- Ilyen Sajdik Ferenc szerint Petőfi

Már túl vagyunk a Petőfi emlékév nagy részén, az ország egész területén, sőt még a határon túlon is gombamód szaporodtak el a megemlékezések, szoboravatások, kiállítások, amelyek a költő személyéhez és életművéhez kapcsolódtak. A Petőfi Irodalmi Múzeum falai közt igen nívós állandó kiállítás látható a szerzőről év eleje óta – a Költő lenni vagy nem lenni tárlatról már korábban beszámolt lapunk – de akinek nincs kedve az épületen belül bóklászni, annak épp megfelelő lesz a múzeummal egybenyitott Károlyi-kertben megnyílt szabadtéri pop-up kiállítás. A Sajdik Ferenc rajzait felvonultató, Vivát Petőfi! című mini tárlat szeptember végéig ingyenesen látogatható.

Ferenczy Béni támadóállásba helyezkedett, ökölbe szorított kezű Petőfi-szobra „őrzi” a Vivát Petőfi! tábláit. A kissé nagyfejű bronz-költőnek azonban nincs oka a bosszúságra, életének egyes eseményeit ugyanis nem más örökítette meg rajzain, mint a Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-horgász illusztrátora, a kilencvenhárom éves Kossuth-díjas grafikusművész, Sajdik Ferenc. Az alkotó fellapozta a poéta útirajzait, naplószövegeit, ezek alapján készített tusrajzokat.

Sajdik Ferenc jókedvű alkotásai félig anekdotákból táplálkoznak, a rajzokon Petőfi leginkább egy bohókás kalandregény hőseként tűnik föl. És mivel a grafikusművész tusvonásai szinte mindenkiben a gyermekkort idézik meg, így a nemzet költője is közeli barátnak tetszik. Sajdik kiállított munkái viszonylag frissek, a Vivát Petőfi! – Élet-rajzok című, a Holnap Kiadónál 2022-ben megjelent könyvében szerepelnek. A művész azonban régebb óta foglalkozik a szerzővel, Petőfi és Arany levelezését 1999-ben rajzolta meg, A helység kalapácsát 2008-ban illusztrálta. Szinte hálát érez a szemlélődő, hiszen a Sajdik-rajzok teljesen mentesek a már agyonkoptatott Petőfi-kultusz kliséitől, a lánglelkű forradalmárköltő szirupos istenítésétől. Ehelyett épp egy olyan erényét domborítja ki Petőfi Sándornak, melyet hajlamosak vagyunk elfelejteni: a humorát (nemhiába a Szélestenyerű Fejenagy-opust rajzolta meg 2008-ban).

A bicentenárium során szinte már közhellyé vált, hogy „Petőfi életrajza közismert, de másfelől életműve ismeretlen”, ahogy azt Vaderna Gábor irodalomtörténész, a Költő lenni vagy nem lenni tárlat egyik kurátora is megjegyezte. Ezzel arra kívánt célozni, hogy Petőfi Sándor húsz-huszonöt versének és életrajzát alkotó kevesebb, mint tízezer napjának ismeretén kívül nemigen ássuk bele magunkat a legnépszerűbb magyar költő munkásságába. A Vivát Petőfi!-kiállításon talán két szöveg, a Nemzeti dal és a Szeptember végén nem okoz meglepetést, ezeken felül több, kevésbé ismert versrészlet is szerepel a szövegek közt, de leginkább prózát olvasgathatunk a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében: az Úti jegyzeteket, a Kerényi Frigyeshez írt leveleket és más naplórészleteket. A pop-up kiállításhoz angol fordítást is eszközöltek, ami egyébként nem értelmetlen, Petőfi nemcsak a magyarok számára a legismertebb magyar költő.

Sajdik Ferenc Petőfi életútjára koncentrál, szó szerint útra: a költő helyváltoztatásaihoz kötődnek az egyes rajzok és szövegek is. Megjárta Aszódot, Nagyszalontát, Eperjest, Pestet, néhol próza, máskor líra idézi meg a kalandozást, Pest kapcsán például A boldog pestiek című költemény egy versszaka szerepel: „Lakásunk fényes palota; / Mindent találni benn, / Mit a mesterség adhata, / Hogy légyen kényelem. / Selyem, rugalmas pamlagunk / Lágy hintaként remeg; / Egész török basák vagyunk / Mi boldog pestiek!”. De akad kevésbé konkrét társítás is, Petőfi katonaélet utáni vágyódását például a János vitéz egy részlete szemlélteti.

Sajdik Ferenc rajzait nem lehet nem szeretni: van, akinek a vigyorgó arcok, amorf orrok vagy akár az épületek a kedvencei a grafikusművésztől. Izgalmas, ahogy az alkotó a XIX. század nagy költőideáljainak, Berzsenyi Dánielnek, Csokonai Vitéz Mihálynak és Kazinczy Ferencnek néhány ügyes vonással idézi meg csak portréit, mégis azonosíthatóak, s nem csak az alattuk díszelgő feliratok miatt. A rajzokon helyenként anakronisztikus öltözékek, gegek tűnnek föl, ami várható egy karikaturistától. Az alig félóra alatt végignézhető Vivát Petőfi! pop up-kiállítás jó példa arra, hogyan lehet humánusan, ártatlan viccekkel emberszerűvé tenni egy olyan kultusszá vált alakot, mint Petőfié.