A film két fiatalkorú intim kapcsolatát mutatja be, mely ugyan nagyon finoman, de azt is sejteti, hogy ami köztük van, az több barátságnál. Mennyire szabad ezt a témát Japánban kibeszélni?
Bátorság kell hozzá, az egy biztos. Mindemellett pont a téma érzékenysége miatt sokat készültem erre a filmre, tanulmányoztam, kutattam a gyermekek viselkedését. Több workshopon is részt vettem az általános iskola utolsó éveiben járó gyerekekkel. Igyekeztem a lehető legpontosabban körül járni a szexuális orientáció és a nemi ébredés folyamatait. Ami a legfontosabb szempont volt a számomra, hogy ne a felnőtt közönségnek készítsem el a művet, hanem hogy az olyan legyen, melyet egy tizenéves gyermek be tud fogadni és mind értelmileg és érzelmileg értelmezni képes.
A dráma jelentős része egy tanár körül zajlik: gyermekbántalmazással vádolják és az iskola meg sem hallgatja őt.
Tudja, hogy én is tanáremberként kezdtem még huszonévesen? Sok egykori kollégával beszéltem a jelenlegi iskolarendszerről. Sokszor, amit egy mozi nézőtérén látunk, hajlamosak vagyunk nem elhinni, mert nem logikus. A logika azonban nem feltétlenül szolgálja a művészetet. A japán gondolkodásmód még bőven fejlődhet, ezt jelezni szerettem volna, nem volt célom a társadalomkritika.
Nem kevés olyan film készült már, melyek egy történetet több szempontból mutat be párhuzamosan. Jelen esetbe mi indokolta ezt a dramaturgiai megoldást?
Természetesen nem szeretném kikerülni a kérdést, de itt az érdem Yûji Sakamoto forgatókönyvíróé, hiszen ő áll elő ezzel a megoldással, miután három évig leveleztünk a formáról. Én azt kértem tőle, hogy egy olyan filmszövegkönyvet alkosson meg, mely a három fő karakter egyéni igazságát mutatja be. Tudja, egy bonyolult társadalmi rendszert és emberi sorsokat nem lehet egy nézőpontból értelmezni. Legalábbis mozgóképen nem.
Több mint húsz éven át kizárólag egyedül írta a filmjeit? Mi változott most?
Nos, sok éven át mondtam, hogy ha valaha is olyan anyagot rendeznék, amit nem én írtam, akkor Sakamoto lenne az, akivel szívesen dolgoznék együtt. Ezt egyenesen megmondtam neki, és az évek során sok interjúban is elmondtam, mert mindig is tiszteltem őt, mint a generációm nagy íróját. Ezt a projektet Genki Kawamura és Kenji Yamada producerekkel együtt fejlesztette, és amikor megkerestek, mielőtt még elmondták volna, hogy mi a film, azonnal igent mondtam, mert ez egy olyan együttműködés volt, amire már régóta vártam. Úgy érzem, hogy valami igazán érdekeset tudtunk alkotni, és úgy gondolom, hogy a film egy kicsit más lett, mint az eddigi munkáim.
A Shoplifters óta ez az első film, amelyet Japánban forgatott, miután Franciaországban az Igazságon és Dél-Koreában a Broker-en dolgozott. Vágyott vissza?
A franciaországi és dél-koreai munka segített valamilyen módon fejlődni. Ezekben a helyzetekben megtanultam, hogyan lehet a dolgokat nyelvhasználat nélkül előhívni. Ez lenyűgöző volt, de egyben nagyon nagy kihívás is. Amikor visszatértem Japánba, hogy ezt a filmet forgassam, minden olyan világosnak tűnt számomra. Az egész forgatás alatt nem voltak kétségek a részemről.
A „Szörnyeteg” szó kétféle formában hangzik el a filmben. Beavatna ennek a hátterébe?
De ugye az angol feliratban mindig a „Monster” szó volt, ugye? Köszönöm, hogy észrevette a hang béli különbségeket. A japán nyelv sokkal bonyolultabb az angolnál. Például a rettenetes szülők is egy szó, míg amikor egy gyerek egy képzelt szörnyről beszél, az teljesen más szó.
A gyerekszínészekkel hogyan dolgozott? Beavatta őket a teljes háttérbe?
Nem, az óriási hiba lett volna. Rendezőként az ő személyiségüket felhasználva alkotok meg egy-egy karaktert. Persze, ismerték a forgatókönyvet, megbeszéltünk minden jelenetet, sokat próbáltunk, de nem beszéltük át a bonyolult pszichológiai hétteret. Ez véget vetett volna az ösztönösség által generált varázslatnak.
Ha már szóba hozta a varázslatot: filmjei sajátos tempóját és ritmusát hogyan találja meg?
Ez remek kérdés, de nem biztos, hogy meg tudom válaszolni. De talán az lenne legprecízebb mondanom, hogy minden a vágás során áll össze szerves egésszé. Ez a második forgatókönyvírás. Csak ezt az ösztönök határozzák meg. A rendezés olyan, mintha karmester lennél. Vezérré kell válni.
Lukas Dhont Közel című, a legjobb idegennyelvű film kategóriában Oscar-jelölt volt és két fiú intim barátságát taglalja…
Halottam róla, de sajnos nem láttam. Japánban nem mutatták be moziban.
NÉVJEGY
Hirokazu Kore-eda japán filmrendező, producer, forgatókönyvíró és vágó. A Bolti tolvajok című alkotása 2018-ban elnyerte a legjobb filmnek járó Arany Pálmát Cannes-ban.
