Mióta miniszterelnökünk a Wikileaks által 2011-ben kiszivárgott dokumentumok szerint azt mondta külföldi diplomatáknak, ne arra figyeljenek, amit mond, hanem arra, amit csinál, kételyeink lehetnek arról, hogy mindazt, ami elhangzik tőle, tényleg úgy is gondolja-e. Megszokhattuk már, hogy úgy beszél, mintha ő határozná meg az Európai Unió irányvonalát. Aki azonban egy picit is jártas a nemzetközi történéseket illetően, jól tudja, hogy erről szó sincs. Ráadásul aligha veszik bármely nyugati országban komolyan azt a politikust, aki a legszegényebbek szintjére süllyesztette az EU egykori éltanulóját .
Miniszterelnökünk most 50 százalék esélyt lát arra, hogy szétesik az EU. De vajon egy ország kilépése már „széthullás”? Vagyis, ha mi kilépünk, az már e felfogás alapján az Unió végét jelenti?
Persze már eddig is tett számos hangzatos kijelentést akár az EU-ról, akár az Európai Parlamentről, amelyeket itthon a hozzá közel állók lelkesen, látványosan bólogatva megtapsolnak, de ezek a bölcsességek egy idő után a feledés homályába vesznek, mert nem figyelemre méltó víziót vázol fel a közösség jövőjéről, mint amilyeneket Emmanuel Macron francia elnöktől megszokhattunk. Mintha miniszterelnökünk teljes stábja képtelen lenne értékelhető geostratégiai elképzelésekre, helyettük csak dühödt, az itthoni tábort tovább radikalizáló megjegyzésekről van szó.
Az utóbbi években Orbán Viktor sokszor ment neki az Európai Parlamentnek, méghozzá azért, mert az EP egyre hevesebben követelte az Európai Bizottságtól, hogy keményen lépjen fel a demokráciát aláásó magyar kormány ellen.
Brüsszel folyamatos ostorozása régen jelen van kormányfőnk retorikájában, tavaly októberben például azt mondta, hogy „Európa lassan elvérzik” – bár egyelőre inkább itthon láthatjuk azokat a vércseppeket, ha a gazdaságunk egyre ijesztőbb adataira pillantunk. Ám hogy miniszterelnökünk mégiscsak tervez az EU-val és az EP-vel – ő is látja, hogy máshonnan nem lehet pótolni az uniós pénzt –, az kötcsei beszédéből is kitűnik. Jobboldali fordulatot jósol a jövő évi EP-választáson abban a reményben, hogy egy gyökeres európai változás után ismét pénzcsapként használhatjuk az EU-t.
Ismétli magát a történelem, hiszen közvetlenül a legutolsó, 2019-es EP-voksolás előtt a szélsőjobb és a mérsékelt jobboldal összefogását szorgalmazta. Ehhez képest akkor vele szemben minden korábbinál kritikusabb Európai Bizottság jött létre.
Apropó remek jóslatok, akkoriban épp miniszterelnökünk büszkélkedett azzal, hogy neki volt köszönhető: Ursula von der Leyen lett a Bizottság elnöke. Ezzel is egyedülálló politikai szimatról tett tanúbizonyságot, mivel a napokban maga Szijjártó Péter állította: rosszul járt az EU a német politikussal.
Von der Leyen szerdán elemezte az EU helyzetét, de valahogy kormányfőnk bölcsességei nem köszöntek vissza beszédében. Sőt, egy összetartó, valóban „Európai” Unióról tett említést, olyan értékközösségről, amit semmi sem pótolhat, különösen a háború árnyékában. Látszott, hogy hisz az EU gyümölcsöző jövőjében. Bizony, nem árt az, ha valaki azt is teszi, amit gondol.