Nagy port vert fel nemrégiben a zéró tolerancia kérdése. Mint arról a sajtó is beszámolt: a kormányban is ellentétes vélemények sorakoztak fel azzal kapcsolatban, hogy eltöröljék-e a 2008-ban bevezetett teljes tilalmat. A jelenlegi szabályok szerint tilos alkohollal a szervezetünkben volán mögé ülni, még egy pohár sör is súlyos retorziót von maga után.
Ez egyébként csak néhány európai országban ennyire szigorú, a kormánynál pedig már régóta lobbiznak különböző szervezetek, hogy módosítsanak a szabályon: mérsékelt alkoholfogyasztás után még lehessen vezetni.
A közlekedési tárca ugyanakkor fontosnak tartja a hazai közlekedési kultúra javítását, a közlekedési szabálykövetés növelését. Ennek jegyében megkezdődött a közlekedési magatartást befolyásoló szabályok általános vizsgálata. A nemzetközi gyakorlat és szabályozás megismerése érdekében készülő felmérés érinti – a többi között – az ittas vezetéssel kapcsolatos gyakorlatok összegyűjtését is – írta korábban a minisztérium, akik szerint a KRESZ nem követte kellőképpen a változásokat.
A toxikológia szakértőjének számító dr. Zacher Gábor szerint a probléma ott kezdődik, hogy egy átlagos ember nem tudja kiszámolni, hogy mennyi idő alatt szívódik fel az alkohol a szervezetében, hiszen ez rengeteg mindentől függ. Attól, hogy mit és mennyit ittunk, mennyit ettünk előtte, és egyáltalán, milyen érzelmi állapotban vagyunk, mennyire vagyunk fáradtak stb. Éppen ezért a szakember szerint nem lenne jó ötlet elfogadni a KRESZ módosítást.
Eddig a szemezgetés a hazai internet hírvilágából. És akkor nézzünk kicsit mélyebbre. A KSH Szőlő, bor helyzetkép és statisztikai összefoglaló című háttéranyaga (Budapest, 2021. október 4.) a következőkre mutat rá.
A magyar borexport értékben és mennyiségében is emelkedést mutat, nemzetgazdasági súlya azonban rendkívül alacsony. Az import értékét tekintve viszonylag stabil, mennyisége pedig csökkent az elmúlt években. Kivitelünk fő fogadó országai Szlovákia, Németország, az Egyesült Királyság és Csehország. Összetételét tekintve az export több mint felét az alacsony egységárú, tartályban szállított bor adja, míg az import háromnegyede a drágább, palackos bor. EU-s összevetésben a második legalacsonyabb árat a magyar borért fizetik.
A hazai borfogyasztás, az egy főre jutó mennyiség alapján az Európai Unióban az első 10 között van. Az elmúlt években összességében nem változott jelentősen, hosszabb távon csökkenő tendencia figyelhető meg. A globális fogyasztás 2018-ban és 2019-ben is mérséklődött, és a Covid-járvány miatt 2020-ban még fokozódott is a csökkenés. 2020-ban a hazai borfogyasztás becsült, egy főre jutó értéke 19 liter volt; csökkent az előző évihez képest, és hosszabb távon is alacsonynak számít.
2002-ben volt a legmagasabb a hazai borfogyasztás, 34 liter/fő. A 2018-as érték alapján az EU első 10 borfogyasztó országa közé tartozik Magyarország, az egy főre jutó mennyiség 5 literrel meghaladta az EU-28 átlagát. Az import a teljes felhasználás 5,4 százalékát tette ki. A világ teljes borfogyasztása a becslések szerint 2020-ban 234 millió hektoliter volt. Az utóbbi években megfigyelhető csökkenést a járvány felerősítette.
A hazai bortermelés az elmúlt években évi 300 és 350 millió liter között alakult. Ezzel az EU hatodik legnagyobb termelője Magyarország, a közösség teljes mennyiségének 2 százalékával. A világ első 15 termelője között is szerepel Magyarország.
A szőlőterület Spanyolországban a legnagyobb, Ausztriában a legkisebb, Magyarországon a második legkisebb. A betakarított mennyiség Olaszországban a legtöbb; a legkevesebbet Ausztriában, a második legkevesebbet Magyarországon takarítják be. Az EU országainak borexport átlagárait tekintve a legtöbbet a francia borért, a legkevesebbet a szlovák borért, a második legkevesebbet a magyar borért fizették. A magyar borkivitel értékét tekintve a fő fogadó országok szerint, millió euróban számolva nem vagyunk bent az első tízben.
