Szalai Anna, a Népszava Belföld rovatának újságírója kapta 2023-as Fejtő Ferenc-díjat. Az elismerést minden évben lapunknak az a munkatársa kapja, aki néhai tiszteletbeli főszerkesztőnk szellemiségéhez leginkább méltón végezte a tevékenységét.
A 2006 óta odaítélt elismerés névadója, Fejtő Ferenc az 1873-ban alapított lap egykori újságírója és tiszteletbeli főszerkesztője. Az első díjazott a 2015 januárjában elhunyt Andrassew Iván volt.
Szalai Anna mindenekelőtt Budapest-tudósítóként vált a szakma egyik legjobbjává: a főváros életében – legyen szó pénzügyekről, fejlesztésekről, beruházásról, politikáról – rég nem történt olyan nagy horderejű döntés, esemény, amelyről ne tudott volna és amelyről ne derítette volna ki az igazságot. Kérlelhetetlen alapossággal, elfogulatlansággal, kitartással keresi az igazságot, amit aztán kimagasló íráskészséggel tár a nyilvánossá elég. A Népszava főmunkatársának sokoldalú tehetségéről árulkodnak kemény, szókimondó, de mindig tűpontos publicisztikái, és kimagasló színvonalon megírt – a társadalom peremére sodródottakról, a menekültekről vagy épp a háborús hátországban, Kárpátalján élőkről szóló – riportjai.
A Fejtő Ferenc születésének 114. évfordulója alkalmából a budapesti Szent István parkban tartott díjátadón Tóth József, Budapest XIII. kerületének a polgármestere azt mondta, számára a fejtői örökség a baloldaliság egyik alaptézise, „A fejlett és méltó országokban nem tévedés az emberiség többségének békeszeretetére támaszkodni és lehetséges újrakezdeni az egyenlőség és igazságosság uralomra jutásáért folytatott küzdelmet” – idézte a díj névadóját a kerületvezető, hozzáfűzve, ma, a kiábrándultság és a kétségbeesettség korában sikeres lehet az a politikus, aki elhiteti a többséggel, hogy azt teszi, amit közössége látni szeretne. Ehhez képest Fejtő Ferenc ma biztosan szóvá tenné, hogy nem jó úton járunk, figyelmeztetne, hogy nyitott, szolidáris világra, megértő, alkalmazkodni tudó társadalomra van szükség. – Biztosan szóvá tenné, hogy egyre nagyobb a rés a társadalom és a politikai racionalitás között, és túl vagyunk azon a ponton, ahonnan csak igen jelentős anyagi, erkölcsi és társadalmi költségekkel térhetünk vissza a helyes útra. A fejtői gondolkodással ellentétes, hogy a legrosszabb helyzetben lévőknek alig van módjuk a lakhatáshoz, az egészséghez, az oktatáshoz, a szociális ellátáshoz. Joggal kérdezné meg fentről a nyugodt hangján: mit csináltok ma ti? – fogalmazott méltatásában a XIII. kerületi polgármester.
Farkasházy Tivadar publicista elmesélte, hogy a nyolcvanas Göncz Árpád, Jancsó Miklós, Méray Tibor, illetve a kilencvenes Fejtő Ferenc, Faludy György, Kosáry Domokos és Habsburg Ottó közül díjunk névadóját volt a legnehezebb meggyőzni arról, hogy 94 évesen Balatonszárszóra utazzon Párizsból a szárszói találkozó kedvéért, Lévai Ibolya, a Fejtő Ferenc Alapítvány egyik alapítója és képviselője pedig azzal méltatta Fejtő Ferencet, hogy ember maradt mindig, minden körülmények között, minden gondolatában, szavában fellelhettük, hogy őt is a József Attila-i belső szabadság vezérelte egész életében. – …van egy magyar szó, igen rövid, két betűből áll az egész. Ez a szó a „hű”. Hű vagyok szülővárosomhoz, szüleimhez, nagyapámhoz és két feleségéhez. Hű vagyok a családomhoz, melyet kiirtottak, hű a családhoz, amelyet Franciaországban újraépítettem, hű a fogadott hazámhoz is. Tudom, hogy a „hitel” szóban benne van a hűség és a bizalom abban, akiről vagy amiről tudom, hogy szavahihető. Tudom azt is, hogy a „hű” szó rokona a „hit” szónak és a „hit” szó rokona a „bízó”, „megbízás” és „bizalom” szavaknak. Ezért hadd mondjam, hogy hű vagyok a múlthoz, a múltunkhoz – idézett Fejtő Ferenc egyik neki írt leveléből Lévai Ibolya.
