Miénk itt a tér – énekelte Presser a hetvenes években, mi pedig összekapaszkodva vele mantráztuk a Tabánban, bár mindannyian tudtuk, hogy ez nem igaz. Nem a miénk, de mielőtt elkezdenénk ragozni, vajon kié is, mutatunk egy szomszéd nagyvárost, ahol a közösségi terek mindegyike „unsere”. A miénk. Unsere a park, unsere a piac, unsere a szabadtéri mozi, unsere a közösségi kerttel körülvett lakóház. Fontos szempont az identitás meghatározása végett, ezért hangsúlyozzák, hogy a miénk. Nem azt írják ki, hogy a bécsieké, hanem mindenkié, aki ott él, dolgozik, tanul, vagy éppen vendégként érkezett.
Egy „kis Schönbrunn”
A turista a wiener schnitzel mellett természetesen az echte bécsi hangulatot keresi sétája során, de a XXI. század első harmadában el kell fogadnia, hogy Bécs egy elevenen lüktető, organikusan változó, etnikailag és kulturálisan sokszínű európai főváros, amelynek közepén fellelheti ugyan a monarchikus császárváros pompáját, de példát is ad a demokráciából és liberalizmusból. Igen, vannak bevándorlók. Igen, vannak muszlimok lakta negyedek – isteni piacokkal –, és sok a környező országból ideözönlő, szerencsét próbáló lengyel, orosz, ukrán és román is. És igen, rengeteg magyar. Fiatal és idős, tanult és alig iskolázott, nyelveket beszélő és magyarul megszólalni is alig tudó, egyedülálló és családos. Mind a jobb megélhetés és a lelki terrormentes élet reményében telepedik le, ebben a hazájához közeli nagyvárosban. Ahol, amíg a bevándorlók tiszteletben tartják az osztrák törvényeket, megtarthatják szokásaikat, kulturális értékeiket, szabadon gyakorolhatják vallásukat. A bécsiek nem azt nézik, miben különböznek a másiktól, mi választ el egymástól, hanem hogy mi a közös vonás bennük.
A Déli pályaudvarról indulunk vonattal 7.45-kor. Szezonban 20 euró körüli összeg egy út, azon kívül viszont már 9-ért is válthatunk jegyet, amely mellé automatikusan jár egy üveg ásványvíz, ezenkívül mentatea, kávé, almalé, a többi szolgáltatást érdemes megnézni a honlapon, mert rendkívül olcsón juthatunk meglepően jó, cseh kulináris élvezethez. Van időnk enni, inni és mosdót látogatni – ami tiszta és felszerelt –, mert két és háromnegyed óra múlva érkezünk Bécs főpályaudvarára, a Haptbahnhofra. Innen érdemes a metrószintre menni és egy 24 órás jegyet venni 8 euróért, vagy appon 5.60-ért. Tévhit, hogy nincsenek ellenőrök, és ha valakit elkapnak, akár 120 euróra is büntethetik.
Érdemes egyenesen a Belvedere-be sétálni, ami egy „kis Schönbrunn”. Az alsó és felső kastélyban is múzeum található, a felsőben fellelhetjük Gustav Klimt leghíresebb alkotását, a Csók-ot. Célszerű még itthon, online jegyet váltani – és ez minden meglátogatandó helyre, múzeumra érvényes, mert akkor nem kell sorban állni, időpontra mehetünk. A gondozott zöldben tehetünk egy körsétát, és megnézhetjük Sissi botanikus kertjét. Aki elkapja a lótusz virágzását (július vége), páratlan botanikai szépségben gyönyörködhet. Van bambuszerdő is, ami szintén különleges látványosság Európa közepén. Mellette áll meg a D-jelű Bim – a villamos bécsi elnevezése –, amivel rövid városnézés után a Karlsplatzra érünk. Ez Bécs egyik központja. Itt található az Opera (Wiener Staatsoper), a tortájáról híres Hotel Sacher, innen indul a Kartner strasse, ami a Stephansdom fenséges épületéhez vezet. Pár euróért liftezhetünk, és madártávlatból pillanthatunk a városra.
Három nővér, két magyar
Bécs öt metróvonala közül a Stephaphansplatzon található, piros U1 metróval menjünk át a Schwedenplatzra, sétáljunk át a Grienchengasséra, a Fenster Caféba. Belülről étcsokoládéval bevont, ropogós ostyatölcsérbe töltik a fenséges feketét, ami egy röpke kávézás erejéig nem ereszti át a cornettocino-ra keresztelt feketelevest. Utána térjünk vissza a Karlsplatzra, ahol megnézhetjük az újévi koncerteknek helyt adó Musikverein épületét.
Ha már megéheztünk, nézzünk el a Naschmarktra, a turistapiacra. Az árusok kínálgatása kiterjed a baklavától kezdve a tejszínes kagylómártáson át a kecskesajttal töltött datolyáig. Aki nem finnyás, prímán megebédelhet. Télen friss osztrigát kóstolhatunk pezsgővel, de az már nem a „low cost” kategória. Ha ettünk-ittunk, a piac Kettenbrückner strasse felőli végén tekintsük meg a Szecesszió Házát, majd üljünk a zöld, U4-es metróra, majd a Karlsplatzon a 2-es Bimre, amiről a Wilhelminastrassén szálljunk le. A közelben megtalálhatjuk a Manner gyárat és mintaboltját, ahol olcsón vásárolhatunk a nápolyikból, csokikból.
