Az Európai Bizottság tagjaként azt kell mondjam, hogy ha a magyarok megválasztják Orbán Viktort miniszterelnöknek, „ami persze szívük joga, és van persze lehetőségük erre”, akkor az Európai Uniótól „semmiféle támogatásra és együttműködésre nem számíthatnak” – fogalmazott X. Y. uniós biztos. Hozzátette, ennek egyszerű oka van, ami nem Magyarországról szól, „hanem arról, hogy 2022-ben létezett egy csoport”, amely Európa sorsát pénzért idegeneknek akarta kiszolgáltatni. El akarták adni Európát idegen érdekeknek, és ezt a csoportot Orbán Viktor vezette. „Az adófizetők pénzét, a közösség pénzét nem lehet egy olyan emberre bízni, sem helyi, sem országos szinten, aki teljesen egyértelműen idegen érdekeket szolgál" – szögezte le a biztos.
A fenti mondatokat egyetlen uniós biztos nyilatkozatai között sem fogják megtalálni. És nem csak azért, mert az EB tagjai – még ha esetleg így is gondolják – ennél sokkal visszafogottabban, mondhatni, politikailag korrektebben nyilatkoznak. Hanem azért is, mert az ominózus mondatok szó szerint Lázár János minisztertől származnak; csakhogy a magyar kormány helyett Európai Bizottságot, hódmezővásárhelyiek helyett magyarokat, Márki-Zay Péter polgármester helyett pedig Orbán Viktor miniszterelnököt írtam, míg Európa Magyarországot helyettesíti a szövegben.
Minálunk az ilyen típusú fenyegetés/zsarolás, egy kis „hazaárulózással” megspékelve a politikai közbeszéd leghétköznapibb tartozéka, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a Lázár ellen a kijelentése miatt tett feljelentést az ügyészség visszautasította. Amúgy valószínűleg jogosan, hiszen a miniszter szavai, bármennyire is fenyegetőek és bicskanyitogatóak, jó eséllyel a politikai véleménynyilvánítás körébe tartoznak – bár ennek megítélésében nem vagyok kompetens. Ami a lényeg, hogy a fenyegetőzés, a (köz)hatalommal való visszaélés kilátásba helyezése félelmet kelthet nem csak a kipécézett politikusokban, hanem a választókban is, akikhez Lázár a szavait intézte.
És vélhetően épp ez volt a célja.