Érik a tiszta hang

A The Voice és a Sztárban sztár leszek! idei évadának indulását is bearanyozta az RTL és a TV2 könyöklős versengése. Hasonló típusú, formátumú műsorok szinte ugyanabban az időpontban. Lehet, hogy a nézettségi adatok jeleznek majd valami rágcsálnivalót ügyességről, tisztességről, de a dodzsemezésnek mindkét kereskedelmi csatorna csak győztese lehet. Jó közös reklám. Hiszen önmagában egy tehetségkutató talán már nem is keltene akkora érdeklődést. De egy időpontban két változat már esemény. Egy plusz vetélkedő. Sok néző bizonyára ide-oda kapcsol. Nem feltétlenül azért, hogy eldöntse, melyik műsor a jobb. Inkább arról van szó, hogy amikor ráunok az egyikre, váltok a másikra. Ketten hoznak össze igazán biztosan egy tűrhető szombati esti két órás időtöltést.

Az előválogató szakaszban vagyunk egyelőre. Jönnek a jelentkezők remegő reménnyel, előadják, ami kijön belőlük, a négytagú zsűri pedig vadássza a tehetségeket. Tagjai egymással is versengenek, mert mestertanár (couch) szerepük is van, mentorálják a beválogatottak egy részét. A számukra legkedvesebbeket akarják persze megszerezni maguknak, igyekeznek csábítóak lenni, pengézgetnek egymással. Az alapszerkezet tehát szinte egyforma. Ha mégis belevágunk az összehasonlításba, számomra a The Voice egy csipetnyivel impozánsabb formátum. Jól működő ötlet, hogy a zsűritagok egy nagy piros fotelben, a versenyzőknek háttal ülnek a produkció kezdetén, ha tetszik, amit hallanak, rácsapnak egy gombra, és a szék megfordul. Hatásos, vizuális, egyértelműséget követelő megoldás. A műsornak szintén előnyére válik, hogy előadói analfabéták itt nem szerepelhetnek. Így senki sem kerülhet megalázó helyzetbe. Miközben rokonszenves, hogy a Sztárban sztár leszek! civil jelentkezők közül válogat, nehéz kulturáltan kezelni a tehetségtelenek szerencsétlenkedését. Bunkóságnak érezhetjük, ha nevetség tárgyává válnak.

Egészében azért ártalmatlan szórakoztató műsorokról van szó, amelyek sikerében a döntő mozzanat, hogy a résztvevők mennyire kezelik a helyén a játékot, mennyire képesek intelligensen előadni saját szerepüket. Korábban elidegenítően hatott a túlzott harsányság, a tét, az izgalmak mesterkélt fokozása. Mintha itt óriási dolgok dőlnének el, a siker a mennyekbe jutást jelentené. A műsorvezetők maximálisra pörgették magukat, a zsűritagok szélsőséges érzelmi állapotba hergelődtek. Jó látni, hogy most mindkét csatorna produkciója visszafogottabb, kedélyesebb. Igen, ezek csupán jópofa tehetségkutatók, sok ígéretes fellépővel, de nem tudni, hogyan alakul a jövő, lehet, hogy a győztesről soha többé nem hallunk.

A zsűri tagjainak így sincs könnyű dolguk. Mert mindkét műsor alapvetően róluk szól. Nekik kell fenntartani a figyelmet az értékelésekkel, poénkodásokkal, egymás finom szurkálásával, csapatuk építésével. Úgy, hogy kellő fényben maradjanak a versenyzők. Mindez nagyon érzékeny, gyorsan reagáló csáprendszert igényel. A kilengések így is elkerülhetetlenek, de idén egyelőre alapvetően jó a tónus. Megteremtődnek a szükséges egyensúlyok, a laza játékosság hangulata uralkodik. Az egymást tisztelő természetesség hullámhosszán megy a zrikálgatás. A The Voice Miklósa Erika, Trokán Nóra, Manuel, Curtis kvartettjében kiváló operaénekesnőnk néha talán túl lelkes, míg a Sztárban sztár leszek! zsűrije, Tóth Gabi, Köllő Babett, Pápai Joci, Majka a szükségesnél kicsivel több vulgaritásra szerződött, de nem szükséges, hogy emiatt egy kritikust mentorukká fogadjanak.

Eddig lényegében egyetlen mozzanat zökkentett igazi ingerlődésre a könnyed szórakozás közben. A The Voice egyik indulója Curtis Lehetne újra február című dalával állt ki a színpadra. Áthangszerelte, keménnyé, érdessé tette. Nem volt nyerő ötlet, ez a hangzás nem teremtett semmilyen poézist, és kiesést jelentett. Rendben, de a művészet maga is egy játék, lehet mindenféle őrültséggel próbálkozni. Curtis azonban képtelen volt megemészteni, hogy átformálták a művét. Az ő nagy alkotását. Kifejtette jobbról, balról, alulról, felülről, hogy ilyet nem lehet csinálni. Majd zenét kért, és elénekelte az egyedül hiteles szerzői változatot. Visszatetsző elpattanása volt a hiúságnak. A kicsinyes hiúságnak egy olyan műsorban, amelyet épp a nagyvonalúság, az őszinte bensőségesség kezd jellemezni.