A Népszava főszerkesztője, Németh Péter az ünnepi beszédében jelezte, egy ilyen megemlékezés sohasem csak a múltról szó, Fejtő Ferenc személye és szellem csak az apropó, hogy számba vegyük, mi az, amit az örökségből megvalósítottunk, mi az, amit nem, mi az, amiben bízhatunk és mi az, amiben nem. – Bármennyire is egy koszorúzás miatt állunk itt a Szent István parkban, ez azért egy ünnep, egy nagy ember ünnepe, és egyben a Népszaváé, valamint a baloldali gondolkodású embereké. Igen, az idén 150 éve Népszaváé is, és most, amikor 150 évesen itt álluk az egy híján 100 évet megélt Fejtő Ferenc előtt, azt kérdezném tőle, ha tehetném: adjuk fel az álmainkat, mondjunk le arról, hogy rajtunk kívül másnak is fontos a Népszava, a maga hatalmas örökségével, szolidaritást, együttműködést sugalló írásaival, felejtsük el mindazokat, akik ehhez az újsághoz hozzátettek, nevüket adták? – tette fel a kérdést Németh Péter. Gyanúja szerint Fejtő Ferenc a maga finom modorában egyértelműen azt mondaná: még véletlenül se tegyük. – A múltunk kötelez – mondaná így, többes szám első személyben –, mert ez a lap már akkor háborúellenes volt, amikor ez a szlogen nem egy politikai termék volt, hanem valódi kiállás. Fejtő Ferenc hinne abban, hogy ez az ország nem arra van ítélve, ami most van; itt nem csak az olimpia lopakodik, a diktatúra legalább annyira. Emiatt is van teljesen elbizonytalanodva a társadalom nagyobbik része, emiatt tűnik el a szolidaritás, a másokban való gondolkodás, a másokért való küzdelem. És, amíg ez így van, addig a Népszavának pont ez a dolga: kitartóan küzdeni a demokráciáért, a sajtószabadságért, és azért, hogy az emberek bátran ki merjenek állni önmagukért, másokért – fogalmazta meg lapunk hitvallását Német Péter.
A díj átvételekor Szalai Anna emlékeztetett, hogy Fejtő Ferenc már 2007-ben megjósolta, hogy ha Orbán Viktor visszatér, a Horthy-rendszerhez hasonló kormányzást fog kialakítani, ami a politikai elszigetelődését hozhatja Európától. – S lám a kormányba visszahívott Lázár János egy használaton kívüli vasútállomás félmilliárdos felújítása utáni avatón – miközben mögötte összeomlik a magyar vasút – az őszinteség jegyében fontosnak tartotta kimondani, hogy tiszteli Horthy Miklóst. Néhány hónapja meg egy terrorizmusért jogerősen elítélt alakot részesített kegyelemben a köztársasági elnök, aki ha nem is fehér lovon, de nyeregben távozott. Mindenféle értelemben.
– A mi feladatunk – folytatta a díjat elnyerő munkatársunk –, hogy leírjuk, amit nem szeretnek olvasni a hatalmon lévők, az alacsony vagy magas polcon ülők. S ez bizony nem lesz könnyű. Az országot kettévágó ideológiai árok szélén állva nehéz megrángatni a mellettünk állót. Mert mi lesz, ha mi okozzuk a vesztét és akkor tovább gyengül az egyre erőtlenebb csapat. Sokan mondják ezt. A másik oldal se rúg saját embereibe (legfeljebb magasabb utasításra) – érvelnek. Szalai Anna szerint „nehéz idők jönnek, amikor majd sokan meghasonlanak”, de addig is tenni kell, ami a dolgunk, megmutatni, amit el akarnak rejteni, és időnként vissza kell térni a kiindulóponthoz., hogy a cél újra egyértelmű legyen.
– Hadd zárjam ezt a rövidke gondolatmenetet egy történettel olyan emberről, aki nem volt se politikus, se nagy, se hatalommal bíró. Régen történt, még fiatal fruska voltam. A nagyanyám előtt ültem a csepeli apró bérlakás konyhájában a dohogó olajkályha mellett és sírtam. Nagy bánatom volt, bár már nem emlékszem mi. Nagyanyám, aki akkor már hetedik éve feküdt bénán, miközben előtte brigádvezető volt a Csepeli Vasműben meg szakszervezeti bizalmi, korábban pedig addig verte a katonaorvos hátát, amíg a halottá nyilvánított nagyapámat mégis hordágyra rakták és az élők közé tették, csak hallgatott. S végül halkan annyit mondott: ne sajnáld magad annyira – fejezte be a gondolatmenetét Szalai Anna.
Fejtő Ferenc hinne abban, hogy ez az ország nem arra van ítélve, ami most van (videó)