Aki taktikus, hajóval megy a Szigetre. Legalábbis az első nap, amikor sorba kell állni a jegyekért, mert a Jászai Mari térről érkező járat viszonylag laza és a kikötői bejutás szimplán a leggyorsabb. Igaz, ehhez újfent zsebbe kell nyúlni, be kell vállalni a kétezer forintos jegyet, körülbelül egy dobozos sör szigetes árát. (Dobozos kávét keresni viszont eszünkbe sem jutott, nem luxusjachttal érkeztünk.)
Érdemes volt sietni, mert a nyitónap nagyszínpados fellépői között több izgalmas fellépő is volt. Például a Szigeten eddig soha nem fellépő Sam Fender, aki tavaly az utolsó pillanatban kényszerült lemondani a fellépését gégegyulladás miatt. Nos, most idén pótolta a bulit és a headliner előtti fellépőként kellőképpen előkelő pozícióban. Nem véletlenül: az angol dalszerző és énekes olyan tehetség, amilyen csak ritkán bukkan fel.
Lassan építkezik, sok-sok kislemezzel és koncertfelvételekkel indult, de rögtön azt éreztük, hogy a zene és a szöveg szintjén simán túllépett a rivális indie és alternatív pop-rock formációkon a maga műfajában.
Egyetlen példát mondok: 2017-ben a Play God című kislemezdal szerepel a FIFA 19-ben, mely fülbe- és lélekbemászó nóta volt. Aztán 2019-ben jött a Hypersonic Missiles, két évvel később pedig a Seventeen Going Under című hibátlan album. Nos, élőben látni végre Magyarországon a még mindig csak huszonkilenc éves csodagyereket, felemelő volt, mert értő közönség előtt adott egy pazar hangulatú koncertet.
Lágyan és érzékenyen kezdett, és igazából a tizenkettedik nótánál kezdett a buli a csúcsra pörögni, amikor Fender előadta a saját magára hangszerelt Dancing in the Dark című Bruce Springsteen-nótát. Ezek után persze nem maradt más hátra, mint a két korongjának a címadó dalai, a Seventeen Going Under és a Hypersonic Misseles, hogy aztán az extázis csúcsán köszönjön el és adja át a helyét az est fő attrakciójának, a Florence + the Machine-nak.
Az angol indie rock formáció frontembere, Florence Welch nem ismeretlen a hazai fesztiválozók előtt, lévén, hogy ez már a harmadik alkalom, hogy fellép a Szigeten és mindemellett olyan nemzetközi előadó, akinek meglepően magas a hazai rajongótábora, így az amúgy túlnyomó külföldi szigetezők mellett megjelent a szignifikáns magyar kisebbség is. De nem véletlen ez a szeretet: amit Florence Welch nyújt, az valóban fenomenális és egyedi. Úgy lett az alternatív rock hollywoodi kvalifikációkkal telenyomott dívája, hogy mégis önmaga maradt. Ez a varázslatos kettősség, ami jellemzi őt, hiszen pontosan tudja, hogy amit nyújtania kell: az a showbiz. És bizonyította: ezt egy különc, sok fájdalmat megélt személyiség tudja talán most a világon legjobban nyújtani – persze, egy csodálatosan profi gépezettel.
Zenekara tűpontosan, hibák nélkül játszik, követi és kiszolgálja a királynőt. Aki tudja, hogyan is kell uralkodni és perfekt uralkodónak lenni.
A fellépés a 2022-es Dance Fever című album turnéjának egyik utolsó állomása (még kilenc koncert lesz, ha valaki újrázna) volt, így Florence két új dallal kezdett (Heaven is Here, King), majd összesen kilenc nótát adott elő az új korongról – azaz a zömét, így érdemes volt erre készülve érkezni. Ahogy kiderült: effektíve mindenki így érkezett. Florence Welch amúgy maga volt a varázslat. Minimálisan áttetsző kosztümben (pizsama?) érkezett, pinkben, de hát ő egy sejtjében sem Barbie. Még véletlenül sem! Sokkal inkább egy karcokkal teli lelkületű felnőtt nő, aki gyermekkori fantáziáját is megtartva mesél nekünk. Énekel, táncol, pörög, piruettezik, mindezt természetesen mezítláb. És persze, szokása szerint időnként ráhozta a frászt a biztonságiakra – szeret a rajongókkal ölelkezni. Csütörtök este a színpadról lemászva adta elő a Dream Girl Evilt, a Prayer Factoryt és a Big Godot, és hagyta, hogy a közönség szerencsés tagjai ölelgessék, és ő is kiosztott néhány gyengéd simogatást. Vicces volt látni eközben az ügybuzgó biztonságiakat, akiket nyilván egy ölelés sem nyugtatott volna meg Welch-től. Ez nem is következett be.
Florence próbálta leuralni a sok tízezres tömeget is, érdeklődött, mi újság a hátsó fertályokban, a June című nóta alatt pedig arra kérte a hallgatóit, öleljék meg a mellettük lévőket. A guggolós és felugrós játékot a My Love című dalra időzítette, melyről elmondta, a Covid sivár korszakában született meg. Bár sok régi slágert kihagyott most Florence, de a Dog Day’s Are Over nem maradhatott ki a hozzá tartozó performansszal: mindenki tegye el a telefonját, ölelje meg, akit szeret, legyünk tényleg jelen, és érezzük át a csodát. Mikor elsőre nem reagált megfelelően mindenki, akkor már fennhangon kérte: tényleg tegye el mindenki a kurva telefont egy pillanatra. Ez már hatott, de azért még így is maradt néhány renitens.
A tízmilliomodik látogató
Egy 32 éves magyar nő lett a Sziget történetének tízmilliomodik látogatója, akit Kádár Tamás főszervező egy örökbérlettel köszöntött a bejáratnál. A szerencsés, Mikes Veronika pénteken, a déli órákban érkezett a fesztiválra. Az örökbérlet mellé egy, a kivételes eseményt megörökítő szivárványos zászlót, valamint egy pólót is kapott ajándékba.
