Nyugdíjügy: Orbán Viktor gyáva, nem mer lépni

Nyugdíjügyben az a legújabb sajtóinformáció, hogy emelheti a kormány a korhatárt. Ön mit tud erről?

Szó sincs általános korhatáremelésről, ilyen lépésre a következő 10 évben biztosan nincs szükség. Nem is szerepel ilyen szándék abban a jelentésben, ami alapján a kormány kidolgozza az Európai Bizottság által kért reformot. Legutoljára 2009-ben, a Bajnai-kormány hozott erről egy radikális döntést. 2013-ban még 62 év volt a nyugdíjkorhatár, majd évente, félévvel csúsztatva 2022-re elérte a 65-öt. Megvalósult, a Fidesz végigvitte, nem állította le, pedig eközben a várható élettartam csak egyetlen évvel nőtt.

Nagyon hangsúlyosan mondta az általános szót. Másfajta emelés lehet?

Lehetne. A Nők40 programot meg kellene szüntetni. Értelmetlen és méltánytalan. Az nincs rendjén, hogy egy 39 éves jogviszonnyal rendelkező 64 éves nőt nem engedünk el, mert többet tanult, vagy betegség, ápolás miatt kihagyott pár évet a munkából. De 40 éves jogviszonnyal egy 60 éves nyugdíjba mehet, majd másnap teljes fizetésért, de már járuléklevonás nélkül, újra dolgozhat.

Pedig nagyon népszerű ez a program. Nem gondolja, hogy politikai öngyilkosság lenne felszámolni?

Dehogynem. A baloldal 2010-es nagy bukásának egyik oka a 13. havi nyugdíj megszüntetése volt. Hasonló rizikót biztosan nem vállal be Orbán Viktor.

Tehát fölöslegesen beszélünk szakmai indokokról, csak a politikai előnyszerzés számít?

Is-is. A miniszterelnök Bözsi nénivel beszéli meg a nyugdíjpolitikát, vagy a kocsmából üzen. Ez nem hasonlat, vagy paródia, ez a tény. Nincs tudomásom, hogy értelmesen, szakmai alapon beszélt volna egyetlen kormánypárti politikus is nyugdíjkérdésekről.

Ön viszont írt egy 28 oldalas tanulmányt a problémákról számításokkal, javaslatokkal. Megkérte rá valaki, vagy csak önszorgalomból tette?

Dehogy kért. Don Quijote-nak nevezem magam, mert ez az én reménytelen harcom, amit a becsület és a szakmai kihívás miatt csinálok. Az a célom, hogy a Magyar Nemzeti Bank vezetése szégyenkezzen saját mulasztása miatt. Tavaly Fenntartható egyensúly és felzárkózás címmel jelent meg egy MNB tanulmány, 144 ponttal. Ebben odavetette, hogy minél több gyereke van egy nőnek, annál kisebb a nyugdíja. Ennyi. Hogy ez valóban így van-e, ha igen, akkor mit kellene csinálni, milyen összefüggéseket kellene vizsgálni, arról egy szó nem esik. Ma Magyarországon kis túlzással senkit nem érdekel a nyugdíj, és alig van, aki ért hozzá. Pedig nem olyan bonyolult ám, meg lehetne nézni például, hogy más országokban, hogy csinálják a reformokat. Én sem magamtól találom ezeket ki.

Más országok nyugdíjrendszere átültethető Magyarországra?

Nem teljesen, de a mechanizmusa igen. A sokak által lenézett, „elszakított” Szlovákia területén is jobb nyugdíjrendszer működik, mint nálunk. Mondok egy példát. Ott is van 13. havi nyugdíj. De, ott az legalacsonyabb nyugdíjból élő idős ember kéthavi plusz ellátást kap, a legmagasabb meg csak bánatpénzt. Én meg csak halkan merem azt javasolni, hogy mindenki ugyanannyi 13. havi ellátást kapjon, úgy, mint Lengyelországban. Ennek összege lehetne mondjuk 200 ezer forint. És akkor ez valamit máris csökkentene az egyenlőtlenségeken. De persze nem lesz belőle semmi, mert a kormány ezt sem meri meglépni. Azt is mondom, hogy a 100 ezer forint alatti nyugdíjakat meg kell emelni, de nem 100 ezer forintra, hanem a 60 ezreset 80 ezerre, a 80 ezreset meg 90 ezerre. De ehhez is gyáva.

Na de miért csak ilyen kis lépésben?

Megint csak a méltányossággal érvelek. Mondok egy példát. Én leszek a rossz ember, ön meg a szegény. Nekem 99 ezer forint a nyugdíjam, önnek meg 60 ezer. Az önét felemelik 100 ezerre, és az enyémet is. Csakhogy én azt mondom, hogy köszönöm, az enyém inkább ne legyen 1000 forinttal több, de akkor az öné se 40 ezerrel. Ezért jó módszer az említett kis lépés, azaz a kevésbé látványos, úgynevezett fokozatos beúsztatás.

Mindig visszatérő vitatéma az inflációkövető emelés. Önnek mi a véleménye, elég csak novemberben kiigazítani a januári emelést, vagy év közben is kell?

Erről én is többször változtattam a nézetemet, ez egy nagyon bonyolult kérdés. 2010 óta inflációkövető nyugdíj van, ezt tudjuk. Emiatt az új nyugdíjak elszaladnak a régiek elől, ami bizonyos fokig elkerülhetetlen. De az egész mögött egy hibás bérpolitika, és egy rossz bérstatisztika is áll. Az előző évihez képest az új nyugdíjak reálértékben a normális 2-3 százalék helyett 8-10 százalékkal emelkedtek az utolsó hat évben. A már megállapított nyugdíjak évenkénti emelése ugyanilyen problémás. Az inflációkövetéssel nincs bajom, de tény, hogy az évi egyszeri korrigálás hibás. Az utóbbi két évben az élelmiszer- és energiarák elszálltak. A kis jövedelmű háztartások esetében – legyenek benne akár öregek, akár fiatalok – ezeknek a fogyasztási súlya sokkal nagyobb volt, mint egy jómódú háztartásban. Nekik igenis csökkent az életszínvonaluk. Elvárható lett volna, hogy más országok gyakorlatához hasonlóan a nyugdíjrendszeren kívül, külön támogatást is kapjanak a kis jövedelműek. Nemcsak a nyugdíjasok, hanem mindenki.

