Noha a valóságban játszódik, mesésnek ígérkezik Lakos Nóra nyáron forgó, Véletlenül írtam egy könyvet című családi filmje, melyben egy fiatal lány elhatározza, hogy ír egy regényt. Múlt héten, amikor Pasaréten a forgatáson jártunk, mi is meggyőződtünk erről, hisz Budapest egyik legszebb helyszínén néztünk szét, a Bauhaus stílusú házairól ismert Napraforgó utcában. Itt, az egyik otthonban belestünk egy reggel játszódó jelenetbe, melyben a kislány apját alakító Mátray László és új filmbéli szerelme, Rujder Vivien a konyhában éppen egy csókot adtak egymásnak, majd a nő palacsintát készített a főhős öccsével, akit a tízéves Hárs Bonca játszik. A forgatás előtt a díszletet is bejártuk, így láthattuk, hogy a tervezők precíz munkát végeztek, hiszen a házban minden a filmbéli karakterek személyiségéről árulkodott, a falakon elhelyezett rajzok, festmények, a bútorokra pakolt gyerekjátékok, illetve az animációs rendezőként dolgozó apa szobája, mely tele volt rajzeszközökkel és macskákról készített vázlatokkal.
– A látványtervező csapat vezetőjének, Szurdi Jucinak elképesztő jó ízlése van, részletorientáltan rakja össze a díszleteit – mondta Verebes Misó standby art director, hozzátéve, a kollégáival olyan teret próbáltak kialakítani, amely egy valós, belakott és élő otthon képzetét kelti. A csapat a házat ezért rendesen átalakította: a falakat átfestette, a térben új polcokat, bútorokat és lambériát helyezett el, míg a bejárat melletti konyhát fürdőszobává alakította, a nappaliból nyíló teraszból pedig egy dizájnos konyhát varázsolt.
Manírok nélkül
– A legnagyobb kihívás persze az volt, hogy a filmben szereplő lakást a stáb négy különböző helyszínen veszi fel. Nekünk, látványtervezőknek ezért úgy kellett berendezni a tereket, mintha minden egy helyen játszódna – magyarázza Verebes Misó. – A Napraforgó utcában meg is néztük azt a Fischer József tervezte családi házat, melyet a külső jelenetekhez fognak használni, míg Nina gyerekszobáját és a padlásteret egy budaörsi stúdióban veszik fel.
Egy filmet azonban főleg a színészei tesznek élővé, akik közül a főhőst játszó tizennégy éves Demeter Villő kapta a legfontosabb szerepet, hiszen minden jelenetben benne van. Ez pedig az időbeosztásán is érződik. Az ötvennapos forgatáson végig jelen kell lennie napi hat-nyolc órában. Mellette több híres színész is megjelenik a filmben, a szigorú nagynénit, Adélt például Tenki Réka alakítja, akinek a karaktere fontos szerepet tölt be, mert próbál rendszert tartani Nina családja körül, bár néha túlkapásai vannak. Nem engedi, hogy a lány és az öccse a tévé előtt egyen, vagy hogy állatot tartsanak a házban.
Tenki Réka nagyon élvezte, hogy két gyerekkel dolgozhat, akikkel a forgatás során barátok lettek.
– Lehengerlő, hogy végre játszhattam két gyerekszínésszel, akikre még nem rakódott rá a manír. A szakmában sokszor találkozunk olyan fiatalokkal, akik már kis koruk óta dolgoznak filmekben, és olyan attitűdöt vesznek fel, amitől már nem természetes a játékuk. Villőért és Boncáért viszont odavan az egész stáb.
Rujder Vivien a filmbéli apa új szerelmét, Dettit alakítja, akit Nina eleinte nem akar elfogadni. – Én a család életébe optimistán, tárt karokkal, nyitott szívvel lépek be, de nyilván a gyerekeknek nem olyan egyszerű, hogy elfogadjanak egy új embert az életükben – mondja a színésznő. Rujder Vivien a rendezővel sokat is beszélgetett a szerepéről, és próbált minél nagyobb bizalmat kialakítani a fiatal kollégáival, akikkel eljártak fagyizni és biciklizni, hogy kicsit megismerjék egymást.
– Nagyjátékfilmet forgatni mindig hálás feladat, mert lassabb a munkatempó, így bőven jut idő mindenre. A gyerekek pedig még nyugodtabbá tesznek minket, és figyelünk is rájuk, hogy biztonságban tudjanak dolgozni. Én mindig várom, hogy találkozzunk.
Pörgős snittek
– Ritkán van ilyen, hogy sírok egy könyv felett, de ez olyan megható volt, és közben szórakoztató is – meséli Lakos Nóra rendező, aki úgy érezte, hogy a film alapjául szolgáló holland regény egy csodálatos történet ahhoz, hogy megfilmesítse. A legnagyobb kihívást azonban az jelentette, hogy rövid könyvről van szó, ezért hozzá kellett írnia a sztorihoz, és ki kellett találnia, hogyan vizualizálja az írás csodáját mozgóképen. – Ehhez cselekményesíteni kellett a történetet, másrészt izgalmas képi elemeket tettünk a filmbe, melyekkel az írás folyamatát és azzal kapcsolatos fogalmakat elevenítettünk meg.
Lakos Nóra szeretné, ha ez a történet nemcsak elvarázsolná a gyerekeket, de közelebb vinné a magyar közönséghez a hazai gyerekfilmet mint létező és jól működő műfajt. Ezt pedig küldetésként éli meg, így hat éve megalapította a Cinemira Nemzetközi Gyerek- és Ifjúsági Filmfesztivált, tíz éve pedig a Gyerekfilm Akadémia keretein belül filmes foglalkozásokat tart fiataloknak. Az alkotó a fesztivál programjainak összeállítása során döbbent rá, hogy Európában mennyi értékes gyerekfilm készül, és nemcsak az éllovas skandináv, de a szomszédos kelet-európai országokban is.
– Szeretném, ha lenne újra magyar gyerekfilm, mint régen a Szaffi, az Égigérő fű vagy a Macskafogó, hogy legyenek olyan közös értékek és nevezők, amelyek egy kulturális párbeszéd alapját képezhetik
– vallja a rendező. A filmje pedig, úgy tűnik, megszólítja majd a fiatal generációt, hiszen igazán pörgős lesz: a körülbelül másfél órásra tervezett alkotás százkilencvenhat jelenetből fog állni, így gyors snittekre is számíthatunk.
– A gyerekfilm nem korlátozódik egy műfajra. Az lehet ugyanis fantasy, dráma vagy egy könnyed történet. Ez a film az utóbbi kettő között mozog, játékos formában beszél szórakoztatóan komoly dolgokról. A munkám során sokat dolgozom gyerekekkel, és azt látom, hogy egy eléggé elmagányosodó generáció nő fel. Ennek nyilván oka a Covid és az összes elektronikus kütyü, amit használnak. Másrészt a film előkészítése alatt sok interjút csináltam gyerekekkel, akik írnak, és megkérdeztem tőlük, hogy mit jelent számukra az írás. A válaszokból az derült ki, ami a filmemben is megjelenik: az írással az érzelmeiket, a bánatukat és az örömüket fejezik ki, a szavakkal pedig kapcsolódhatnak másokhoz, és segítenek akár a veszteségeiket is feldolgozni.
