- Itt a vége, felmondott a vasalódeszkás tanár is, aki 30 éve hiába küzd az oktatás helyzetének javításáért

32 évig volt pedagógus a „vasalódeszkás tanárként” elhíresült makói testnevelőtanár, Vezsenyi László, mígnem a státusztörvény bevezetése és a pedagógustársadalom közönye miatt 56 évesen úgy döntött, ő is elhagyja a pályát - írja a hvg360.

Vezsenyi László azt követően szerzett magának országos ismertséget, hogy a pandémia idején történt bezárások miatt egy vasalódeszka segítségével tanított videón úszást a diákjainak. Az értelemszerűen korlátozott hatásfokú, de kreatív megoldás miatt a helyi tankerületi vezető, Balázs József meghurcolta és megalázta a tanárt, amiből viszont országos botrány kerekedett, olyannyira, hogy végül az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Klebelsberg Központ is túlkapásnak minősítette Balázs József intézkedéseit, annyira, hogy tankerületi vezető végül lemondásra is kényszerült a posztjáról. A testnevelőtanár azonban ettől függetlenül nem érezte úgy, hogy „nyert” volna, sem az új tankerületi vezető, sem az igazgatónő ténykedésében nem volt sok köszönet számára, ennek ellenére maradt a pályán.

– Én sosem a pénzért voltam pedagógus, nem a karrier hajtott, hanem azért, mert szerettem a gyerekeket oktatni, de leginkább nevelni. Ez töltötte ki eddig az életemet. Szerintem az igazi pedagógusmunka az az osztályfőnöki munka, ahol nemcsak a tudást kell átadni, hanem meg kell oldani egy sor személyes dolgot, közösséget kell kovácsolni. Ott te vagy egy kicsit az apuka, te vagy egy kicsit az anyuka, még akkor is, ha középiskolásokról beszélünk. Számomra ez a sava-borsa a pedagógus munkájának – mondta a hvg360-nak nyilatkozva.

Az iskolán és az oktatási rendszeren belüli nézeteltéréseivel kapcsolatban elmondta, volt egy olyan „hibája”, hogy nem szerette befogni a száját, ha valamit problémásnak talált.

Mint mondta, nagyon dühítette a kormányzat részéről az is, hogy változtatás helyett megpróbálták a pedagógusokat besározni. „Kitalálták, hogy mi LMBTQ-propagandát folytatunk, noha soha nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel” - fogalmazott.

Vezsenyi László elmondása szerint nem elsősorban a három éve rázúduló megalázó helyzetek, nem a politikai hátterű támadások és nem is az egyre értéktelenebb pedagógusbérek miatt döntött úgy, hogy 32 év után elhagyja hivatását. Mert bár mindezek közrejátszottak, számára a fő ok a társadalmi közöny volt: nem érzi azt, hogy szükség lenne a munkájára, a szellemiségére és a hivatástudatára. „A szülőket nem zavarja, hogy nincs tornacsarnok, és tanteremben üldögélünk testnevelés óra helyett. Nem gond nekik, hogy a beázások miatt használhatatlan az informatika terem, és lassan két éve nem sikerül felújítani. Nem háborodnak fel azon, hogy az újabb beázás miatt az ebédeltetést a használhatatlan konyha és ebédlő miatt más intézményben kell megoldani, vagy éppen a WC leszakadó álmennyezete csak a hatalmas szerencsének köszönhetően nem ütött még agyon gyereket” - mondta.

Hozzátette ugyanakkor, hogy a pedagógusok részéről is nagyfokú közönyt tapasztalt, a nagy többség inkább hallgatott, s ezért érzi úgy, hogy semmi értelme nem volt a kiállásainak. „Hogyan várjuk más társadalmi csoportoktól, hogy kiálljanak értünk, ha mi tanárok sem tudunk összefogni?” - tette fel a kérdést.