Ha nem laktunk jól a piacon, akkor a Wattgassén végigsétálva irány a Három nővér! A 3Mäderl tulajdonosa magyar, ahogy a szakácsa is. Hatalmas adag rántott szeleteket adnak, bőséges krumplisalátával (Bécsben erdapfel). Van majonézes és hagymás változat is. Mintha édesanyánkhoz, nagymamánkhoz mennénk vasárnapi ebédre. A felszolgáló nem beszél magyarul, nem is törekszik rá, de bármit választunk, nem nyúlhatunk mellé. A rántott húst kérhetjük karajból, fűszeres lében pácolt karajból, illetve tarjából is. Az a legfinomabb, de érdemes a rántott borjúmájat is megkóstolni. Barna és a szűretlen (zwickle) sörük is van. Fejenként másfél személyre méretezett, komplett ebéd, korsó sörrel kijön 15 euróból. Kis étkűek csomagoltassanak, vagy eleve ketten kérjenek egy adagot.
A legjobb käsekrainer
Ezután sétáljuk le az ebédet: a 2-es villamossal három megállót visszafelé utazva egy hamisítatlan keleti piacra jutunk. Ha ez is megvolt, üljünk vissza a villamosra, és menjünk el a Stadtpark megállóig. Útközben megtekintjük a Ringen a Hofburgot, a Parlamentet, a Városházát (Rathausplatz), ahol szeptember elejéig esténként szabadtéri mozi üzemel egy gasztrofesztivál mellett, ahol a bécsiek kedvenc söre, az Ottakringer több mint tízféle változatban kapható. A közelben beszívhatjuk Sissi rózsakertjében a virágok fűszeres illatát, a városi parkban pedig sétálhatunk a tó partján, fotózhatjuk a közkedvelt operettek szerzőinek szobrait. A mosdó és a vízvételi lehetőség Bécs egész területén elérhető, csak néhol kell 50 centet fizetnünk. A park villamoshoz közeli bejáratánál vehető Bécs legjobb käsekrainer-e, sajtos kolbásza, amit kétféleképpen kérhetünk: óriáskifliben hot dogként, vagy az árus felkarikázza, mustárt és ketchupot tesz mellé, és egy szelet rozskenyérrel tálalja. Van fűszeres kolbász és fehér is, 4-5 eurót fizetünk érte.
Visszatérve a Karlsplatzra, az 1-es villamossal a Hetzgasse megállóig utazva, eljuthatunk a Hundertwasser Village-be. Az építész-tervező Duna-parti házát felújítják, de karácsonykor már érdemes lesz ellátogatni oda, csodálatos az ünnepi fényekben tündöklő, bohókás épület. Érdekesség a Hundertwasser tervei által épített városi szemétégető is, ami az U4-es metró Spittelau megállójánál található. Az U2-es és U4-es metró egy-egy szakaszát felújítják, a metrópótlás azonban gördülékeny. Az U2-es metró Schottentor állomásától indul a 38/a villamos, ami kivisz egészen Grinzingig. Először térjünk be a Nöbelau cukrászdába, ahol tipikus bécsi sütemények mellett az Esterházy tortát is megtaláljuk. A málnás csokiszeletüket nem érdemes kihagyni, a sütemények 2,50-4 euróba kerülnek. Nappal a borozók nincsenek nyitva, inkább csak a hangulat kedvéért érdemes kilátogatni a várost övező szőlőhegyre. A séta után, szálljunk fel a 38/a buszra, ami Bécs két hegyére is felvisz, a Kahlenbergre és a Leopoldsbergre, ahonnan lenyűgöző kilátás tárul a városra. Bécsben inkább csak a Duna csatornáját látjuk, de fentről magát a kék Dunát is megcsodálhatjuk. Az erdőben sétálni is lehet, van kalandpark is, de az nem fér bele az egynapos kirándulásba.
Kugelmugel Köztársaság
Ha visszakerülünk a Karlsplaztra, az U1-esen Pratersternig metrózva eljutunk Bécs vidámparkjába. A klasszikus vurstli játékain kívül korszerűkre is felülhetünk, van Panoptikum is (26 euró), és a parkban található Schweitzerhause-ban remek sült csülköt falatozhatunk. Az igazi szenzáció viszont a Kugel Mugel. A Práterben látványosságként működő „gömb alakú domb” egy el nem ismert mikronáció székhelye, amelyet jelenleg az osztrák kormány felügyel.
A Kugelmugel Köztársaság 1975-ben kiáltotta ki a függetlenségét. Az ötletgazda, Edwin Lipburger művész és az osztrák hatóságok között viták folytak annak a gömb alakú háznak az engedélyéről, amelyet a művész Katzelsdorfban épített. A helyi szabályozás szerint gömb alakú épületeket nem lehet építeni, ezért bontásra ítélték. Lipburgerék azonban létrehozták saját Kugelmugel településüket, a gömböt körülvevő saját készítésű utcatáblákkal, sőt: a művész megkísérelte saját szövetségi állammá, Kugelmugeli Köztársasággá nyilvánítani a szerkezetet. Ellenállása odáig fajult, hogy saját bélyegeket és valutát bocsátott ki, és megtagadta az adófizetést. 1982-ben Helmuth Zilk kulturális miniszter javaslatára a házat a Práterbe költöztették, és magas szögesdrót-kerítéssel vették körül. A hatszázötven, nem helyben lakó állampolgár címe Wien, Antifaschismusplatz. Ezt végül hivatalosan bejegyezte a másságot elfogadó, liberális Bécs városa.
