„Sokan kérdezték tőlem, hogy tudtam-e, mibe vágok bele – kezdte Petra a díjátadót. – Nagyon egyszerű: nem. Fogalmam sem volt, csak úgy éreztem, nekem annyira fontos ez a téma, erről beszélni kell, hogy tettem egy próbát.” Célja olyan magyar kertek bemutatása volt, amelyek természetközeliek, amelyeket maga a tulajdonos képes fenntartani, ahol fontos a biodiverzitás, ahol a kert valódi élettér.
Ugyan nincs angol pázsit, és talán nem minden tökéletes, de mindenképpen élhető a kert. És mint ahogy egy kis hólabda elindul a lejtőn, egyre több hó tapad hozzá, egyre nagyobbá válik, úgy gördült előre a Fenntartható kertek verseny ismertsége és népszerűsége.
Hozzátesz a világunkhoz
A jelentkezők szűrése után végül 40 kert mutatkozott be fotókkal, leírással a verseny Facebook-oldalán, a szakmai zsűri és az oldal követőtábora ezek alapján választotta ki a győzteseket. A zsűriben Petra mellett Kántor Attila kertész, az Ilonakert tulajdonosa foglalt helyet, az elnök pedig Hajnal Klára volt, aki természetföldrajzból doktorált, a fenntartható fejlődés elméleti kérdéseiből írta a PhD-disszertációját, és a fenntarthatóság szinte minden aspektusával foglalkozik elméletben és gyakorlatban. A Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből vonult nyugdíjba hét éve, és zselici portáján férjével a fenntarthatóbb életforma kialakítására törekszik. A zsűrielnök a díjátadón elmondta: „Nem is versenynek nevezem ezt, mert egy olyan folyamatnak egy állomása, amely csupa szépet és jót tett hozzá az életünkhöz, amelynek szálai néha kavarognak, néha egyenesen haladnak, de bizony van benne irány, bizonyos cél, valamit hozzátenni a világunkhoz: értéket, szépséget, szeretetet és bizalmat.” Azért persze értékes díjakat is átvehettek a győztesek, de minden nevező ajándékkal tért haza Kaposfüredről. Amint a fotókon is látszik, a győztes kertek magukért beszélnek, de beszéljenek róluk most gondos gazdáik.
Magoncból erdők
„Kertünket a nyolcvanas évek végén vásároltuk a szlovákiai Vágkirályfán, akkor még 1780 négyzetméter alapterülettel – meséli Gőcze Lívia, a 4000 négyzetméter fölötti kertek kategória első helyezettje. – A telken egyetlen cseresznyefa volt, az előző tulajdonos kukoricát termesztett rajta. A föld eléggé kötött és agyagos, ezen kezdetben trágyázással segítettünk, később saját komposztot használtunk, ma már mulcsozunk is. Családi kirándulások alkalmával, túrázás közben a Kis-Kárpátokban gyűjtöttük a magokat, amiket az akkor elsős fiam elültetett, ebből lettek az első lomblevelű fáink. Később a galántai Esterházy- kastély parkjában szedte össze azokat a lehullott terméseket, amikből magoncokat nevelt. Időközben az idősödő szomszédok felajánlották megvásárlásra a feleslegessé vált kertjüket, így fokozatosan 5400 négyzetméteresre duzzadt a kertünk.”
Az utolsó kertrész 2016-ban került a család tulajdonába, egy 80 évesre becsült diófával a közepén, majd ide is újabb magoncok kerültek, melyekből fás liget, mára pedig kisebb erdő nőtt.
„A külső kertbe 69 tölgymagoncot ültetett a férjem és a fiam, így mára valóságos erdő lett belőle. A lehulló falevelek és száraz ágak is a helyükön maradnak, hogy komposztálódjanak és táplálékul szolgáljanak a kis földi élőlényeknek. A belső kertbe is legalább tíz tölgy került egyéb fák társaságában. Nagyon sok bokor és cserje is van a kertünkben, emellett évelő virágok. Igazi kis édenkert a miénk, tavasztól őszig táplálékkal látja el lakóit: az embert, aki itt él, a madarakat, pillangókat, gyíkokat, sünöket, mókusokat – sorolja Lívia. – Az öntözést gyűrűs kútból biztosítjuk a földbe fektetett csövön keresztül, a szőlősorokban csepegtető öntözéssel, az idén ősszel pedig az esővíz gyűjtését tervezzük megoldani. További vízforrásunk a tó, amit magunk alakítottunk ki, kis dombot is építettünk mögé a felszabadult földből. A rátelepített növényekkel ez a buja, dombos rész megtöri a kert sík területét.”