A külkereskedelmi árbevételt és a termésátlagokat együtt vizsgálva megállapítható, hogy míg Olaszország magas hozamok mellett a termőterületre vetítve magas külkereskedelmi árakat is realizál, addig Magyarországon az alacsony termésátlag alacsony árral párosul. Franciaország Magyarországgal szinte azonos termésátlaggal, viszont magas minőségben szinte hatszoros árbevételt ér el hazánkhoz viszonyítva. Ausztria esetében is hasonló a helyzet a termésátlagot tekintve, viszont több mint a kétszerese az árbevétel hektáronként, Magyarországhoz viszonyítva. Az olaszok intenzíven termelnek és drágán adják el a bort. A portugálok alacsony termésátlaggal, magas minőségben, drágán értékesítenek. A görögök magas termésátlaggal, alacsony értékesítés mellett a tömegtermelésre törekszenek.
A hazai ültetvények átlagos kora 26 év, azonban a Tokaji borvidéken ez az érték ennél jóval magasabb, 37 év, míg a Kunsági borvidéken csak 18 év. A hegyközségek által nyilvántartott gazdaságok 84 százalékának 3 hektár alatti birtoka van, a gazdaságok fele nem éri el a fél hektárt. A birtokszerkezet elaprózódott, a gazdaságok felének 0,5 hektár alatti az ültetvényterülete. Ezzel szemben az összterület közel 70 százaléka az 5 hektár feletti birtokokon található, a gazdaságok egytizede tartozik ide. A 2007-től indult szerkezetátalakítási program keretében a jelenlegi terület nagyjából fele, 32 ezer hektár vett részt, aminek elsődleges célja az ültetvények korszerűsítése, ezáltal a versenyképesség javítása.
Eddig a statisztikai adatsor. Nyilván a különböző borvidékek prominenseinek, a legnevesebb borászoknak is megvan a maguk véleménye a jelen állapotokról; és elemzések, értékelések is készültek.
A rendszerváltás után volt egy időszak, amikor az állam komoly pénzeket fizetett a szőlőültetvények felszámolásáért. 2004-ben még 93217 hektárról, míg 2021-ben már csak 59074-ről szüreteltek.
A jelentősen csökkent területről készült borok nagy része ezek szerint mégis eladatlan. Ugyan miért? A magyar borok többségükben kiválóak. Megtalálható a palettán az asztali minősítéstől a világverseny győztesekig, a világ legjobb borászatáig minden. Mégis, valami baj van. Mégsem annyira világhírűek a magyar borok, csak itthon azok? Az előállítási költség mindenütt egyformán magas, sokba kerül, míg a szőlő megérik, és bor lesz belőle. A munkaerő, a gépesítés, a növényvédő szerek, maga a borászat is az egyik legköltségesebb ágazat.
Esetleg máshol van a gond? Komoly pénzekre lehetett pályázni a borturizmus fellendítése érdekében. Épültek is panziók, borpaloták, hihetetlen pincék, születtek borkóstolási programok, az árakat tekintve bizony nem feltétlenül a középosztály lehetőségeihez igazítva. A mai viszonyokat tekintve különösen nem. Lehet, hogy nem tudtak teljesülni a pályázatokban vállalt kötelezettségek? Lehet, hogy túlméretezett volt a kalkuláció a magasabb összegű pályázati pénzek elnyerése érdekében? Lehet, hogy komoly összegeket kell visszafizetni? Lehet, hogy méretgazdaságossági problémák vannak? Lehet, hogy a borok árának megállapításánál, a termékek pozicionálásánál, piacra juttatásánál (marketing) van a hiba? Lehet, hogy kicsit túlértékelt lett az ágazat? Ezek csak a fogyasztói oldalról felmerült gondolatok, kérdések.
És még valami. Senkit sem szeretnék megsérteni, de a szőlészet-borászat is csak egy - igaz, nagyon látványos, de kicsit sem meghatározó - ágazat a nemzetgazdaságon belül. Mivégre tehát a kivételes bánásmód igénye?
A hiba nem a fogyasztóban keresendő. A segítség, az esetleges megoldás pedig semmiképpen sem a zéró tolerancia feloldása.
Erre koccintsunk!