A világ két legnagyobb kokaintermesztője, Kolumbia és Peru között elterülő Ecuador egészen a közelmúltiga béke szigetének számított a régióban, mára viszont Latin-Amerika egyik legerőszakosabb országává vált, amint ezt a drogkartellek ellen kampányoló Fernando Villavicencio elnökjelölt szerdai meggyilkolása is bebizonyította. Az andokbeli állam lezüllése többéves folyamat következménye, amelyből egyelőre nem látszik kiút – erről beszélt lapunknak Pedro Manosalvas biztonságpolitikai szakértő, az Ecuadori Nemzetbiztonsági Megfigyelőközpont (OESN) alapítója.
Agyonlőtték Fernando Villavicencio ecuadori elnökjelöltetAz ecuadori békétlenség paradox módon egy békemegállapodásra vezethető vissza. A kolumbiai kormány 2016-ban megegyezett a FARC baloldali gerillacsoporttal a több mint fél évszázada tartó konfliktus lezárásáról. Will Ferrell, a washingtoni Külkapcsolati Tanács (CFR) Latin-Amerika-szakértőjének júniusi elemzése szerint a történelmi béke biztonságosabbá tette a kolumbiaiak mindennapjait, ám az ecuadoriakra ellenkező hatást gyakorolt. A FARC sokáig uralta a globális illegális drogkereskedelemben fontos szerepet betöltő ecuadori kikötőket, de feloszlásával hatalmi vákuum alakult ki. Helyi bűnbandák, mexikói drogkartellek, a FARC-kal korábban együttműködő albán maffia, a békét elutasító kolumbiai gerillák egymással erőszakosan vetélkedve próbálták megszerezni az ellenőrzést. Manosalvas megjegyezte: tovább rontott a helyzeten, hogy Lenín Moreno akkori ecuadori elnök 2018-ban leépítette a hírszerzést, amelynek megfigyelési botrányok tépázták meg a tekintélyét.
A biztonságpolitikai szakértő elmondta, hogy a koronavírus-járvány tovább gyorsította a bűnbandák térnyerését. A hivatalban lévő elnök, Guillermo Lasso még regionális összehasonlításban keveset költött a pandémia negatív hatásainak kezelésére, amellyel gazdasági problémáknak ágyazott meg. „Az ecuadori lakosság alig több mint harmada rendelkezik állással” – magyarázta Manosalvas. Rámutatott: a kilátástalanság az egyik legfőbb oka annak, hogy a fiatalok miért csatlakoznak a bűnbandákhoz.
„Ez a börtönstatisztikákban is visszaköszön: a rabok 40,6 százaléka 18 és 29 év közötti. Nemrég arról jelentek meg hírek, hogy az albán maffia hogyan toboroz 10 éves gyerekeket bérgyilkosnak”
– tette hozzá.
A szakember egyelőre nem lát reményt arra, hogy javuljon a helyzet. „A rendőrség és a hadsereg rosszul felszerelt, alacsony a morál, egyes rendőrök és katonák a bűnszervezetek tagjai. A politikusok nem a biztonság, az oktatás és más, az alapvető szolgáltatások javítását célzó intézkedéseken dolgoznak, a társadalom pedig megosztottabb, mint valaha” – fogalmazott Manosalvas. Hangsúlyozta: a bűnbandák megtanulták, hogy a politikusok elleni támadás hatékony módszer a teljes elit megfélemlítésére. Villavicencio meggyilkolása csak a jéghegy csúcsa volt:
az OESN nyilvántartása szerint tavaly óta legkevesebb 21 alkalommal támadtak politikusokra az országban.
A szakértő arra figyelmeztetett, hogy Ecuador aggasztó irányba halad, bukott állammá válhat vagy akár katonai diktatúrává, az elharapódzó erőszak ugyanis a demokráciába vetett hitet is megrendítette.
„A Latinobarómetro legutóbbi felmérése szerint Ecuadorban a lakosság nagyjából fele támogatná a hadsereg hatalomátvételét, ha az biztonságot és jólétet hozna. A Villavicencio elleni merénylet csak még jobban felerősítette ezt a vágyat”
– állapította meg Manosalvas. Úgy vélte: a helyzet megoldása csak úgy elképzelhető, ha a politikusok megállapodnak egy nemzeti minimumról rendvédelmi, és más alapvető kérdésekben, illetve a kormány elmélyíti a biztonsági együttműködést a régió más országaival.
