Az egész EU a szlovákiai parlamenti választásra figyel, a magyar esély háromból semmi

Nincs egyértelmű favoritja a mai szlovákiai parlamenti választásnak, a kampánycsend előtt, szerdán este közzétett utolsó felmérések fej-fej mellett mérték a két legnépszerűbb pártot. Az öt legnagyobb közvélemény-kutató ügynökség (AKO, Median, Focus, Ipsos, Market Research) közül kettő szerint a zöld-liberális Progresszív Szlovákia (PS), három szerint pedig a szociáldemokrata Irány (Smer) végez az élen, mindkettő viszonylag kis előnnyel. Mivel abszolút többségre egyetlen politikai erő sem számíthat, a győztes párt kormányalakítási lehetősége a koalíciós képességeitől függ, amit nagy mértékben az befolyásol majd, hogy mely pártoknak sikerül átlépniük az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöböt.

E tekintetben azonban a győztes kiléténél is nagyobb a bizonytalanság. A Median 6, az Ipsos és a Focus 8, az AKO és a Market Research pedig 9 párti parlamentet mért. A három billegő párt – a keresztény-konzervatív KDH, a szélsőjobbról a mérsékelt jobbközép felé tolódott Szlovák Nemzeti Párt (SNS), illetve a populista Sme Rodina – közül ugyanis csupán a KDH esetében vehető szinte biztosra, hogy egy Robert Fico és a Smer által vezetett kormánykoalícióba nem lép be.

A kiszámíthatatlanságot erősíti az is, hogy 22,4 -25 százalék között mérték a bizonytalanok arányát, ami a prognosztizált 62-69 százalék közötti részvételi arány mellett igencsak jelentős befolyásolási tényező, főképp annak fényében, hogy a felmérések arra nem térnek ki, milyen pártok között vacillálnak a bizonytalanok.

Az viszont már hetek óta egyértelműen kiderült, hogy a mai voksolást vagy Robert Fico Smerje vagy a Progresszív Szlovákia nyeri meg csekély előnnyel, harmadik helyen pedig Peter Pellegrini szociáldemokrata alakulata, a Hlas/Hang végez. Kormányt azonban egyik párt sem fog tudni könnyen alakítani, hiszen a bejutó alakulatok között igen nagyok a világnézeti különbségek és mélyek a személyes ellentétek is. Egyelőre csupán az látszik biztosnak, hogy mindkét oldalnak szüksége lesz a Hlasra, Pellegrini akár a nevető harmadik is lehet, azaz nem zárható ki, hogy ő lesz Szlovákia következő miniszterelnöke.

A Progresszív Szlovákiát látszik erősíteni az, hogy a szavazati jogukkal élni nem kívánók legnagyobb hányada a 60 év fölötti korosztályból kerül ki, Fico és a Smer pedig épp ebben a korcsoportban a legerősebb. Ha csak a 30 év alattiak szavaznának, akkor a Smer be sem jutna a parlamentbe, a PS pedig fölényesen győzne. A Median adatai szerint a legmagasabb részvételi szándék a 18-29, illetve a 40-49 év közöttiek sorában tapasztalható, és az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya is magasabb a biztos voksolók soraiban – mindez pedig a progresszívek számára jelenthet előnyt.

Bár általában nem a voksolás előtti utolsó napokon alakulnak ki a végső erőviszonyok, Szlovákiában ezúttal ez is megtörténhet. A Hlas ugyanis két éven át stabilan vezette a pártok népszerűségi listáját, Fico idén év elején tört élre, a PS viszont fokozatosan erősödött, a kampány során pedig hétről-hétre tudta növelni támogatottságát. A kampánycsend előtti közvélemény-kutatások mérték először első helyen is vagy gyakorlatilag a Smerrel azonos százalékon a progresszíveket. Ha ez a tendencia maradt szerda után is, akkor valós esélye van a köztudatban Zuzana Čaputová államfő nevével fémjelzett PS-nek arra, hogy megnyerje a választásokat.

Az utolsó mérések szerint a PS 16,6 -19,7 százalék, a Smer 20,6-17,7 százalék között mozgott, a pedig Hlas 10,5- 15 százalék között. Ez mandátumban 30-30-t jelentene az első kettőnek, Pellegriniék 13-15 parlamenti helyre számíthatnak.

Mindhárom párt teljesítménye kimagasló, több okból is. A PS jelenleg nem parlamenti erő és most jó esélye van arra, hogy Szlovákia leendő kormányának vezető ereje legyen. 2019-ben a frissen alakult Progresszív Szlovákia jelöltjeként nyerte meg az államfőválasztást Čaputová, majd ugyanabban az évben az EP-választást is megnyerték. 2020-ban viszont az azóta felmorzsolódott, ugyancsak új párttal, a Spoluval koalícióban indulva nem tudták megugrani a szövetségek számára kötelező 7 százalékos parlamenti küszöböt, a bejutáshoz 926 voksuk hiányzott.

