„Érdekes módon sokan azt kérdezik – és nem tudom, hogy ez honnan jön –, hogy akarok-e főpolgármester lenni” – emelte magasra az ugrólécet a Magyar Hírlap kamerája előtt Németh Balázs.
Akarok-e.
Kulcsszó, amely sokkal többet elmond kiötlője személyiségéről, mint bármi más. Szó sincs arról, hogy szeretnék, vagy esetleg majd ha megválasztanak. Helyette van az akarok. Olyan ember mondta ezt, akinek teljesítménye egyelőre abban merül ki, hogy részese volt a budapesti atlétikai világbajnokságra közpénzből biztosított gigantikus, 320 milliárdot meghaladó összeg elköltésének. Még azt is mondta a meggyőző többséggel megválasztott jelenlegi főpolgármesterről, hogy nem vágatta le a gazt, szemetesen hagyta a csepeli területet, a kátyúkat pedig nem foltozta be. Márpedig ez súlyosan veszélyeztette volna a minden közpénzt megérő világbajnokság külföldi megítélését. De szerencséje volt az országnak, mert ő összeszedette a szemetet, levágatta a gazt és a parlagfüvet, és mivel nem mondhatta a jelenlegi főpolgármesternek, hogy a kátyúzás is az ő feladata, ezért „leaszfaltoztattuk, mert ha nem, akkor kitörik a versenyző bokája, és a világbajnokság lesz rossz”.
Kiderült tehát, hogy a kátyúzás és a fűnyírás elrendelését egy kerület töredékén bőven elegendő tudásnak gondolja ahhoz, hogy főpolgármester legyen. Talán elragadta a forradalmi hevület, és magától lett ilyen bátor, ámbátor sokkal valószínűbb: hatalmas megkönnyebbüléssel csaptak a homlokukra a párt vezérlőtermében, hogy itt van nekünk ez a hasznos egyed, aki magától el tudta rendelni közpénzből a fűnyírást, és mégse Németh Szilárd, nála tényleg nincs alkalmasabb a keretben. Így lett a párt hírolvasó-rendezvényszervezőjéből politikus. Üstökös ilyen meredek ívben nem ível fel az égbolton. Csak aztán az ugyanilyen gyorsan elenyészik. Pálffy kolléga már tudja.
