önkormányzat;pénz;Miskolctapolcai Barlangfürdő;exkluzív;

Nem fizettek a vállalkozók, a kamara sem kapott állami támogatást, így az anyagi teher Miskolc vállán maradt a tapolcai barlangfürdő ügyében

Hiába ígérték meg tavaly a helyi vállalkozók, hogy hajlandók támogatni a miskolctapolcai barlangfürdő működését, a felajánlott összeg alig töredéke érkezett meg a fenntartóhoz, s a megyei iparkamarának sem sikerült állami támogatást ide „kiközvetítenie”.

Tavaly ősszel nagy riadalmat okozott Észak-Magyarországon, hogy átmenetileg bezárt a térség egyik ikonikus létesítménye, a miskolctapolcai barlangfürdő.

Akkor megírtuk, hogy a turisztikai bevételek nagyban függnek a különleges természeti környezetben található fürdőtől, ahová a határon túlról, Szlovákiából és Lengyelországból is érkeznek látogatók. Ha nincs fürdő, vendég is kevesebb akad, amit igazol, hogy a fürdő bezárásának hírére sorra mondták vissza foglalásaikat azok, akik itt szerettek volna pihenni.

Az önkormányzati tulajdonú Miskolci Fürdők Kft. azért döntött 2022 szeptemberében a fürdő bezárásáról, mert az elszabadult rezsiárak miatt nem tudta kigazdálkodni a működés költségeit. A vendéglátásból élő vállalkozók ezért megkeresték a város vezetését és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát azzal, hajlandóak anyagilag támogatni a fürdő működtetését, ha azt újra kinyitják. Az év utolsó három hónapjára tervezett 160 millió forintos működési költségből akkor 60 millió forint plusz forrást kellett találni a működtetéshez, aminek előteremtését a város, a kamara és a vállalkozók egyenlő arányban, 20-20-20 millió forintot felajánlva vállalták.

Ám végül az anyagi teher nagy része az önkormányzat vállán maradt. 

A vállalkozók által felajánlott 20 millió forintból a Barlangfürdő újranyitását követően mindössze 700 ezer forint támogatási összeg folyt be a fürdőt üzemeltető kft. számlájára, további 3 millió forintos keretösszeggel pedig reklámszerződést kötöttek 

– tudtuk meg a városháza sajtóosztályán. 

Ezen felül részbeni segítség volt, hogy a helyi szállásadók nagyobb tételben vettek meg kedvezményes tarifával belépőjegyeket, amelyeket aztán később a vendégeik használtak fel.