– Sétáltak. Naponta többször is megfordultak a faluban, kart karba öltve. Aztán elmaradtak a közös séták, de a fiatalabb, hatvan körüli asszony egyedül is járkált az utcákon, az anyja kabátjában. Láttuk, hogy télen is nyitva a szobaablak, de arra gondoltunk, biztosan nem laknak abban a helyiségben, így ott tárolják az élelmiszert. Tavasszal felsarjadzott a fű, a kapuhoz alig lehetett bemenni, nem nyírták. A mamát továbbra sem láttuk, a lánya meg csak soványabb és soványabb lett. Korábban már szóltunk a polgármesternek, aki a patikában dolgozik főállásban, de nem jött ki senki. Aztán végül valamelyik utcabeli beszólt a hivatalba, hogy az ÁNTSZ-nek fog levelet írni, ha nem néz rá valaki a mamára. Akkor jött ki a falugondnok, átmászott a kerítésen, bement a házba, és ott találta az ágy mellett a mama mumifikálódott holttestét. A lánya meg a rendőröknek azt mondta, két éve mélyaltatásban van, nem halt meg. Talán megzavarodott szegény. Nem bírta elviselni, hogy meghalt az anyja, akinek ráadásul a nyugdíjából éltek addig ketten.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei matyó faluban, a 2300 lelkes Szentistvánon az Arany János utcában mesélte ezt az egyik ott lakó, aki a nevét nem árulta el, mondván, kis település ez, nem akar magának bajt. A 34-es szám alatt élt a nyolcvan év körüli asszony az ötvenes évei végén járó lányával, s itt történt a tragédia is, amiről az RTL adott hírt.
Halott anyjával élt együtt két évig egy szentistváni nőAz eset megrázta a kis közösséget. Egy faluban, ahol szinte mindenki ismeri a másikat, a jelenlegi vizsgálatok szerint eltelt úgy két év, hogy egy idős asszony hiánya nem tűnt fel senkinek, illetve amikor jelezték ezt a hivatalnak, nem történt intézkedés. A fiatalabb nő, aki alighanem mentális betegségben szenvedett, és információink szerinte jelenleg is az egri kórház pszichiátriai osztályán kezelik, szintén nem kapott segítséget a közösségtől.
– Bevándorlók voltak, alig ismerte őket valaki
– egy kerékpárról leszálló férfi legyintett így, amikor a ház lakóiról kérdeztük. A bevándorló szó itt azt jelenti: nem ide született, apját-anyját nem ismerik, „gyüttment”, rokonai nincsenek a faluban.
– Régen nem ilyenek voltak. Vagy tizenöt éve költöztek ide, tudom, mert akkor halt meg a harmadik szomszéd – mondta egy kilencven éves idős néni. Ő szemben lakik a házzal, ahol az eset történt. Az elhunyt nő szerinte nagyon jól értett a fákhoz, a gyümölcsökhöz, s a szőlő metszéséhez. Ide már nyugdíjasként érkezett a lányával, aki nem dolgozott. Anyja korábbi foglalkozását sem tudta senki, de eljártak napszámba a környékre. Szilvalekvárt is együtt főztek, amikor adódik egy nagyobb termés, kalákában összefog a környék. Igaz – tette hozzá – a fiatalabb asszony ilyenkor sem tartott az anyjával, inkább a ház körül végezte a munkáját. – Eleinte dolgos volt, még kőműves munkákat is végzett, aztán az utóbbi egy-két évben már teljesen elhanyagolta a házat. Nem tudtam mi van, csak azt láttam, hogy a ház előtt egyre nagyobb a fű – mondta.
Az elhanyagoltságot észrevette a postás is, akivel szintén szóba elegyedtünk az utcában. Szavai szerint őt korábban sem engedték be a kapun belülre, de az elmúlt hónapokban hiába is próbált ajánlott levelet vagy aláírandó küldeményt átadni, senki nem jött ki a házból. Ő is csak arra emlékszik, hogy a két asszony sokat sétált korábban, a fiatalabb pedig mindig csinosan öltözködött.
– Látszott rajta, hogy szereti az anyját, kötődik hozzá. Talán a halála annyira megrázta, hogy nem akart tudomást venni róla – vélekedett. – Na meg így felvette a nyugdíját
– ezt már a boltban mondták, ahol kérdéseinkre összeszaladt néhány eladó, vevő, és mindenkinek volt valamilyen véleménye az ügyről.
Többen megemlítették: nem egyszer jelezték a szomszédok a polgármesteri hivatalban, s magának a polgármesternek is, hogy baj lehet, de nem történt semmilyen intézkedés. A boltosoknak egyébként nagyjából másfél hónapja tűnt fel, hogy valami nincs rendben, addig ugyanis a fiatalabb asszony gyakran járt hozzájuk, és mindig bankkártyával fizetett. Aztán egyszer csak a bankkártya azt jelezte, nincs rajta fedezet, onnantól pedig nem is látták újra a nőt. Hogy hogyan élte túl az elmúlt heteket, senki sem tudja: saját jövedelme nem volt, szociális ellátásért sem jelentkezett, az ellátórendszerből is hiányzott.
