Mint emlékezetes, az augusztus 19-27. között Budapesten megrendezett atlétikai világbajnokság idején másodfokú hőségriasztás volt érvényben az egész országban. Augusztus 20-án a 10 ezer méteres síkfutás döntőjét követően két futó hőgutát kapott és orvosi ellátásra szorult, jeges fürdővel hűtötték őket, majd a 23-i, szerdai programot is meg kellett változtatni, az egyik számot a 11 órás kezdésről 19 órára tolták el. A szervezők arról tájékoztattak, hogy mintegy 11 tonna jeget tároltak be az ilyen esetek kezelésére. A sportrendezvény helyszíné ingyenes vízosztással, 50 ezer legyezővel készültek, továbbá engedélyezték a nézőknek, hogy amennyiben van hely, áttelepüljenek árnyékos szektorokba. Persze a sportolókra mindez nem vonatkozott, tőlük mindenki elvárta a lehető legjobb teljesítményt az extrém körülmények közepette is.
A hőhullámok, egyéb szélsőséges időjárási események és a légszennyezés is egyre inkább megnehezítik a szabadtéri sportolás kedvelőinek az életét. Bizonyos hőmérséklet felett a szabadtéri sport kifejezetten egészségtelenné vagy akár veszélyessé is válhat, a klímaváltozás miatt növekvő hőhullámos időszakok következtében pedig szezonálisan el is lehetetlenülhet. A globális felmelegedésből adódó kockázatok nemcsak a nyári és szárazföldi, de a téli és vízi sportokat is ugyanúgy érintik – állapította meg a Másfélfokon megjelent írásában Bátori Levente meteorológus.
Ugyanakkor egy olimpia vagy világbajnokság megrendezésekor a károsanyag-kibocsátás egy nagyvároséval vetekszik, így a nagy sportrendezvények és világesemények nemcsak elszenvedői, de okozói is a klímaváltozásnak, ezért azok lebonyolításán változtatnunk kell. Amennyiben a jelenlegihez hasonló ütemben nő a globális hőmérséklet, a jövőben a sportolóknak egyre több problémával kell szembesülniük, elsősorban a hőség és a légszennyezettség miatt. A szabadtéri atlétikai világbajnokságot a ma ismert formájában hivatalosan 1983 óta rendezik meg, akkoriban a légköri szén-dioxid-koncentráció 342,47 ppm volt, 2023-ban ez átlépi a 420 ppm-et (ppm = pars per million, milliomod térfogatrész a kis mennyiségben jelenlevő gázok és egyéb anyagok keverési arányának kifejezésére ).
Amit bizton állíthatunk, hogy nyári hőhullámokból nem lesz kevesebb sem globálisan, sem Magyarországon. Az extrém magas hőmérséklet negatív hatással van a szervezetre sportolás közben, például a koordinációra vagy a koncentrációra, de akár hőguta sem kizárt, az esetleges magas páratartalom pedig tovább növelheti a hőérzetet. Különösen az élsportolók esetében veszélyes ez, akik így is az emberi teljesítőképesség határait feszegetik. Néhány szabadtéri sportág esetében a hőség nagyobb befolyással bír, attól függően, hogy az adott játék mennyi ideig tart, milyen intenzitású, illetve milyen felületű pályán zajlik. A szélsőséges időjárási események a teljesítményre (és így akár az „elmaradó” új világrekordokra) is hatással vannak, amivel még a sporttudományok sem foglalkoznak olyan behatóan, mint amekkora kockázatot ez valóban jelent.
Ahhoz, hogy a jövőben is egészségesen és biztonságosan tudjunk sportolni nyáron a szabadban, elengedhetetlen az üvegházhatásúgáz-kibocsátások azonnali és valódi mérséklése. A nagy sportrendezvényeknek is fenntarthatóbbá kell válniuk. Mivel a sportközvetítéseket milliók nézik világszerte, így a klímaváltozás elleni harc üzenete is több emberhez juthat el, mint a témában született tudományos elemzések, kutatások.
Bizonyos hőmérséklet felett a szabadtéri sport kifejezetten egészségtelenné vagy akár veszélyessé is válhat.
Egyre kevesebb lesz az európai síterep
Az európai sípályák negyede minden második évben hóhiánnyal vagy kevés hóval számolhat a jövőben a globális hőemelkedés következtében: és a klímaváltozással akár létük is veszélybe kerülhet. Az átfogó tanulmány a mesterséges havat is figyelembe vette, ami nélkül a síterepek fele hóhiánnyal küzdene 2 Celsius fokos emelkedés esetén. A hókészítés csak 2 százalékos hatással van a síturizmuson belül a károsanyag-kibocsátásra ezen keresztül a klímára, a fő szennyezőforrások a repülés és a szállások, így inkább megéri a hókészítés, mint arra kényszeríteni a síelőket, hogy távoli terepekre repüljenek. Kérdés, hogy ezeknek az üdülőhelyeknek egyáltalán van-e jövőjük az éghajlati katasztrófa súlyosbodásával.
A harmincmilliárd dolláros európai síiparhoz tartozik a világ síközpontjainak 80 százaléka. A legutóbbi szezon pocsék volt, egy sor sípályát kellett bezárni a franciaországi Chamonix-tól az ausztriai Innsbruckig.
Megoldást jelenthet a mesterséges hó, aminek előállítása ugyan szén-dioxid-kibocsátással jár, mégis van üdvös hatása, mert legalább az európaiak nem repülnének más kontinensek síparadicsomaiba.
Februárban kétszáz profi síző követelte, hogy a sportág irányítói tegyenek éghajlatvédelmi intézkedéseket. Ilyen lenne a versenyek menetrendjének megváltoztatása, hogy egy szezonban ne kelljen többször is átrepülni az Atlanti-óceánt.