Ezúttal viszont nem a bejutás, hanem a kormányalakítás a tét, a pártnak minden bizonnyal jót tett, hogy kimaradt az utóbbi négy év politikai botrányaiból, a kormányfőcseréhez, majd kormányátalakításhoz, végül előrehozott választáshoz vezető koalíciós pártok állandósult vitájából. Ugyanakkor múltbeli hibák sem terhelik – ők még nem kényszerültek választóik által elutasított párttal koalíciót kötni, így a politikai korrupció gyanúja sem vetül rájuk, ellentétben a politikai paletta többi szereplőjétől. Politikai irányvonalát illetően stabil – EU-párti, nyugati elköteleződésű, liberális és zöld.

Robert Fico és a Smer teljesítménye is rendkívüli, a 2018-as összeomlás után legtöbben azt jósolták, hogy végképp eltűnnek a szlovák politikából. Jan Kuciak újságíró és menyasszonya meggyilkolása után Fico lemondani kényszerült a hivataláig vezető korrupciós szálak miatt. Pártja és a kormánykoalíció maradt, a miniszterelnöki tisztséget a fiatal, a korrupciós botrányban nem érintett Peter Pellegrini vette át. A 2020-as választás uralkodó témája az akkor dúló Covid világjárvány ellenére a korrupció volt, a korrupcióellenes és Fico-ellenes hívószavakra építve nyerte meg Igor Matovič pártja, az OlaNo a választást úgy, hogy programja sem volt. A Smer ugyan második erőként 18,8 százalékkal bejutott a parlamentbe, de több mint 10 százalékot veszített korábbi támogatottságából. Pellegrini a párt „jobbik énjével”, színe-javával kivált és új baloldali pártot hozott létre, sokáig úgy tűnt, hogy el is szippantja a szociáldemokrata szavazótábort.

Fico helyzetét nehezítette az újságírógyilkosság utáni nyomozás, amely során a kormányzásai alatti államapparátus csúcsain állok sorra kerültek vád alá, majd ellene is eljárás indult korrupciós érintettség miatt, amit azonban formai hibák miatt kellett ejteni. Fico ebből a mélységből jött vissza gátlástalan populizmussal és kiváló hatalomtechnikai érzékkel. Először a Covid idején az oltásellenes hullámot lovagolta meg a szélsőjobbot megszégyenítő gátlástalansággal, majd az ukrajnai háború kapcsán használta ki azt, hogy a szlovák lakosság többsége, a hivatalban lévő kormányokkal szemben, oroszpárti. A magyarellenesség ma már nem hoz különösebben voksokat, így az ki is maradt repertoárjából. Az utóbbi hetekben a Magyarország felől érkező menekültáradat lett kampányának középponti eleme, és annak ellenére, hogy Orbán Viktor és kormánya szövetségét keresi, a magyar-szlovák határ lezárását követelte.

Fico, ha meg is nyeri a választást, aligha tud kormányt alakítani. Pellegrini az utolsó tévévitában először mondta ki, hogy a Smer közelebb áll hozzá, mint a progresszívek, de a PS-től való együttműködéstől sem határolódott el. Kettejük esetleges koalíciója azonban kevés lenne a kormányalakításhoz, más szövetségest, mint a szélsőjobb Republikát vagy netalán Jan Slota egykori pártját, az SNS-t nem tudnának bevonzani, Pellegrini azonban nem valószínű, hogy utóbbi kettőt bevállalja.

A Progresszív Szlovákiának is szüksége lesz Pellegrinire, de ez esetben nem kellene szélsőséggel szövetkeznie.

Egy regionális tét

„Civilizációs kérdés előtt állunk, amikor eldől, hogy kelet felé fordulunk-e, vagy a demokratikus nyugat szilárd része marad az ország. Hogy a gazdaságunk továbbra is stagnálni fog-e, vagy a növekedést választjuk. És hagyjuk-e, hogy a társadalom megtisztulását visszafordítsák, vagy megerősítjük az emberek igazságszolgáltatásba vetett bizalmát" – mondta Michal Šimečka, a Progresszív Szlovákia elnöke, a kampánycsend előtti utolsó, választásra buzdító felhívásában. A párt, több más demokratikus erővel egyetemben mindvégig ezt hangoztatta a kampányban és ugyanígy értékelte Fico előretörését az európai média is.

Elemzői vélemények szerint Fico győzelmével megerősödhet egy  EU-ellenes Budapest-Varsó-Pozsony tengely, amit tovább súlyosbíthat, ha jövőre az ausztriai választást a szélsőjobb nyeri.