– Bezzeg a hollandoknál ilyen nem fordulhatna elő! – morrant fel egy férfi, az uborkák között válogatva. Aztán kifejtette: Szentistvánra egyre több holland állampolgár telepszik le, saját közösséget alkotnak a falun belül, miközben a helyiekkel is megtalálják a hangot. Ők átjárnak egymáshoz, tudnak egymás gondjáról-bajáról, és összetartanak, nem úgy mint a magyarok, akik vagy széthúznak, vagy egyszerűen már nem is állnak szóba egymással – tette hozzá.
– Aki nem akar egy közösséghez tartozni, azt hiába erőltetnék, senkit sem lehet arra rávenni, hogy barátkozzon – mondta Pesti Ferenc gyógyszerész, önkormányzati képviselő. Szavai szerint ő egyszer sem látta egyik hölgyet sem, s úgy tudja, a helyi háziorvoshoz sem jelentkeztek be. Megtudtuk: a helyi önkormányzat legutóbbi ülésén döntés született arról, hogy az elhunyt asszonyt köztemetéssel búcsúztatják, mivel a lánya jelenleg nem képes a szertartásról gondoskodni.
Kerestük a polgármestert és a jegyzőt is, azt tudakolva: kaptak-e jelzést korábban az asszonnyal kapcsolatban, és rendeltek-e el bármilyen intézkedést? – Az ügyet jelenleg a rendőrség közigazgatási eljárás keretében vizsgálja, az érintett személlyel kapcsolatban korábban az önkormányzat hivatalához, annak munkatársaihoz akár személyesen, akár írásos formában kérés, jelzés nem érkezett – tájékoztatott az önkormányzat nevében Hajdú András jegyző. Hozzátette: házi segítségnyújtást az érintett részére sem hozzátartozója, sem más személy nem igényelt, ennek szükségére vonatkozó jelzést nem tett, a helyi háziorvosoknál leadott kartonnal pedig az elhunyt nem rendelkezett.
Az önkormányzat hivatalos álláspontja szerint ők augusztus 3-a előtt nem értesültek arról, hogy gond lenne a faluban élő két asszonnyal – aznap talált a falugondnok lakossági jelzés után az idős asszony mumifikálódott tetemére. Ehhez képest az utcában többektől is hallottuk: többször is jelezték, igaz nem írásban, hanem szóban, hogy jó lenne ránézni a családra, hiszen hónapok óta nem látták az idős hölgyet, a lánya pedig furán viselkedik. Ennél tovább azonban senki sem ment, nem tett például rendőrségi feljelentést a gyanúja miatt. Ahogyan az egyik helybeli fogalmazott: senki nem akar a nyakába kálváriát olyan emberek miatt, akiket alig ismer.
Megváltozott a faluközösség
Faluközösségben régebben számos kapaszkodót talált, aki bajba került, hiszen voltak olyan hiteles személyiségek – a pap, az orvos, a tanító, a jegyző, a polgármester –, akikhez odafordulhattak a problémáikkal. Később is működött intézményrendszer, amelyhez mehettek, ha egy gyerek életét, neveltetését látták veszélyben, vagy idősek kerültek rossz helyzetbe. Ma, amikor ez az intézményrendszer szétesett, és a végletekig központosított, sokkal nehezebb eldönteni, kinek kell jelezni az adott problémát. Ez az eset rámutat az ellátórendszer hiányosságaira, s arra, mennyire szakadozott a szociális védőháló Magyarországon – mondta Szarvák Tibor szociológus. Majd’ húsz évvel ezelőtt hozták létre az úgynevezett többcélú kistérségi társulásokat, amelyek központosították az addig helyi szinteken működő szociális ellátást. Egyes településeken felszámolták a családsegítő szolgálatokat, s legfeljebb hetente fél napot tölt egy-egy szakember a faluban, ami alatt nem tudja megismerni az adott közösség tagjait.
– A településektől már annyi feladatot elvett a kormány, hogy nekünk polgármestereknek szinte egyetlenegy maradt: gondoskodni az emberekről. Ha ezt nem tennénk, végképp lehúzhatnánk a rolót – mondta Halmi József a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közel kétezres lakosú Győrtelek baloldali polgármestere. Ő nem is olyan rég a szúnyoghálót leszedve mászott be egy idős férfi házának ablakán, mert jelzést kaptak, hogy nem látták a bácsit, s baj lehet vele. Közölte: nem fordulhat elő, hogy ha a szomszédoktól segítségkérés érkezik, akkor ne menne ki még aznap egy szociális gondozó, netán ő maga. Vécsi István a Borsod megyei Ricse szocialista polgármestere szerint az talán még elképzelhető, hogy egy ember hiánya hónapokig nem tűnik fel a faluban, az azonban nem, hogy ha furcsaságot, visszásságot tapasztal a szomszéd, és azt jelzi, az gyors válasz nélkül marad.