Orbán-kormány;Oroszország;Szlovákia;paksi atomerőmű;hazugság;fűtőanyag;

Van alternatívája a paksi orosz fűtőanyagnak, Szlovákia most vált le végleg róla

Bár az Orbán-kormány a nyilvánosság előtt igyekszik megmásíthatatlan tényként kezelni, hogy a paksi orosz közreműködésnek nincs alternatívája, az érvelése egyre több sebből vérzik. Most éppen például a szintén orosz (szovjet) típusú reaktorokat használó Szlovákia válik le az orosz fűtőanyagról, bebizonyítva, hogy igenis létezik másik beszerzési forrás.

Maga Orbán Viktor, illetve a paksi bővítés és a fűtőanyag-beszerzés ügyeiben Szijjártó Péter is többször kijelentette az ukrajnai háború kitörése óta, hogy Magyarország a meglévő atomerőmű működtetése ügyében úgymond hozzá van kötve Oroszországhoz, mivel a VVER-típusú reaktorok csak a Roszatom leánycégétől vett fűtőelemekkel működnek (és ezért „vagyunk kénytelenek” megvétózni minden, az orosz fűtőanyagexportot érintő esetleges szankciót).

Ez a kijelentés már akkor sem volt teljesen igaz, amikor elhangzott, Ukrajna ugyanis a korábbi orosz agressziót követően megpróbált függetlenedni az orosz szállításoktól, és a Westinghouse-tól rendelt fűtőelem-kazettákat, az amerikai cég pedig ki is fejlesztette a keleti erőművekhez használható megoldást. Most pedig a szlovák példa bizonyítja be ismét, hogy nem a lehetőség, hanem a politikai szándék hiányzik a magyar leváláshoz. A Dennik-N magyar nyelvű portálja, a Napunk cikke szerint a szlovák villamosművek szerződést írt alá az amerikai Westinghouse-zal, amely alkalmassá tette az általa előállított nukleáris üzemanyagot a VVER típusú szovjet reaktorok számára is, amelyek több posztszocialista országban, így Magyarországon is megtalálhatók. Szlovákia a jövő év végéig elégséges orosz üzemanyaggal rendelkezik – pontos számokat biztonsági szempontok miatt nem közölnek –, de már tavaly tárgyalások kezdődtek alternatív üzemanyag-beszállítókkal (…) Az amerikai cég első szállítmánya körülbelül egy évvel az után érkezhet, hogy a szlovák törvények alapján engedélyezik ennek az üzemanyagnak a használatát.”

Érdekesség, hogy miközben az Orbán-kormány úgy csinál, mintha az alternatív beszerzési forrás nem létezne, és Magyarországnak tényleg nem lenne más választása, mint valamilyen mértékig kiállni az orosz érdekek mellett, ha háttérben az Orbán-kabinet is tárgyal a Westinghouse-zal – legalábbis erre utalna Jávor Benedek, a Párbeszéd korábbi EP-képviselőjének idén márciusban megszellőztetett (és azóta sem cáfolt) értesülései. Igaz, Jávor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Keletre szánt Westinghouse-fűtőelemek korántsem illeszkednek tökéletesen az orosz erőművi technológiához, már többször okoztak üzemzavart. Hasonló értesülést osztott meg a nyilvánossággal: ott úgy keretezték az értesülést, hogy megpróbálják az amerikaiakat is bevenni a paksi bizniszbe – elsősorban a tervezett bővítésbe – üzemanyag-szállítóként, hátha ettől csökkenni kezdenek az Egyesült Államok ellenérzései az orosz érdekű beruházással szemben.

Érdemes megjegyezni, hogy ugyanígy sántítanak a kabinet érvei akkor is, amikor az orosz olaj és gáz lecserélhetetlenségét hangoztatja. Orbán Viktor és pártbeli visszhangjai szerint ez nem politikai, hanem földrajzi illetve infrastrukturális kérdés. Csakhogy az orosz-ukrán háború elején az orosz szénhidrogének aránya a cseh és a szlovák behozatalban még magasabb is volt a magyarnál – mára Csehország esetében a nullát közelíti, de Szlovákia esetében is megfeleződött, ismételten bizonyítva, hogy magyar részről sem a földrajzzal, hanem a kormányzati akarattal van probléma.