Amikor a nyugdíjrendszerről van szó, sokan gondolják úgy, ez csak az időseket érinti.

Tévesen. Ez minden magyar állampolgár ügye.

Gyakran halljuk a fiataloktól, mire nyugdíjas korúak lesznek, megszűnik az állami ellátás. Ez előfordulhat?

Olyan nem lesz, hogy ne legyen nyugdíj, de a helyettesítési arány csökkenhet. Vagyis 40 éves szolgálati idő után a nettó jövedelmének nem a 80 százalékát kapja majd meg nyugdíjként, hanem csak 70 vagy 60 százalékát. Ez elképzelhető.

Beszéltünk már a 28 oldalas tanulmányáról. Kinek írta?

Folyamatosan publikálom, de azok, akiknek döntési lehetőségük van, nem vették a kezükbe. Pedig több hónapos munka van mögötte.

Azt kifogásolja például, hogy a kormány a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát hangsúlyozza. Mi ezzel a baj?

Az, hogy nem konkrét. Ugye azt kérte az Európai Bizottság a magyar kormánytól, hogy a nyilvánosság előtt vitassa meg a magyar nyugdíjrendszer helyzetét, és 2025-ig hajtson végre egy hatékony és méltányos nyugdíjreformot. A fenntarthatóságot úgy is meg lehet teremteni, hogy nullára csökkenti az összes nyugdíjat. Nem tudjuk, mit és hogyan akar megoldani. Az elégségesség kifejezést is használja a kormány, nem könnyen értelmezhető. Én egy másik dimenziót tartok fontosnak, a már említett méltányosságot. A Nők40-et is azért bírálom, mert méltánytalan. Ahogy az elszabaduló induló nyugdíjak is azok.

Mi a méltánytalan? Az, hogy az induló nyugdíjak ilyen magasak, vagy az, hogy a régiek ennyire alacsonyak?

Mindkettő. Az induló nyugdíj a szolgálati idő és a korhatárhoz fűződő korrekció mellett az 1988 óta szerzett nettó kereseteken alapul. A Fidesz 2013-ban bedobta a lovak közé a gyeplőt, amikor eltörölte a járulékplafont. Ez óriási hiba. Ugyan 5-10 százalékkal növelte vele a nyugdíjjárulék bevételt, és akkor még nem is keletkezett plusz kiadás. Ám azóta eltelt pár év, sok olyan munkavállaló is nyugdíjas lett, akinek a keresete az átlagbér háromszorosa, vagy még több volt. Az ő nyugdíjuk most példátlanul és méltánytalanul magas, gyakran jóval millió forint fölött van. Most még nincsenek olyan sokan, de ahogy telnek az évek, egyre többen lesznek. Én azt mondom, hogy az átlagbér duplája-triplája fölötti bért már nem kellene beszámítani.

Mivel kellene kezdeni a reformot?

A nyilvánosság bevonásával. Ez a legfontosabb, és semmibe nem kerül. Megszűnne a propaganda, és az emberek tisztán látnának. Nem lehetne tovább arról beszélni, hogy ilyen jól még nem éltek a nyugdíjasok. Az viszont érthetővé válna, hogy az átlagnyugdíj emelkedése hihetetlen és elfogadhatatlan szakadékot okozott a nyugdíjasok között. Újra életre kell hívni a Költségvetési Tanácsot, amely hozzáférést kapna az adatokhoz. Ilyen felhatalmazása jelenleg senkinek nincs, pedig ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a pártok, szakemberek kérésére a különböző elképzeléseket számszerűsítsék. El lehetne magyarázni, hogy a Nők40-et miért kell fokozatosan megszüntetni. Feltéve, de meg nem engedve 2013-ban a Nők40 bevezetése észszerű volt. Akkor 62 év volt az irányadó nyugdíjkorhatár. Most 65. Csak kérdezem: nem kellett volna legalább a 40-et azóta 42-re vagy 43-ra emelni? Persze én, a méltányosság bajnoka is azt mondom, nem lehet egyik évről a másikra változtatni rajta. Hat év alatt kellene évente féléves hosszabbítással. De nem lesz az egészből semmi.

Azt mondja, nem lesz reform?

Azt. Orbán Viktor nem érti a problémát, és azzal vádolom az ő háttérembereit, hogy ők sem. Annyit tesznek majd, hogy mondjuk kiegyenesítik a szolgálati időskálát például azzal, hogy az első 20 szolgálati év ne érjen kétszer annyit, mint a második 20. És lehet, hogy újból lesz évkönyv, amiben nyilvánosságra hozzák az induló nyugdíjak jelenleg titkos átlagösszegét. Ha ezt a kettőt megteszik, elmondhatják, hogy átlátható, nyilvános és fenntartható lett a rendszer. Az, hogy ez a még dolgozóknak és a már nyugdíjasoknak jó-e, a legkevésbé érdekli Orbán Viktort.

Van a kormányban, vagy a párthoz közel olyan ember, akit ön szakértőnek tart, és látja a hibát?

Igen, de nem nevezem meg. 2010 előtt még természetes volt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül értelmes vitát folytattunk. Jelenleg ez elképzelhetetlen.