Tudomány;NASA;Nemzetközi Űrállomás;egészségkárosodás;űrutazás;

Rubio az extra hosszúra nyúló, 371 napos küldetéssel rekordot döntött: az amerikaiak között a legtöbb időt töltötte egyhuzamban az űrben

- Az űrrepülés nem barátja az emberi testnek

Frank Rubio, a NASA asztronautája és két orosz űrhajós, Szergej Prokopjev és Dimitrij Petelin szerdán tértek vissza a Nemzetközi Űrállomásról. Rubio akaratán kívül ugyan, de rekordot döntött: 371 napjával az első amerikai, aki egy évnél több időt töltött az űrben. (A korábbi csúcs 355 nap volt.)

Tartózkodását eredetieg hat hónapra tervezték, de a Szojúz űrhajón - aminek vissza kellett volna hoznia - tapasztalt hűtőfolyadék szivárgás miatt végül is nemzeti csúcstartó lett. (A világcsúcsot Valerij Poljakov álította fel 437 nappal a Mir űrállomás fedélzetén az 1990-es évek közepén.) Rubio elsőként egy kísérletben is részt vett, amelyben azt vizsgálták, hogy a űrbéli körülmények között korlátozott lehetőségű edzőpadok milyen hatással vannak a szervezetre. Ez azért is fontos, mert a tervezett Mars-utazás 1100 napig fog tartani, egy ISS-nél jóval kisebb űrhajóban. A kérdés tehát, milyen egészségügyi hatásai vannak hosszú, súlytalanság állapotában eltöltött időnek?

A gravitáció eltűnésével, a terhelés hiánya miatt az izom és a csontok tömege csökken, előbbi három-hat hónap alatt már 30 százalékkal, utóbbi, fél év alatt 10 százalékkal. Ennek ellensúlyozására napi 2,5 óra űrbéli testgyakorlás szolgál, bár ez nem elegendő. Az elveszett csonttömeg visszaszerzése a földön négy évig is tarthat. Dacára az alaposan eltervezett táplálkozásnak, a súlyvesztés is jelentős. Scott Kelly, aki 2015-2016-ban 340 napot töltött az ISS-en 7 százalékot vesztett testtömegéből, miközben bélflórájának összetétele is jelentősen átalakult. A látás is romlik, ennek oka az, hogy mivel több vér marad az űrhajósok fejében - szó szerint nem folyik le a gravitáció hiányában - ödéma alakul ki a szem hátsó részében a szemideg körül. A romlás a visszatérés után egy évvel megjavulhat, de némely elváltozás esetében tartós lehet. Kelly bélrendszerében élő baktériumok és gombák jelentősen megváltoztak az űrbe repülése előtti állapotokhoz képest. Ugyanakkor gondolkodási képességei alig romlottak, ezt a Földön maradt ikertestvérének teszteredményeivel történt összehasonlítás alapján állapították meg. Fontos változás történt viszont DNS-ében, nem tudni miért, az űrben való tartózkodása alatt a telomerek lényegesen hosszabbak voltak, majd miután visszatért, gyorsan megrövidültek, a megfelelő szintre, az okok között az űrbéli sugárzást gyanítják, ami ellen a Föld mágneses mezője véd. (A telomer a DNS-szál két végén található rövid szakasz, amely megakadályozza, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak, a sejtosztódás során pedig védi a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól.) Kelly vakcinákat is kapott az utazás előtt, közben és után is, immunrendszere mindegyik esetben normálisan reagált. 

Kaland az óceán mélyén.