Az atlétikai világbajnokság az olimpia és a futball-világbajnokság után a világ harmadik legnagyobb sporteseménye. Ennél fogva, ahogy például az ötkarikás játékok megrendezéséért, az atlétikaiért sincs ma már tolongás: az elszálló kiadások miatt csak a földkerekség leggazdagabb városai vállalják a terheket, illetőleg azok az autokráciák, amelyek számára a presztízs és az önnön nagyság igazolása előbbre való, mint egyéb jóléti intézkedések.
Az idei seregszemlét 2018 decemberében Monte-Carlóban ítélte Budapestnek az akkor még Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek (IAAF) – ma már World Athleticsnek – nevezett szervezet tanácsa. Másnak nem ítélhette: a rendezést fontolgató versenytársak közül előbb az afrikai országok, majd Barcelona lépett vissza. Az sem jelentett hátrányt, hogy a magyar fővárosban akkor még nem létezett alkalmas aréna, elég volt, hogy egy évvel korábban Orbán Viktor miniszterelnök személyesen is meggyőzze Sebastian Coe elnököt arról, hogy határozottan kiáll a rendezés mellett.
A Fidesz 2024-es olimpia terveiben a Csepel-sziget északi csúcsára már megálmodtak egy atlétikai versenyek helyszínének szánt arénát, amit a vb-rendezés elnyerése után meg is építhetett az Orbán-kormány. A versenyszámok döntő többségét a 246 milliárd forintból felhúzott Nemzeti Atlétikai Központban tartják, a nyolc napon át tartó viadal rendezési költsége további 70 milliárd forintba kerül.
Hogy az irdatlan kiadás megtérül-e, azt pártállástól függően ítélik meg a magyarok. Míg a kormánnyal szimpatizálók 71 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy megtérülhet-e a 300 milliárdos rendezési költség, addig az ellenzékiek 84 százaléka úgy vélekedik, erre nincs esély. A budapesti lakosok csaknem háromnegyede (71 százalék) szintén kizártnak tartja, hogy a befektetett összeg megtérül. Mindez a Publicus Intézet lapunk számára júliusban készített reprezentatív, telefonos felméréséből derült ki.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a megkérdezettek vajon mennyire vannak tisztában azzal, hol rendezik az idei atlétikai világbajnokságot. A válaszadók hat százaléka rossz helyszínt nevezett meg, 21 százalékuk pedig nem tudta megmondani. Ezek után az már meglepetést sem kelthet, hogy az grandiózus kiadások dacára a magyar embereket a seregszemle kevéssé foglalkoztatja. A megkérdezettek többsége (53 százalék) nem tervezi nézni a közvetítéseket. Nem meglepő módon a férfiak érdeklődőbbek, ugyanakkor a pártpreferencia nagyobb különbségeket mutat: a kormánnyal szimpatizálók 63, az ellenzéket támogatók pedig csupán 42 százaléka mutat érdeklődést. A döntő többség (91 százalék) a televízióból tájékozódik majd, csupán négy százalékuk tervezi élőben, a helyszínen figyelemmel követni az eseményeket.
A felmérésben részt vevők mintegy kétharmada örül annak, hogy Budapest rendezheti meg a sporteseményt, ám e kérdés kapcsán is hatalmas az eltérés a két oldal szavazóbázisa között. A Fidesz-KDMP szimpatizánsai szinte kivétel nélkül (96 százalék) örömüket fejezték ki, az ellenzékiek viszont koránt sem ennyire lelkesek (44 százalék).
