„1956-ban a nyugati baloldali pártok elestek és jelentőségüket vesztették”

Bár a film címe Fényes jövő, sokkal inkább a mozi nosztalgikus szeretete dominál benne.

Addig, amíg a világon lesznek nyitva tartó filmszínházak, mozifilmeket fogok készíteni. Az egyéb formák és platformok a sorozatok számára ideálisak inkább. Úgy, mint rendező, producer és néző – elvégre e három létállapot határozza meg a személyiségem – ugyanazzal a csodálattal és szenvedéllyel ülök be egy mozifilmre, mint ötven évvel ezelőtt.

A film egyik jelenetében táncol és énekel, mintha csak egy musicalt látnánk. Ez a momentum a belső boldogság prófétálása, vagy afféle WTF-provokáció csúcspontja?

Én azt gondolom, hogy a film WTF-momentumok füzére. A narrációk terén igyekeztem minden lehetséges írott és íratlan szabályt megszegni és áthágni.

Ki volt a koreográfus?

Nem volt. Vagy inkább azt mondom, hogy én vállalkoztam erre. Azért ne gondolja, hogy az élet minden pillanatában dalra szeretnék fakadni. A zenét viszont a filmjeim szempontjából elengedhetetlennek tartom. Egyes jelenetek nem állnak meg e nélkül, így kiélhetem a régi olasz slágerekért való rajongásomat. Na jó, most, hogy érvelek, lehet, hogy készítek majd egy tiszta musicalt.

Miért emelte be az 1956-os magyar forradalmat a film cselekményébe? Különösen, hogy ez akkor egy felkelés volt a kommunisták ellen, manapság pedig a jobboldal ünnepe.

Ön magyar?

Igen, Budapestről jöttem.

Értem, köszönöm. A válaszom: egyértelműen szerettem volna visszaidézni és hitelesen megmutatni azt a pillanatot, amikor a nyugati baloldali pártok elestek és jelentőségüket vesztették. Ekkor volt meg a nagy lehetősége annak, hogy az akkori kommunisták függetlenítsék magukat a Szovjetunió befolyása alól és önálló entitásként lépjenek tovább. Ezt nem tették meg, így nyugati baloldaliságról beszélni 1956 után értelmetlen. Miképpen az is, hogyan használják és értelmezik ezt az időpontot az ön hazájában.

Azért ezt a véleményét igen finoman ábrázolja a Fényes jövőben.

Mert nem az a fajta rendező vagyok, aki a néző arcába üvölti, hogy „ezt mondom”. A moziba a néző nem a realitásért megy, egy játékfilm nem a valóság megismétlése – ez egyszerűen lehetetlen. A moziba álmodozni, fantáziálni járunk.

Rendben, de akkor az az üzenet, hogy ma már nem létezik hiteles baloldal?

Nem szeretnék afféle nosztalgikus vénembernek hatni, de állítom, nincs már meg az értelmiségi, morálisan gondolkodó elit Európában. Nem látok olyat, hogy egy nyugati szocialista fiatalokkal beszélne. Nincs meg az eszköz, a módszer, de sajnos teszem hozzá, az alkalmas személy sem ehhez. Olaszországban harminc éve nincsenek kommunisták vagy szocialisták, akárhogy is hívnánk őket. Nem tudtak elengedni a sztálinizmust, így eltűntek.

Nem gondolja, hogy a mostani kommunisták jobboldali politikusok álarca mögé bújtak? A magyar kormány is gyakran megkapja ezt a kritikát.

Noha értem a kérdést, nem vagyok politológus, csak egy filmrendező, így globális elemzésre nem vállalkoznék, csak Olaszországról merek kijelentéseket tenni. Nálunk a baloldali politikusoknak elő kellene jönniük a háttérből – akárhol is vannak – és baloldali politikusként kellene viselkedniük. A demokraták, akik azt állítják magukról, hogy baloldaliak, de ez az elmúlt öt évben nem látszódott rajtuk, totálisan identitásukat vesztették. Így lehet most szélsőjobboldali kormánya Olaszországnak.

A filmben 1956-on túl további magyar vonatkozás, hogy a kommunista párt meghívására egy forgatásra Rómába érkezik egy magyar cirkusztársulat, amelynek vezetőjét Anger Zsolt alakítja.

Személy szerint nekem fontos volt, hogy magyar színész játssza a szerepet. Hosszú castingfolyamat során választottam ki a rendkívül tehetséges Anger Zsoltot. Igaz, egyetlen szót sem tudott olaszul forgatás előtt, de meg kellett tanulnia egy komoly monológot olaszul, (nem kevés szövegről van szó) és zseniálisan teljesítette. Le a kalappal.

Ön viszont a Fényes jövőben egy filmrendezőt alakít, akinek van egy francia producere, aki azt mondja: a művészek partizánok.

Ez a dialógust azért tartottam fontosnak, hogy a franciák akkori forradalmi lelkületüket is beemeljem. Meg persze az is humorosnak tartottam, hogy adott egy producer, aki őrültebb, mint egy rendező.

A film egyik jelentében elektromos motort vezet, pedig ön híres arról, hogy a Vespája nélkül nem mozdul sehova.

Ez most is így van! Rómában kocsival sehova nem juthatsz már el, kocsit már régóta nem használok. Arra az elektromos vacakra csak a jelenet erejéig voltam hajlandó felülni.

Az interjú elkészítését a Budapesti Francia Intézet támogatta.

Infó: Fényes jövő. Rendező-főszereplő: Nanni Moretti. Forgalmazza: Cirkofilm