Három évvel ezelőtt Lívia férjének halálával nagyot változott az életük. Szemléletváltásra volt szükségük ahhoz, hogy egy ekkora kertet továbbra is fenn lehessen tartani, adta magát a fenntartható kertgondozásra való átállás. „Ekkor tértünk át a permakultúrás termesztésre. Magaságyásokat alakítottunk ki a levágott ágakból, ezeket beoltottuk micéliummal, így a zöldségeken kívül ma már gombát is kóstolhatunk a kertünkből. Mulcsozzuk az ágyások talaját, és mindent komposztálunk: ami csak kikerül a kertből, azt visszaforgatjuk. A gyep nagy részét tavasztól június végéig nem is kaszáljuk, hanem meghagyjuk rétnek, hogy a méheknek, pillangóknak méhlegelőt biztosítsunk. Tavaly tavasszal az egyik cédruson otthonra lelt egy méhraj, és idén tavaszig itt maradtak nálunk. Fontos szerepet töltenek be kertünkben a fűszer- és gyógynövények. A sok madár hozta magonc nagy részét elajándékozzuk annak, aki szereti a természetet” – meséli Lívia, aki több évtizednyi irodai munka után nyugdíjasként hálás, hogy végre kint élvezheti a napot, és nem bentről sóvárog utána. Az öreg diófájuk még sok aggodalmat okoz, de bízik benne, hogy a faápolók segítségével sikerül megmenteni a kertjük díszét.
Falusi idillből fenntarthatóság
„Szüleim építették a házat, ahol most a férjemmel élünk Vas megyében, Egyházasrádócon. A kert eredetileg több mint kétezer négyzetméteres volt, de egy új utca nyitása miatt 1500-ra csökkent a terület. Szabályos falusi kert volt, belső udvar, nagy veteményes, kukorica, krumpli, néhány gyümölcsfa – ezt már az 500–4000 négyzetméteres kertek kategóriájában első helyezett Nagy Éva meséli. – A nyolcvanas évek elején kezdtük átalakítani a kertet. A talaj agyagos, tartja a nedvességet, de nehéz volt művelni a kötöttsége miatt. Ma ezzel már nincsen gond, ásni-kapálni nem kell (legfeljebb átültetéskor), komposztot és mulcsot használok a lazításhoz. Az évek során sok növénnyel kísérleteztem, többeket elveszítettem, és közben megtanultam, mi az, ami szeret itt, és nem kíván túl sok törődést.”
Éva a házfalára hangulatos futórózsákat és vadszőlőt futtatott, egy kisebb lilaakácot is gondoz. A kertje négy részre osztható, az előkertben tájrózsák, hortenziák élnek néhány évelővel, a második részben egy nagyobb méretű gyep lóherével, pitypanggal, százszorszépekkel. „Többféle virágos cserjét és kis termetű örökzöldet ültettem, valamint itt található az egykori tó helyén egy mocsárkert. A tóból kitermelt föld – egy mesterséges domb – választja el a következő résztől a gyepes területet. Itt két vegyes szigetágyás van, valamint nagy fák, az ágyásokban virágok, többféle virágos bokor. Az utolsó kertrészben, ami szinte teljesen önfenntartónak nevezhető, gyümölcsfák és bokrok mellett, alatt vadvirágok élnek – meséli a nyugdíjas könyvtárigazgató, aki egy apró vizes élőhelyet is kialakított a kertben élő állatoknak. – A fák alatt nem nyírom a füvet, szabadon szaporodhat, ami szeretne. A teljes kertben egyre több szárazságtűrő növényt nevelek, elsősorban varjúháj- és fűféléket, magaságyásokban pedig néhány zöldséget és fűszernövényt. Van kút, de csak a legnagyobb aszályban öntözök, füvet soha. A kert számomra mindig a tökéletes kikapcsolódást és örömet jelentette, amióta nyugdíjas vagyok, sokkal több időt szánhatok rá. Viszont látom a korlátaimat, ezért egyre határozottabban törekszem a könnyű fenntartásra.”
