Ha Gyurcsány Ferenc veje és barátja vette volna a nevére a fél országot (biztos, ami biztos, mindkét felét), akkor már a Duna is lángokban állna, de legyen ez egy mellékszál, mert bár az analógia Orbán-közelben egészen dermesztő, mégsem vezetne sehová, hiszen ez itt a kárpáti kétharmad, amelyben nem múló köztisztelet tartja magasan az alázatos, elegáns, visszafogott tudóstársaságot, amely a politikán felülemelkedve, magánpénzt sem sajnálva ügyködik a közjó szolgálatán. Ízlelgessük – ha már klasszikus polgári értékrend és mentalitás. Ezt testesíti meg első híradása alapján a Botaniq Budai Club, amelyet Tiborcz István, Orbán Viktor vejének cége nyitott meg, miután megvásárolta a svábhegyi Fonográf Klubot a Piarista Rendtől. Az angolszász mintára alapított szabadidős és rekreációs központba hetvenöt-kötőjel-száz ember nyerhet felvételt a titkos felvételi bizottság szavazásán.
Mármost, aggódunk picinyt.
A történeti előképek alapján nem látunk magunk előtt hetvenöt-kötőjel-száz államférfit (és ez fontos, államnőt), aki méltónak bizonyulna egy ilyen klubtagságra, és fel is vennék.
Annyit sem, aki a titkos felvételi bizottságba kerülhetne. A korabeli brit klubtagok között olyan kiválóságokat találni, mint Gladstone liberális miniszterelnök, akinek a választójog titkosságát és kiszélesítését köszönhetik a britek (és gyarmatügyi toryként a rabszolgatartás marasztalását a Nyugat-indiai családi cukornádültetvényeken.) Tudósember volt, járatos a klasszika-filológiában és a matematikai statisztikában, s nemkülönben filantróp. De hogy ily messze ne menjünk, itt van nekünk a Kaszinó-alapító Széchenyi, aminek nemcsak a reformkori, de a modern Magyarország is a legtöbbet köszönheti, s akit a másik géniusz, Kossuth a honfitársai közül a legnagyobbnak nevezett. Két hazai példa, ami valójában egy.
A Kaszinóba „tisztességes, művelt magaviseletű és feddhetetlen jellemek” kerülhettek pártszínezettől és osztálykülönbségtől függetlenül. A szavazás csontgolyókkal történt, innen ered a kigolyózás fogalma. És már nem is aggódunk annyira.