– A két srác csak szerencsétlenkedett, fogalmuk sem volt, mit kellene csinálni, a strandolók próbálkoztak a mentéssel, de hiába – meséli egy férfi felháborodva, egy másik pedig azonnal rákontráz: – A rendőröket sem ők riasztották, ahogyan a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatát (VMSZ) sem, utóbbiak első hajója úgy húsz perc múlva érkezett meg, ám ekkor már csak a holttestet lehetett keresni. Próbálkoztak is becsülettel, összesen három hajóval kutatták éjszakába nyúlóan, pedig elvileg semmi közük nem volt a tragédiához.
A július elején vízbe fulladt férfi története jól láthatóan még szűk három héttel az eset után is komoly indulatokat vált Balatongyörökön. Az apa két gyermekével bérelt ki egy vízibiciklit, mellyel a bójákon túlra hajtottak, ahol a fiával a vízbe ugrottak. A megélénkülő szél miatti sodrás azonban egyre messzebb vitte tőlük a járművet a kislánnyal: megpróbálták utolérni, ám egy idő után látszott reménytelen a helyzetük. Két SUP-os ugyan felfigyelt rájuk, odaeveztek, s a gyereket sikerült is a deszkára emelni, az apa azonban elmerült, mielőtt ki tudták volna húzni. A partról sokan figyelemmel kísérték a mentési kísérleteket, s a lapunknak nyilatkozók többsége szerint a strand vízimentősei láthatóan pánikba estek, bizonyítva, alkalmatlanok a feladatukra.
– Tavalyig a VMSZ szakemberei biztosították a strandunkat, ám az idén a polgármester úgy döntött, lecseréli őket egy fiatalokból álló csapatra, akik olcsóbban vállalták a munkát, igaz, nincs mögöttük valódi technikai háttér, tapasztalat, infrastruktúra, logisztika
– magyarázza egy helybeli középkorú férfi. – Talán emiatt is voltak olcsóbbak: na nehogy azt higgye, hogy sokkal kevesebbért vállalták, napi néhány ezer forintos különbségről beszélnek a faluban. Ahol a többség amúgy azt hiszi, még mindig a VMSZ szolgáltat, ahogyan hosszú évekig, nem is tudják, hogy lecserélték őket.
Mint arról korábban beszámoltunk, a Balatonnál – ahol az ötszáz férőhelyesnél nagyobb strandokon kötelező vízimentőt alkalmazni – a VMSZ az idei évre napi 34 ezer forint plusz áfáért tud szakembert biztosítani, ami azt jelenti, egyetlen vízimentő cirka 4 milliójába kerül a strandot üzemeltető önkormányzatnak. Ehhez jön még a rádióbérlés és az esetleges szállásköltség, vagyis ahol több ember szükséges, ráadásul több strandon, ott értelemszerűen a költségek meghaladhatják a tízmillió forintot is, melyet viszont már túlzásnak tartanak egyes polgármesterek. Közéjük tartozik Bíró Róbert, Balatongyörök faluvezetője is.
Az életmentés pénzszűke miatt átmenetileg szünetel, alig tudják kigazdálkodni vízimentőkre a pénzt a balatoni települések– Az általunk jelenleg alkalmazott vízimentők a VMSZ tarifájánál 15-20 százalékkal olcsóbban vállalták el a munkát, nem mellékesen korábban a VMSZ-nél dolgoztak – utasítja vissza a falubeliek kritikáját a polgármester. – A tragédia esetén azonban senki sem tudott volna érdemben segíteni az édesapán, hiszen a bőven a bóján túlra merészkedtek a vízibiciklivel, melynek bérlésekor aláírták a felelősségnyilatkozatot, hogy tudnak úszni. Mivel a férfi egyik pillanatról a másikra merült el, bárki is adja a vízimentő szolgálatot, nem tudott volna beavatkozni.
Ezzel szemben a lapunknak nyilatkozó györökiek szerint a VMSZ sokkal hatékonyabban tette volna a dolgát,
hiszen a férfi eltűnése után legalább negyedóra telt el, mire értesítették a rendőrséget és a mentőket, s rá húsz percre futott be az első mentőhajó, viszont, ha a szakszolgálat biztosította volna a strandot, akkor olajozottabb a gépezet.