Újjászületés a zuglói oázisban
„A kertet éppen tíz éve kezdtük kialakítani. Alig 250 négyzetméteres kis városi (zuglói) kertecske ez, a talaja feltöltött, sittes homok. Eredetileg egy szerelőműhelyként használt sufni és az ahhoz vezető autóbejáró volt ezen a területen, tehát mondhatjuk, hogy nem nulláról, hanem mínuszból indultunk, betontöréssel és -bontással – magyarázza Borsi Vera, az 500 négyzetméter alatti kertek kategóriagyőztese, aki amúgy a közönségszavazáson is rengeteg lájkot kapott. – A talajjavítás itt kulcskérdés; nálunk minden komposztálható anyag kincs, annyira, hogy ha a közeli vasúti töltésre kihordott avart vagy fűnyesedéket látunk, már talicskázzuk is haza. Érdekes színfolt lehetünk ezen a decens, polgári környéken… Nemcsak klasszikus komposztként használjuk az így gyűjtött zsákmányt, hanem talajtakarásra is: bár rengeteget javult már a föld minősége, azért alapvetően homoktalaj, tehát továbbra is fontos, hogy ne maradjon sehol takaratlanul, mert nagyon hamar kiszáradna. A növényvédelem nálunk főleg abban áll, hogy igyekszem azt ültetni, ami jól érzi itt magát. Rovarok ellen amúgy sem permetezhetek, mert görög teknősök élnek szabadon a kertben. A katicák megjelenése előtt a tavaszi invázió idején kézzel szedek annyi levéltetűt, amennyit tudok, hogy gyérítsem őket, és mennek a tóba; az a halak örömünnepe. Mostanra már olyan ide hazajönni, mintha egy másik világba érkeznénk,
a város a kertkapun kívül marad. Ha az ember a hídon üldögél a kábító loncillatban, a lábát néha finoman csipkedik a halak, a feje fölött meg a réti füzényen zsonganak a méhek és a dongók, az sok mindenre hatékony gyógyír.
A kert lelke a tó. A vizet szivattyú forgatja, kis kavicsos-növényes szűrőpatakokon át folyik vissza a mederbe, és közben párásan, hűvösen tartja a környezetét. Részben innen is locsolok, de az esővizet is gyűjtjük. Néha kiszedek némi iszapot a tó aljáról, az remekül trágyázza a növényeket. Meglepően hamar megjelentek a békák, szitakötők is, és mindig vannak itt költő madaraink. Erre a kicsi területre sok fát sajnos nem ültethettünk, de azért van szépen termő fügénk és gránátalmánk, meg japán juharok. Azt hiszem, aki kertészkedik, mindig arra törekszik, hogy az édenkertet teremtse meg – ki-ki a sajátját. Ez itt a mi egészen picike édenkertünk. Októberben lesz 11 éve, hogy a régi házunk a nagy, szeretettel gondozott kerttel, ahol a gyerekeink felnőttek, leégett. A férjem meghalt a tűzben, és vele együtt meghalt az egész addigi életem. Amikor tíz éve be tudtunk költözni ebbe a házba, az szó szerint és minden szempontból egy új élet kezdetét jelentette. Hogy a lebetonozott udvarból, a sivár semmiből az évek során kert lett, az tulajdonképp egy metafora. Úgyhogy nekem ezt jelenti a világnak ez a pici darabja: az életet.”
Minden élőlény számára örömteli
A közönségdíjas, tehát a legtöbb lájkot összegyűjtő kert tulajdonosa Finta-Menyhárt Anna. „Kertünket 2021 februárjában kezdtük el kialakítani, egy korábban teljesen üres, lucernával bevetett területen, Mosonszentmiklóson. Számos inspiráció és megannyi saját ötlet alapján mára harminc saját ültetésű fa, több száz évelő virágzó, több tucat örökzöld, haszonkert, kerti tó és ősgyepes méhlegelő foglal helyet 2316 négyzetméteren. Mindezt a férjemmel közösen megvalósítva alkottuk, a tó kiásásától az ágyások kialakításán és gondozásán át. A kert teljesen vegyszermentes. Rendkívüli figyelmet fordítunk a biodiverzitás megőrzésére, a talajéletre, a beporzó rovarokra, madarakra, sünökre. Mindezt számos élőhely, etető, itató, odú és rovarhotel kialakításával is igyekszünk elősegíteni.
Két kisfiú büszke szüleiként elsődleges számunkra, hogy környezetünk minden élőlény számára örömteli életet biztosítson.
A kert bemutatásával szerettünk volna mindenkit arra biztatni, hogy a térkövezett, élettelen kert helyett válassza bátran az élettel és élőlényekkel teli kertet! Merjen fát ültetni, és meghagyni a ritkábban nyírt ősgyepet, valamint vegyszerek helyett bízzon az Anyatermészet bölcsességében. Vegyen el kevesebbet, és kapjon érte sokkal többet!”
A béke visszahat ránk
„A Paradicsomkert, Földanya, Gaia egy-egy kis darabjával rendelkezünk mindannyian. Ugyan a mi nevünkre van bejegyezve a földhivatalban, mégsem a tulajdonunk. Csak ránk van bízva, hogy felelősséget vállaljunk érte. (…) A gazdasági növekedés nem tartható fenn egy véges Földön. A fejlődés minőségi változásokat jelent, míg a növekedés mennyiségi folyamatokat. A helytelen értelmezés és helytelen technológiák alkalmazása következtében jelentek meg a súlyos ökológiai, társadalmi és gazdasági problémák. A világ jelenleg fenntarthatatlan. A természetet nem megmenteni kell, hanem békén hagyni, és ez a béke visszahat ránk.” (Hajnal Klára zsűrielnök útravalója)