A legtöbb potenciális lengyel szavazó továbbra is a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) pártot és szövetségeseit választaná, de ennek az Egyesült Jobboldal nevű erőnek látszólag nincs többsége. Potenciális szövetségesük a Konföderáció nevű szélsőjobboldali-nacionalista pártszövetség, amely azonban most mintha veszítene korábbi támogatottságából – feltehetően hívei átvándorolnak a PiS-hez, amely teljesen magáévá teszi a szélsőséges narratívát.
Az Ipsos közvéleménykutató minapi vizsgálatai szerint az Egyesült Jobboldal a szavazatok 31,6 százalékára számíthat. Második helyen 27 százalékkal a Polgári Koalíció (KO) nevű tömörülés áll, amely a Donald Tusk volt kormányfő, az Európai Tanács egykori elnöke vezette Polgári Platform (PO) áll. Ez a konzervatív liberális párt az ellenzék fő ereje, amely szintén több kisebb pártot egyesít. Nemrég csatlakozott a KO-hoz a feltörekvő Agrárunió, de a KO befogadta Roman Giertych volt szélsőjobboldali politikust, aki most a liberálisok kielcei listáján kapott helyet, ott, ahol a PiS listáját Jaroslaw Kaczynski vezeti.
Látható, hogy a választási matematika a két nagy párt egyikének sem adna parlamenti többséget – koalícióra kényszerülnek.
Korábban hosszú ideig a szélsőjobboldali Konföderációé volt a harmadik hely. Ez a pártszövetség több kisebb szélsőségesen nacionalista és ultraliberális szervezet egyesülésével jött létre. Ezt a profilt megőrizték, felléptek az EU ellen, vezetőik többször nyugatellenes, oroszpárti frazeológiát használnak, az ukránellenes narratívával nem hagytak fel azután sem, hogy Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát. A Konföderációban jelen van a libertáriánus ideológia, a kampányban politikusaik azt hirdetik, hatalomra jutva megszüntetnék a munkanélküli segélyt, „mivel mindenkinek magának kell megoldania a problémáit”. Nyugat-ellenesség, németellenesség, alpári antiszemitizmus, s hozzá az orosz politika megértő kezelése jellemzi a pártot. Ez a politikai turmix vitte korábban jóval tíz százalék felé a Konföderáció táborát. Sokan feltételezték, a választások után a szélsőjobb, mint a PiS megkerülhetetlen partnere, képes lesz meghatározni a majdani lengyel politikát és kivezeti az országot az EU-ból. A helyzet változott. A már idézett közvéleménykutatás szerint a szélsőjobboldali pártot csak a szavazók 9,3 százaléka választaná. A szélsőjobb eddigi híveinek egy része átállt a PiS-hez. A kormánypárt ma már hasonlóan a szélsőjobbhoz Nyugat-ellenes és modernizáció-tagadó szólamokat hangoztat, sőt, az utóbbi napokban magáévá tette a Konföderáció Ukrajna elleni nyelvezetét is. A lengyel kormány bejelentette, nem ad több fegyvert az ukránoknak, s az ukrán mezőgazdasági kivitel egyik leghangosabb ellenzője az EU-ban. Ezt nyilvánvalóan nacionalista szavazók átcsábítása szándékával tették.
Átrendeződés van a demokratikus ellenzék oldalán is. Úgy látszik megszilárdítja pozíciót a Harmadik Út pártszövetség, amely egy történelmi agrárpárt, a Lengyel Parasztpárt (PSL) és egy új Polska 2050 nevű középpárt uniója. Ez a párt miközben bírálja a PiS kormányzását, elhatárolódik PO-tól, nem vesz részt annak tömegmegmozdulásain, egyfajta közvetítő szerepre jelentkezne a megosztott lengyel társadalomban. A Harmadik Út 10,3 százalékkal szerepel a közvéleménykutatásban. Nem sokkal marad el tőlük – megelőzi a Konföderációt – 9,8 százalékkal az Új Baloldal (Lewica) pártszövetség. A lengyel sajtóban megjelenő írások és a közvéleménykutatási adatok is arra utalnak: a baloldal áalakult, új programmal jelent meg. Korábban a lengyel baloldal az utódpártiság bélyegét viselte, hívei a szocialista korszak nosztalgiáját őrizték. Voltak a baloldalon is olyan politikusok, akik a nyolcvanas években szakítottak a pártállammal, s egyfajta reformszocializmust képviseltek, de gyakorlatilag ők is a hagyományos szocialista politikát jelenítettek meg.
Harmadik út az ismeretlenbe: Hosszú vajúdás után összefogott egymással két lengyel középpártA rendszerváltozás után két alkalommal is kormányzó utódpártot korrupciós ügyek rendítették meg, s ugyan néhányan képesek voltak megőrizni az SLD (Demokratikus Baloldali Szövetség) struktúráit, de a tábor egyre zsugorodott. Változást az hozott, hogy hatalomra jutva a szélsőségesen klerikális PiS női jogokat sértő lépéseket tett, a kormányzat melegellenes retorikával állt elő, azt gender-ideológia elleni fellépésnek nevezve. A baloldalnak sikerült egységszervezetet létrehozni: a hagyományos struktúrák mellett több újbaloldali tömörülés is képviseli ebben a megváltozott társadalmi közeget. A szövetség egyik társelnöke, Robert Biedron népszerű meleg politikus. A Lewica a hagyományos szociális ügyek mellett, a kisebbségi csoportok és életmódok védelmezője. Határozottan kiáll a világi állam, a korszerű oktatás mellett, vállaltan antiklerikális erő. A jobboldal nőellenes politikájával szemben a baloldal azt követeli, hogy a nők maguk dönthessenek a testükről, arról, hogy mikor akarnak szülni. Az OKO-press felmérése szerint a nők körében a Baloldal jóval erősebb, mint a társadalom egészében, miközben a Konföderáció inkább férfipárt.
Jaroslaw Flis, a krakkói Jagelló Egyetem professzora az idézett közvéleménykutatás adatai felhasználva kiszámította az október 15-én megválasztandó szejm mandátum megoszlását. (Lengyelországban a d’Hondt féle számítási rendszert alkalmazzák, amely a sikeresebb pártokat jutalmazza, amikor kiosztja a parlamenti küszöb alatt maradt pártokra leadott szavazatokkal nyerhető mandátumokat – a szerk.) A PiS 181, a KO 153, a Harmadik Út 45, a Baloldal 42, a Konföderáció 38 szavazatot kaphatna így. E szerint a KO-nak a Harmadik Úttal és a Baloldallal 240 képviselője, azaz többsége lenne a 460 fős szejmben.
A játszma nyilván nem dőlt még el. A lengyel jobboldal a Magyarországon tavaly eljátszott mintát követi: az állampolgárok migrációs félelmeire játszik, ellenségképeket kreál, nyugat és EU-ellenes retorikáját, most Ukrajna-ellenes demagógiával egészíti ki, eközben pedig bőségesen ígérget újabb szociális intézkedéseket.
Az ellenzék megpróbálja a strukturális ügyek (például az oktatás, egészségügy, nők helyzete) mellett a kormánypárt botrányait előhozni. Ezekből van bőven például a migránsvízumok körüli korrupciós ügyek, vagy egy minapi meleg szexbotrány egy délnyugat-lengyelországi plébánián. További meglepetések várhatók, de mindez nehezen rendíti meg a kormánypárti jobboldali tömb dominanciáját Lengyelországban.