– Elsőként a sürgősségi mentőhajónk érkezett a helyszínre, ezt követte két másik, melyek éjjel fél 11-ig keresték az eltűnt édesapa holttestét – emlékszik vissza a tragédiára Bagyó Sándor, a VMSZ elnöke, aki megjegyezte, megérti a györökiek felháborodását, ugyanis a strandon dolgozó vízimentők valójában azt sem tudták, mi történik körülöttük. – A mentőszolgálattal és a vízirendészettel kötött szerződésünk szerint üzemeltetjük a sürgősségi mentőhajónkat, s a 112-es segélyhívóra érkező bejelentéseket mi is azonnal megkapjuk, így tudtuk meg, mi történt. És mi maradtunk a legtovább a helyszínen, a vízirendészet ugyanis a kora esti órákban elhagyta a helyszínt.
A balatoni településekre nagyjából fél tucat szervezet ad vízimentőket, a legtöbb helyen a VMSZ-t bízzák meg a szolgáltatással, ám akadnak önkormányzatok, melyek sokallják a szakszolgálat árait.
– Mindenkinek szíve joga, kivel szerződik – mondja erre Bagyó Sándor –, ám azt azért ne felejtsük el, mi nemcsak vízimentőt adunk a szerződésben szereplő összegért, hanem egy komplex rendszert, melyet fenn kell tartanunk, megfelelő háttérszemélyzettel, s komoly prevenciós tevékenységgel. A legnagyobb probléma szerintem, hogy akadnak önkormányzatok,
melyek a vízimentők költségét felesleges kiadásnak gondolják, illetve láthatóan az államtól várnának el segítséget, arra hivatkozva, hogy nem tudják kigazdálkodni az szolgáltatás árát. Ami nem túl elegáns állítás, hiszen a strandbevételeket nemcsak a belépőjegyek jelentik, hanem a bérszolgáltatásokból, például a büfékből, kölcsönzőkből befolyó bérleti díjak is.
Rövidlátó szemlélet, hogy a lehető legolcsóbban kell megúszni a vízimentőket, így nem baj, ha nincs mögöttük jármű- és eszközpark, hiszen a bóján túli rész már nem strand, azaz már nem kell felelniük érte. Nem értik, hogy a piacgazdaság erről szól: akadnak bevételek és kiadások, s ha előbbi a több, akkor nyereségről beszélünk. A nyereségből pedig biztonságosabbá lehet tenni a strandokat, mely aztán vendégcsalogató, vagyis tovább nőhet a bevétel.
Bagyó Sándor szerint komoly probléma, hogy jelenleg nem egységes a vízimentők képzettsége. Korábban ugyan hosszú harc után bekerült az OKJ-s képzések közé, ám nem sokkal később ki is vették, majd néhány év múltán a felnőttképzésbe sorolták, s meg is alkották a feltételrendszerét,
de az idén még tart a türelmi idő, vagyis rengeteg igazolást, papírt elfogadnak, köztük olyanokat is, melyek mögött semmiféle valós képzés nincs.
Ráadásul a pandémia alatt szünetelt a képzés, így szakemberhiány is fellépett, mely még az idei szezon elején is éreztette hatását.
– A jövő évtől elvileg csak akkreditált képzőhelyeken és vizsgaközpontokban lehet vízimentő képesítést szerei, illetve a régi papírokat megújítani – teszi hozzá –, ami elvileg rostálja majd a rendszerből az alkalmatlan embereket. Más kérdés, hogy minden szabályozás annyit ér, amennyit betartatnak belőle, azaz ahhoz, hogy tényleg megfelelő fizikai és protokollvizsgákat teljesített szakemberek dolgozzanak a strandokon,
állandó és normális hatósági, vagyis a kormányhivatali és a vízirendészeti ellenőrzésre lenne szükség, amivel kapcsolatban azért vannak kétségeim.
Ezek híján ugyanis a VMSZ elnöke szerint marad a jelenlegi, kaotikus rendszer, melyben sok önkormányzat például úgy oldja meg a vízimentők kötelező alkalmazását, hogy a strandon sporteszközöket kölcsönző vállalkozás nyakába varrja, jogilag mentesítve magát, ugyanakkor felvállalva, hogy nem valódi vízimentők adnak majd szolgálatot.
A víz nem barát és nem ellenség, de Magyarországon évente 300 ember fullad bele strandolás közben