Eskü

„Esküszöm, hogy hűséges leszek a Magyar Népköztársasághoz, és minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy a népünk szabadságát és függetlenségét megvédjem. Esküszöm, hogy a tanításban és nevelésben a népünk érdekeit szolgálom, és a tanítványaimat arra nevelem, hogy legyenek jó hazafiak, becsületes emberek és hasznos tagjai a társadalomnak. Esküszöm, hogy munkám során betartom az alkotmányt és a törvényeket, és engedelmeskedem a tanügyi hatóságoknak. Esküszöm mindezt lelkiismeretemre és becsületemre.”

Ez egy központi, egységes tanári eskü szövege az 1950-es évekből, amit az akkori tanügyigazgatás rendelt el. Most, hetven évvel később az Orbán-kormány ismét azt tervezi, hogy rendeletben írja elő, jövő év május 31-étől kötelező lesz az eskütétel a pedagógusok számára, enélkül munkába sem állhatnak majd. Az eskü szövegéről még nincs döntés, de – ismerve a jelenlegi kormányzat elborult észjárását - nem lenne meglepő, ha a fentihez hasonló esküszöveget ötletének ki. Igazából csak a Magyar Népköztársaságot kellene átírni Magyar Köztársaságra, vagy, miután fideszes körökben már a köztársaság szó használata is egyre inkább egy zavarba ejtő, egyszerűen csak Magyarországra. Egyelőre annyit tudni, hogy a Belügyminisztérium nagyobb “elkötelezettséget” vár majd az esküt tett pedagógusoktól.

Mintha azok, akik az elmúlt időszak, sőt az elmúlt évek oktatáspolitikai ámokfutása után még mindig a pályán vannak vagy pedagógusnak készülnek, ne lennének kellően elkötelezettek. Persze, lehet azt mondani, hogy az eskütétel puszta formaiság, de ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy a kormány által gründolt Nemzeti Pedagógusok Kar etikai eljárást, a tankerületek pedig – az új státusztörvény bevezetésével - már fegyelmi eljárásokat is indíthatnak pedagógusok ellen. Az eskütétel pedig újabb szájkosárként is szolgálhat. Például, ha valaki sztrájkolni, polgári engedetlenkedni mer, vagy bármilyen más módon szembe mer menni a hatalommal, már azt is rá lehet majd fogni: aljas esküszegő.