Ennek azonban túl sok valószínűsége nincs. Varsó és Budapest szövetségét is majdnem teljesen szétrobbantotta az ukrajnai háborúhoz való viszonyulás, Fico pedig ugyanazt képviseli e téren, mint Orbán Viktor. Kettőjük esetleges szövetségét pedig az teszi kevésbé valószínűvé, hogy bár Fico gátlástalanul kampányol EU-ellenes, Brüsszel ellenes jelszavakkal, a gyakorlatban mindig pragmatikus politikus volt és soha nem ment szembe az Unió hivatalos irányvonalával, ő aligha kockáztatná az uniós finanszírozást Orbán kedvéért. Pártjának EP-képviselői rendre megszavazták az Orbán-kormányt elítélő brüsszeli állásfoglalásokat is. Fico esetében egyáltalán nem zárható ki a Meloni-effektus, azaz, hogy kormányra kerülve nem fog kilógni a fősodorból.

Ezen túlmenően pedig a két hét múlva sorra kerülő lengyel választáson sem borítékolható a PiS győzelme.

Magyar esélyek: háromból semmi

Három magyar párt indul a választásokon, de a felmérések szerint egyiknek sincs esélye bejutni a parlamentbe. Az Orbán-kormány partnerének számító Szövetség önálló magyar pártként méretkezik meg, 3-4 százalék között mérik. A Magyar Fórum szlovák szövetségessel indul, támogatottsága nem éri el az egy százalékot. A Híd Mikulas Dzurinda volt kormányfő új pártjával, a Modrival közösen indul, de 1-2 százalék körül mérik.

Magyar nemzetiségű képviselő azonban indul a magyar tagozattal is rendelkező Progresszív Szlovákia listáján is, négyen akár be is juthatnak. Ők nem a kisebbségi kérdéssel kampányolnak, hanem a teljes lakosságot érintő ügyekkel. A párt listavezetője és elnöke, Michal Simecka EP-képviselő minden esetben kiállt eddig is a magyarok mellett mind Szlovákiában, mind az Európai Parlamentben, olyannyira, hogy a Minority Safe Packet is támogatta, miközben országa hevesen elutasította azt.

A konzervatív-liberális SaS párt képviselőjelöltje, a korábbi Hid-politikus, korábbi romaügyi kormánybiztosnak is van esélye mandátumot szerezni, pártját 6 százalék körül mérik. Ravasz a kampányban azt hirdette, hogy a kisebbségek ügyét is kívánja képviselni a liberális párt színeiben.

Oda a jószomszédság

A Magyarország irányából a kampányban hirtelen Szlovákiára zúduló migrációs hullám miatt politikusok sora vádolta meg az Orbán-kormányt, hogy szándékosan, Robert Fico kampányának támogatása céljából irányították a menekülteket a szlovák határra. Ez is jelzi, hogy a két ország viszonya rendkívül elmérgesedett, hiszen tavaly például Ausztria szembesült hasonló jelenséggel, mégsem mutogattak nyíltan Budapestre és a magyar kormányra.

De ugyanezt igazolja az is, hogy csütörtökön a szlovák külügy bekérette a magyar nagykövetet, tiltakozásképpen az ellen, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter részt vett a Szövetség kampányhajrájában a párt elnökével, Forró Krisztiánnal együtt buzdított szavazási részvételre és egyáltalán nem titkolta, hogy bár három magyar formáció indul, a Szövetségnek szurkol. Pozsony belügyekbe való beavatkozásnak minősítette az esetet, ami végső soron igaz, de korábban a szlovák külügy sem tiltakozott ilyesmi ellen. A rendszerváltás óta a magyar kormányok képviselői rendszeresen részt vettek a szomszédos államok magyar pártjainak záró kampányrendezvényein és ezt mindeddig sem Pozsony, sem Bukarest, sem Belgrád nem kifogásolta és nem tartotta belügyekbe való beavatkozásnak. Ámde azután, hogy mind Szijjártó, mind államtitkára, Meczer Tamás azzal vádolta meg a szlovák igazságszolgáltatást, hogy politikai okokból vették őrizetbe a nem először korrupcióval vádolt Tibor Gaspar volt rendőrfőkapitányt, a Smer képviselőjelöltjét, ezen az érzékenységen különösebben nem lehet csodálkozni. Menczer Tamás egyenesen azt mondta:  – Értek és megértek én mindent, kedves szlovák kollégák, de mégis... Nekünk sem tollas a hátunk, és nem most jöttünk a 6:20-assal...Mi nem mások belügyeivel foglalkozunk. Mi a lólábbal foglalkozunk. Ami kilóg. Ordítóan kilóg.