Kiskorúakat túlóráztattak éjszakába nyúlóan az Orbán-kormány zánkai üdülőjében

A panaszok nyomán megváltozott a beosztás, ám a panaszkodót szélnek eresztették.

Megszámolhatatlanul sok gyermekmosoly – olvasni az Erzsébet-táborok közleményében, ám az idei zánkai nyár több fiatal arcáról eltüntette a vidámságot. Információink szerint az üdülőkomplexum boltjában 16-17 éves diákok is dolgoztak, akiket egy ideig napi nyolc óránál hosszabb munkavégzésre is igénybe vettek, olykor este tíz után is. Mindkettő szabálytalan, ahogy a délutáni műszakot követő délelőtti is, miután így nem biztosított a 12 órás pihenőidő. Azért, hogy papíron minden rendben legyen – állítják az érintettek – a beosztás és a jelenléti ív eltért egymástól. Az alapítvány elhárította a kérdéseinket, az üzemeltető kft. hetekig nem reagált rájuk, érdeklődésünk másnapján azonban nagy lett a sürgés-forgás a boltban.

Az Erzsébet-táborokat 2012-ben hozta létre az Orbán-kormány, és családpolitikája emblematikus részévé emelte. Megjelent bennük minden, amit a kabinethez közel áll: a Kárpát-medencei kitekintés, az egyházi elkötelezettség, az őrző-védő Valton-Sec Zrt. és az építő Mészáros Lőrinc. Utóbbi érdekeltségei, konzorciumban több tízmilliárd forint értékben végeztek munkákat. Az elmúlt évben már 180 ezer gyerek üdült Zánkán, ellátásuk nem kis logisztikai feladat: a 4,4 milliárdos (2022) árbevételű Erzsébet Gyermektáborok Kft. 169 alkalmazottat foglalkoztat.

Plusz az idénymunkások: a boltban, a fagylaltozóban és az étteremben fiatalok is dolgoznak, köztük kiskorúak.

– A délutáni műszak 13.40 perckor kezdődött és 22.00 óráig tartott, ám a boltfeltöltést-takarítást ezt követően kellett elvégeznünk, vagyis esetenként 1,5-2 órával tovább dolgoztunk – meséli B. – Ez egyrészt rendkívüli munkaidő, másrészt éjszakai munkavégzés, márpedig 18 év alatti munkavállalók esetén mindkettő jogszabályellenes. A rendkívüli éjszakai munkáért bért nem kaptunk, kiskorúként hivatalosan nem is kaphattunk, de munkaidő-kompenzációt, szabadidőt is csak ritkán. Heti két szabadnapunk volt, és a legtöbb esetben tíz óránál többet dolgoztunk.

– Egyszer délutánra kellett cserélnem egy műszakot, és miután éjjel fél tizenkettőkor végeztem, másnap elaludtam. Késtem húsz percet, és ezért 2,5 órát kellett túlóráznom – emlékszik G., aki már tavaly is dolgozott a táborban. Arról nem őriz rossz emlékeket. – Tíz és fél órát dolgoztam aznap és az előző nap is, és körülbelül hét órát tudtam aludni. Ekkorra lelkileg és fizikailag is annyira elfáradtam, hogy eldöntöttem, beszélek az üzemeltetésvezetővel. Ő azonban a részlegvezetőhöz irányított. De vele nehéz szót érteni, nem egy bájos asszony, agyára ment a hatalom. Szeret kedveskedni a fölötte állókkal, de nagyon meg tudja alázni azokat, akik alatta vannak.

– Ha jó kedve volt, akkor nagyon jó kedve volt, sokat tudtam nevetni vele, de ha rossz napot fogott ki, akkor az mindig borzasztóan sült el – idézi fel élményeit B. – Sokszor megalázott minket. Egy elvétett számlázás és egy elromlott fagyasztó miatt például olyasvalakit vett elő, aki teljesen ártatlan volt. Majdnem elsírta magát, szegény.

Nehéz ezt másként értelmezni, mint a hiba belátásaként. Így nyolc óra lett a tényleges munkaidő, túlóra nélkül, de éjszakai zárással, ami után a délelőtti műszak szintén megterhelő, és persze kiskorúak esetében szabálytalan. Még akkor is, ha a szerződés értelmében a munkavállaló a „munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat is köteles elvégezni”.

A munkaidő-beosztás és jelenléti ív eltért egymástól, erősítették meg a fiatalok: az utóbbiakat fűzték le hivatalosan. – Volt egy beosztás, ami alapján dolgoztunk, de a jelenléti ívet úgy kellett kitöltenünk, hogy legális legyen – mondja B. – Ez alapján úgy tűnik, mintha mindig egy műszakban dolgoztam voltam, ami nem igaz.

G. a panasza nyomán korrigált munkaidő-beosztással augusztusban is Zánkán dolgozott volna, de nem tehette. – Július 31-én, a munkaidőm utolsó tíz percében a részlegvezető közölte, nem szeretné velem folytatni a közös munkát. Végül, miután a panaszom után két hétig nem szólt hozzám, lényegében felmondatott velem. Azt mondta, menjek vissza jövőre, ha érettebb leszek – meséli G.

Mindezeket B. édesanyja telefonon jelezte a munkaadóknak, de nem kapott elfogadható válaszokat.

Dolgoztak húsz év körüliek is a boltban. Többen azt mondták, július első felében volt rázós a munkabeosztás, éjszakai túlórákkal, tíz óra utáni kötelező munkavégzéssel. – Volt, hogy fél órát, máskor másfelet kellett ráhúznunk, és ezt nem fizette ki a munkaadó. Ezután néha kevesebbet kellett dolgoznunk, de ez nem fedi azt az időt, amennyivel pluszban voltunk – mondja K., aki először volt alkalmazott Zánkán, és ahogy mondja, utoljára. P., aki szintén húszéves, a szállás miatt is panaszkodott. Ezt havi 20 ezer forintért kapta meg, de nem a szerződésen szereplő feltételekkel. Át is kellett pakolnia egy másik helyre, emiatt öt percet késett a munkából. – A részlegvezető azzal fogadott, hogy még egy perces késés, és plusz három órát kell ráhúznom.

Kérdéseinket – azt is érzékeltetve, hogy az esetek egyediek és időszakosak – elküldtük az Erzsébet Gyermektáborok sajtóosztályára, ahonnan az üzemeltetéssel összefüggő személyi kérdésekben illetékes Kft.-hez irányítottak. Onnan azonban megismételt megkereséseink után sem kaptunk választ. Első érdeklődésünk után azonban összeszaladt a revízió a boltban.