Mondhatta volna a hétvégi Tranzit Fesztiválon elhangzott beszédében Orbán Viktor, hogy szabad, sokszínű, kreatív, egy önmagát kitaláló országot szeretne látni hazája helyén. Helyette gazdag, erős, biztonságos és tiszteletre méltó szavakkal jellemezte a megteremteni kívánt Magyarországot. Aligha véletlenül. A hazai demokráciát és parlamentarizmust könyörtelen következetességgel lebontó politikus nem választhatja a politikai váltógazdaság fogalomkészletébe tartozó kifejezéseket. Egyfelől, mert a hatalom mindenáron való megtartása a célja, ami eleve kizárja a nézetek sokféleségét és vele a politikai versengést, annak ellenére, hogy formálisan még rendeznek választásokat az országban. Másfelől a miniszterelnök pontosan tudja, melyek azok a hívószavak, amelyek a populizmusra nevelt választói fülének kedvesen csengenek.
Az ilyen kijelentéssel az a legnagyobb baj, hogy nem jelent semmit. Ki ne szeretne gazdag, erős és biztonságos országban élni? - tehetnék fel a kérdést, noha a lényeg ebben az esetben is az volna: hogyan lehetne mindezt kivitelezni. Ennek megválaszolása volna miniszterelnöki feladat, de ilyen megoldókulcsokat nem tartalmaznak az utóbbi években Orbán beszédei, gondoljuk csak a legutóbbi tusványosi és a pénteki a tihanyi Tranzit Fesztiválon elmondottakra. Rengeteg általánosság, roppant kevés konkrétum – ezek a legfőbb jellemzői a kormányfő legutóbbi megszólalásainak, ami nem csoda, mert a politikai elmagányosodás kezd teljessé válni körülötte. Milyen szellemi izgalmakat tartogathat a török elnökkel, Erdoğannal vagy a szerb miniszterelnök Vučić-csal tárgyalni, hogy más augusztus 20-ai vendégeket ne is hozzunk szóba? Miről árulkodik az az orbáni kijelentés, hogy az ország akkor van jó pályán, ha csupa rosszat írnak rólunk?
Vannak rossz tanácsadók, a sértettség az.