen szépséges folyamat a történelmünk, szemben más népekkel – pl. most a kormányfő szerint a csehekkel –, akik folyton vitáznak.

Meg kell a szívnek szakadni. Vagy legalább dagadnia a büszkeségtől. Már ha érteném.

A flow-ról még tudom, micsoda; Csíkszentmihályi Mihály határozta meg így azt az állapotot, amikor az ember képes egyetlen dologra fókuszálni, elmerülni annak lendületében és örömében, amit csinál. Kivételes élmény. Ám valahogy nem fedezem fel az 1100 év minden pillanatában ezt a töretlen lendületet és örömöt. Az nyilvánvaló, hogy 13 éve csupa flow az élet, de vajon a tatárjárás, Mohács vagy a világháborúk részei-e az össznemzeti flow-élménynek? Vagy, ami rosszabb, még Gyurcsány is? Nem értem. Ahogy azt sem igazán, hogy „az árspekuláns multik összejátszanak a brüsszeli bürokratákkal”, csakis ez okozza a magyar inflációt. Hogy esne beléjük a rosseb. De eddig miért nem tetszett mondani?

Csak az a baj, hogy a szövegértési színvonal nem oszlik el egyenletesen a régióban. Még mindig nem mindenki elég hülye. Szomszédaink érteni vélik, miket mondott Orbán Tusnádfürdőn. Eddig még csak két ország külügye hívatta be az ottani magyar nagykövetet, és egy harmadik, a cseh fejezte ki rosszallását. Ausztria az embercsempészek szabadon engedése miatt orrol ránk. Ukrajnáról már nem is beszélek. Hát nem jobb lenne, már csak az ottani magyarok miatt is, ha ők is a szövegnemértés boldog állapotában leledzenének?

Itthon viszont a szövegértési nehézségek általánosnak mondhatók. Gulyás Gergely is ezzel küszködik. Közölte, hogy az ősfideszes Pesty László tusnádfürdői szövegét egyszerűen nem tudja értelmezni. Nem tudja, mi az a „Lölő-jelenség”, amit Pesty kárhoztatott. Nem képes felfogni azt a mondatát sem, hogy „Lopunk, csalunk, zsarolunk, hazudunk”.

Érdekes, én meg ezt értem.