Oly korban élünk, amelyben a bajnokság nyitánya előtt szimulált számítógépes tabella áll készen. A komputer szerint a Serie A ma kezdődő évadának végeredménye így fog festeni: 1. Internazionale, 2. Napoli, 3. Milan, 4. Juventus, 5. Lazio, 6. AS Roma, 7. Atalanta, 8. Fiorentina. Az utolsó három: Lecce, Genoa, Cagliari.
Azért csak nyugi, nyugi, a meccseket lejátsszák.
Pláne, hogy az olasz klubfutball a nagy időket idézte az előző szezonban. Mindhárom európai kupasorozatban volt itáliai finalista – s a Milan is a legjobb négy közé került a Bajnokok Ligájában –; igaz, valamennyi elvesztette a döntőt, de az Inter (BL) és az AS Roma (Európa-liga) csak hallatlan balszerencsével.
Az is a múltra emlékeztetett, hogy 2001 óta először nyert scudettót az Inter, Juve, Milan hármason kívüli csapat. Huszonkét esztendeje az AS Roma, legutóbb a Napoli futott be. Ezzel a legutóbbi négy évad negyedik bajnoka ünnepelt a Juventus, az Inter és a Milan után.
Óriási meglepetés volna, ha sorrendben az ötödik különböző aranyérmest avatná a calcio. Viszont az semmiféle szenzációt nem keltene, ha a nagy kvartett bármelyik tagja hódítaná el az újabb bajnoki címet.
A Juventus versenyelőnyben van, mert pénzügyi visszaélései miatt nem szerepelhet az európai porondon. (Az UEFA ebben az esetben szigorúnak mutatkozott, a fölött viszont átnéz, hogy a Barcelona hosszú éveken át kész vagyont fizetett a spanyol játékvezetői bizottság alelnökének.) Ám a torinói csapat nem nagyon erősödött, bár jól hangzik, hogy egy Weah – George fia, Timothy – van a soraiban.
Az Inter pedig Thurammal vonul fel – Lilian gyermekével, Marcusszal –, és megszerezte Davide Frattesit is, aki a liga legjobb középpályásainak egyike, tőle sok jót lehet remélni. Ám hosszú a távozók listája – André Onana, Milan Škriniar, Marcelo Brozović, Edin Džeko, Romelu Lukaku is elment –, s jött ugyan Yann Sommer vagy a figyelemre méltó monzai Carlos Augusto, de vele csak megkettőződött Federico di Marco jelentős erejű bal oldala. Igaz, a kék-feketék hajtanak még a Bayern München francia világbajnokára, Benjamin Pavard-ra…
A városi rivális a jövőre is gondolt, és fiatalok sokaságát igazolta. Távlatilag a Milan játékospolitikája látszik a legígéretesebbnek. Samuel Chukwueze, Noah Okafor, Christian Pulisic egyaránt jó vételnek tetszik, azt meg majd meglátjuk, miként válik be az angol Ruben Loftus-Cheek vagy a holland Tijjani Reijnders. Mivel Malick Thiaw vagy Rafael Leão sem matuzsálem, a Milan „junior” kifuthatja magát, és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy már ebben a szezonban kitombolják magukat a fiatalok. (Meg egy másik francia világbajnok, a jó öreg Olivier Giroud.)
A címvédő Napoli legnagyobb igazolása az, hogy legjobbjai közül csak Kim Mindzse hagyta el a klubot, Hvicsa Kvarachelija és Victor Osimhen maradt, de nagy kérdés, Rudi Garcia edző tudja-e pótolni a mézédes nápolyi készítésének nagymesterét, a válogatotthoz tartó Luciano Spallettit. (A La Gazzetta dello Sport szerint hétfőn bejelentik: ő váltja a rejtélyesen leköszönő Roberto Mancinit a szövetségi kapitányi poszton.) Az szinte megismételhetetlennek tetszik, hogy a délolasz csapat 13 győzelemmel és két döntetlennel jusson túl az első 15 fordulón, s hogy a 24. kör után 18 pontos előnnyel vezesse a táblázatot. De ha az ifjú brazil Natan pótolni tudja Kim Mindzsét, akkor a Napoli akár újból első számú tényező lehet, és a bajnoki cím akkor is bajnoki cím, ha csupán egy-két pont előnnyel nyeri azt el a győztes.
Nápolyban (meg Milánóban, Torinóban) ezt a kimenetelt is boldogan aláírnák. De a széria még el sem kezdődött, hol vagyunk a végétől?!