A kormányoldal előszeretettel hangoztatja, hogy az ilyen sporteseményeknek köszönhetően javul Magyarország megítélése, megélénkül a turizmus, hatalmas a gazdaságélénkítő hatás. A válaszadók kicsit több mint fele gondolja azt, hogy az atlétikai vb által jobb lesz hazánk megítélése a határainkon túl, a kormánnyal szimpatizálók 90, az ellenzéki szavazók 27 százaléka vélekedik így. Kísértetiesen hasonló minta rajzolódott ki azon kérdésünkre is, miszerint szeretnék-e, ha a jövőben hazánk újabb nagyszabású sportesemények házigazdája lenne: a kormányhoz hű válaszadók 92 százaléka felelt igennel, az ellenzékiek 61 százaléka nemmel. A pártpreferencia alapjaiban volt meghatározó azon kérdésünk esetében is, miszerint Magyarországnak meg kellene-e pályáznia valamelyik következő olimpia megrendezését. A Fidesz-szimpatizánsok 71 százaléka válaszolt igennel, az ellenzékiek közül 92 százalék ellenben kategorikusan elutasítja az ötkarikás rendezést.
Politikai ütközetek
Az atlétikai világbajnokságért folytatott versenyfutásban úgy győzött a magyar pályázat, hogy a 2023-as vb helyszíne még papíron sem létezett. Illetve csak látványtervek formájában, de ez sem jelent sokat mifelénk: elrettentő példa volt a Duna Aréna, amely a elképzelések szerint hullámvonalát szimbolizáló látványos és izgalmas külső kialakítású lett volna, ehhez képest lett belőle a városrész látképét fél évszázadra meghatározó (Tesco Áruházat idéző) ablaktalan doboz. Ezúttal (szerencsére) a látványtervek visszaköszöntek a valóságban, s az építkezés pedig időben befejeződött.
Időközben viszont az atlétikai stadion ügye a kormány erőszakos és költségekkel nem törődő futballstadion építései miatt politikai kérdéssé lényegült: a Budapesten ellenzéki győzelemmel végződött önkormányzati választás előtt kampánytéma lett a stadionstop elnevezésű kezdeményezés, amelyben Karácsony Gergely főpolgármester és Baranyi Krisztina, a IX. kerület későbbi polgármestere is az aréna építése ellen érvelt.
A kormány egyértelművé tette: amennyiben nem lesz atlétikai stadion, nem lesz semmilyen fejlesztés, marad a rozsda és az elhagyatottság. A felek végül kompromisszumot kötöttek, Baranyi áldását adta az építkezésre, cserébe azt kérte, a létesítmény – amelyet a vb után visszabontanak és 15 ezres lesz a befogadóképessége – nyújtson szolgálatatásokat a lakosságnak.
A főpolgármesterré választott Karácsony Gergely 50 milliárd forintos extra forrás fejében tekintett el a stadionstopos kezdeményezéstől, ebből a kormány 20,75 milliárdot adott oda, a fennmaradó összeggel még adós. Emiatt Karácsony a Népszava értesülése szerint, ma délutánra demonstrációt tervezett az atlétikai arénához, s jelezte, a kormány ígéretszegése miatt nem megy el a megnyitóünnepségre. Mindez rendkívül rossz fényt vetett volna az eseményre, így a „fenyegetésnek” meg lett az eredménye: A kormány megígérte, hogy a már megkezdett beruházásokhoz szükséges mintegy 2 milliárdos forrást biztosítja. A kormány nem titkoltan az uniós forrásokból teremtené elő korábbi ígéretének fedezetét.
A kutatás adatai
A Publicus Research július 26-a és június 31-e között 1001 fő bevonásával végzett telefonos, kérdőíves felmérést. A kutatás a magyarországi felnőtt népességre nem, életkor és iskolázottság szerint reprezentatív. A megkérdezettek 53 százaléka nő, 29 százalék legfeljebb 8 általánost végzett, 22 százalék szakmunkás, 31 százalék érettségizett és 18 százalék diplomás. 18 százalék 18-29, 27 százalék 30-44, 26 százalék 45-59, 29 százalék pedig 60 éves vagy idősebb. 63 százalék gazdaságilag aktív, 28 százalék nyugdíjas, 8 százalék egyéb inaktív, egy százalék pedig munkanélküli. 32 százalék városban, 31 százalék községben, ötödük megyeszékhelyen, 17 százalék pedig Budapesten él.
