Lukoviczky Endre térhatású művei egyszerre idézik meg a nagyvárosok építészetét, illetve elvont, konstruktív tereket. Kettős érzés keríti hatalmába az embert a nyolcvannégy éves művész geometrikus képei láttán. A műveken mértani testeket látunk, mint hasábokat, gúlákat és hengereket, melyek szigorú formáikkal és a mögöttük elterülő, végtelen terekkel személytelen hatást keltenek. A szigorúan komponált képek azonban mégiscsak személyesek, hisz a nagyvárosok architektúráját idézik meg, olyan épületeket, melyeket ember hozott létre. Ezt a kettősséget emelte ki Mezei Ottó művészettörténész az alkotóról szóló Város - tér - vízió című könyvben, és ezt érezhetjük a Faur Zsófi Galériában is, ahol a művész többségében a nyolcvanas években készült munkái láthatók.
Lukoviczky képeit nézve amúgy nem hiába asszociálunk a metropoliszokra, hisz a művész is rajongója a nagyvárosi építészetnek, mely minden alkalommal lenyűgözte, amikor a nyolcvanas és a kilencvenes években sikerült kijutnia New Yorkba. – Először a Reagan-kormány idején utaztam ki egy hat hónapos ösztöndíjjal. Bevallom, engem nagyon meghatározott New York a hatalmas felhőkarcolóival és a szögletes formáival. Amikor megláttam az épületeit, akkor tudatosult bennem, hogy tényleg geometrikus műveket kell alkotnom, illetve éreztem, hogy a város hatására valami új fog születni a művészetemben – mondta lapunknak az alkotó, aki a nyolcvanas években egy parkban nézte, hogyan épülnek fel New York ikertornyai.
Lukoviczky azonban nem realistán ábrázolta a látottakat, hanem a vásznain a színekkel és a perspektívával játszva elvont világokat teremtett. Ezt a szabad látásmódot az Iparművészeti Főiskolán tanulta el tanáraitól, Hincz Gyulától és Rákosi Zoltántól, illetve ez vezérelte idős koráig is. 1969-ben feleségével, Bálint Ildikó festőművésszel Szentendrére költözött, ahol az Új Művésztelepen kapott lakást. Itt, a város nagy alkotóinak, mint Barcsay Jenőnek és Korniss Dezsőnek művészete szintén meggyőzte arról, hogy az elvont ábrázolást válassza. Lukoviczky azonban nem csatlakozott semmilyen iskolához. – Én végigfestettem az egész életemet, de nem akartam semmilyen művészeti csoporthoz tartozni – mondja művész. A stílusára azonban hatott az orosz szuprematizmus, illetve a mértani formákból építkező orosz és magyar konstruktivizmus, a képein ábrázolt terek is szabályos urbanisztikai elemekből épülnek fel. Ennek kapcsán Mezei Ottó is rámutat arra, hogy Lukoviczky a precizionizmus nevű irányzat alkotóihoz hasonlóan gondolkodik, akik az absztrakt formák iránti vonzalmukat városok építményeinek formáival, mélységével hozták össze. A művésznek azonban létezik egy képe, mellyel egy konkrét épületre utal. Ez a 2011-09-11 című festménye, melyen az általa nagyra becsült Világkereskedelmi Központ ikertornyai láthatók, melyeket az 1999. szeptember 11-i történelmi esemény tizedik évfordulójára festett.
