Nézem az atlétikai világbajnokság szépen, kiegyensúlyozottan szerkesztett képeit a Magyar Televízió sportcsatornáján.
Az összbenyomás arra utal, hogy valamiféle elgondolás szerint választották meg azokat a főként sárga színeket, amiből a megjelenő képek meghatározó módon összeállnak. Narancs, cinóber, okker, citrom és bézsbe hajló világos és sötét barnák, sárgák.
De mégis, miért narancs? A tokiói vb színe a vörös volt, a kelő nap Japánban tradicionális színe. A dohai stadion technikai felszerelései és a különböző időmérő eszközök, kijelzők, a sporteszközök pedig jellegzetesen lilák voltak.
Még a közvetítésben használt szoftver is lila színt használt. Az látszik, hogy a bevált, a mai televíziós közvetítést jól kiegészítő eredményjelző szoftver az előző világbajnokság közvetítésénél is használatban volt. A futókörön a versenyzők megnevezése, az eredmény táblázatos kimutatása a dohai lila ívekkel, szépen szerkesztett animációval van aláfestve.
Nálunk a Szabadságszobor és kiemelten annak büsztje, illetve a béke pálmaága szerepel a világbajnokság jelképeként. Az érdekes piktogramba szerkesztett Szabadságszobor-részlet határozottan narancs. A pálmaág is sárga. A stadionban több helyen látható a pálmaág, nagyon szépen megválasztott pasztell színben, még zöldben is. A zöld pálmaág a béke szimbóluma. A sárga pálmaág nyilván a béke szimbóluma narancsban.
A szöuli olimpia egyik szép jelképe a hétszínvirág volt. Az olimpiai stadionban lépten-nyomon szerepelt ez a kedves embléma, és a városban is sokfelé: az olimpiához kapcsolódó létesítményeket, plakátokat a hétszínvirág különböztette meg a kereskedelmi reklámtól. A Dél-Koreában használatos jelképrendszer aligha lenne átültethető hozzánk. A hétszínvirág még hagyján, mégsem szivárvány, de a vallási létesítményeket például szvasztikával jelölik a várostérképen, ami mindközönségesen horogkereszt.
Budapesten tehát az új atlétikai stadionban a kijelzők, a sporteszközök és a küzdőtérnek a futókörön kívüli részei a narancs árnyalatai. Azért a tökéletesen burkolt futókör hagyományosan a vörös salak színét mutatja, és gyönyörűen zöldell a pázsit középen. A fényfestés nagyon visszafogottan, de igen látványosan működik. A pasztell szürke, a zöld, néha, itt-ott a piros; és mindenütt ott van a narancssárga, az okkersárga, a különféle világos és sötétbarnába hajló színek. A karakteresen gyapjúszínű felületek bizonyára a világbajnokság jelképének választott racka juh gyapjújára utal. Vagy nem…
Ezek a képek a világnak szólnak, és nekünk magyaroknak is. Ahogy a szöuli olimpia képei számunkra is emlékezetesek, hasonlóképpen ezek a ragyogó felvételek is mindenhová eljutnak, és kétségkívül látványosak.
De az a benyomásom, hogy a narancsra hangolt képek inkább nekünk szólnak. Az összességében kifejezetten szépen, nagyon visszafogottan bemutatott sportesemény az egész világon tetszést fog aratni. Szerintem itthon is. Akkor is, ha a narancssárga számunkra egészen mást jelent, mint a világ rajtunk kívül eső részének. De akkor mégis miért pont narancs? Nem szeretném, hogy az itthoni hétköznapjaink színes kifejezése legyen a magyarázat..
