- Robert Fico nem Orbán Viktor, Szlovákia semmiképp sem lesz oroszbarát

A szeptember 30-án esedékes szlovák választás előtti kampány központi témájává duzzadt a migránsválság. Szlovák politikusok szerint ez összefügg azzal, hogy az Orbán-kormány májusban szabadon bocsátotta a Magyarországon fogva tartott embercsempészeket. Azt is állították már többen is, hogy Orbán Viktor így próbálja segíteni Robert Fico és pártja kampányát segítse. Ön hogy látja?

Tény, a szlovákiai migrációs hullám időzítését tekintve egybeesik az embercsempészek magyarországi szabadon bocsájtásával. Nem szeretnék spekulálni arról, mennyire volt ez szándékos, de az biztos, hogy a kérdés a kampány kulcstémái közé lépett elő. A szlovák kormány mintha némileg futna az események után, az intézkedései viszont szerintem jó irányba mutatnak. A migrációs nyomást nem lehet figyelmen kívül hagyni, de elutasítom a politikai célú hangulatkeltést.

Orbán Viktor Tusnádfürdőn idén azt mondta: „Az, hogy a felvidéki magyarság nem tudja elérni a parlamenti képviseletét Pozsonyban, az minden visszafogottság mellett is egy gyenge teljesítmény. Ennél azért többre van szükség, ha valaki a hazáért akar dolgozni az elszakított országrészekben”. Nem hatott az intelem? Vagy a felmérések ellenére van esély arra, hogy a Szövetség parlamentbe kerüljön? Feltételezem, a magyar miniszterelnök a budapesti kormány stratégiai partnerének tekintett Szövetségre gondolt, nem más, szlovák partnerekkel közösen induló magyarokra.

Amikor Orbán beszédje júliusban elhangzott, már tudni lehetett, hogy a szlovákiai magyarság megint három pártra szakadva vág neki a parlamenti választásoknak. Szerintem a miniszterelnök nem csak a Szövetségre gondolt, de a másik két pártra is. Más kérdés, mennyire normális dolog az, ha egy ország miniszterelnöke kívülről próbálja diktálni egy nemzetrésznek, milyen formában vágjon neki a választásoknak. Maga a megfogalmazás – elszakított országrészek – pedig – mint ismert - elég jelentős negatív reakciót váltott ki nemcsak Szlovákiában, hanem az egész régióban.

Mi az oka annak, hogy a szlovákiai magyar pártok annak ellenére nem tudnak az ötszázalékos parlamenti küszöb közelébe sem kerülni, hogy a magyarok szlovákiai részaránya 8 százalék fölött van?

Szlovák barátaim gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést, és azt szoktam válaszolni: attól még, hogy a magyarok Szlovákiában kevesen vannak, ugyanolyan sokszínű véleményük van a világról, mint bárki másnak. Megvan ugyan a motiváció arra, hogy legyen egy közös etnikai képviselet, de a világnézeti kérdések széthúzzák a dolgot. Lehet, hogy lesz még egyszer Szlovákiában magyar egységpárt, de úgy néz ki, jelenleg inkább az ideológiai alapú szétválás a trend.

Egyáltalán mi az oka, hogy eleve ilyen sok magyar párt jött létre Szlovákiában?

Részben az említett világnézeti különbségek miatt, de személyes okok is magyarázzak. Politikai arcélét illetően például nehéz különbséget tenni a két kisebb párt, a Kékek-Híd és a Magyar Fórum között. De személyes konfliktusok vezettek az egységpárt, a Szövetség széteséséhez is. Nem példa nélküli az ország történetében, hogy három magyar párt van – sőt, ez volt a gyakoribb. Az 1998 és 2008 közötti időszak egy kivételes tíz évnek számít – igaz, ez volt a szlovákiai magyar politikai képviselet egyik aranykora.

Ön is a Híd egyik vezető politikusa volt, most viszont egy szlovák párt, a liberális SaS listáján indul, függetlenként. Miért? A Szövetségből kivált Híd most is visszavárta.

Az indulásomat főleg az motiválta, hogy a közvéleménykutatási adatokra tekintve májusban rájöttem, egyik magyar párt sem fog bejutni a parlamentbe. Így megpróbálom legalább az egyéni szintű képviseletet megteremteni. Nyilván egy honatya nem képvisel olyan erőt, mint egy párt. De még egy kompetens képviselő is jobb, mint ha nincs ott senki.

Az sem mindennapi térségünkben, hogy nemzeti kisebbségi pártok a többséggel közös alakulatokat hozzanak létre. Szlovákiában viszont ott volt a Híd-Most, ott van a Progresszív Szlovákia magyar tagozata, a Híd ezúttal Dzurindáékkal alakított közös pártot, Ön a SaS listáján indul. Befogadóbbak, toleránsabbak, a kisebbségre jobban odafigyelők a szlovákok, mint például a románok vagy szerbek, vagy az ottani magyarság lett „kevésbé magyar” és nem dolgozik eléggé öntudatosan a „hazáért”?

A szlovákok és a magyarok között történelmileg olyan kicsi a kulturális különbség, hogy egyszerűen megtalálják az utat egymáshoz. Ha nincs feszültségszítás, a kultúra nem feszít szét minket. Így logikus, hogy sok a „határátlépő”, aki az etnikai határt átívelő együttműködéseket hoz létre. Ez nekem teljesen természetes. Ettől még nem gondolom azt, hogy a szlovákok általános toleranciaszintje sokkal magasabb lenne. Csak épp a nyelvi, nemzetiségi kérdés nincs olyan erősen jelen, mint más országokban.

Lesz „magyar képviselet” az új pozsonyi parlamentben? Ha igen, akkor úgy, ahogy Orbán Viktor és általában a kárpát-medencei kisebbségben élő magyarok értelmezik, vagy másképpen?

Attól tartok, pártszinten nem lesz magyar képviselet. Egyéni szinten talán, ezért harcolok én is. Mondjuk Orbán Viktor értelmezésében már az interetnikus Híd sem volt eléggé magyar párt – hogy örülnének most a szlovákiai magyarok, ha legalább egy ilyen párt bejutna!

A SaS sem tűnik biztos befutónak, holott nemrég még a második legnagyobb koalíciós kormánypárt volt, majd a nyár elején néhány hónapon át a parlamenti küszöb alatt jelent meg. Ha bejut is, kispárttá vált. Minek köszönhető a szlovák liberálisok támogatottságának megroggyanása? A pártelnök Sulíkot büntetik a választók, aki a Matovic-éra politikai csatározásainak egyik főszereplője volt vagy a liberalizmust utasítják el?

Szlovákiában nincs olyan hecckampány a liberalizmus ellen, mint Magyarországon. Igaz, erős a keresztény-konzervatív vonal, de valahogy nem a liberálisokon köszörülik a nyelvüket. Ez talán azért is van, mert az 1998-2006 között kormányzó, Mikulás Dzurinda miniszterelnök nevével fémjelzett SDKÚ egy keresztény és liberális párt volt. Ez a két tábor hozzá van szokva a közös kormányzáshoz a népnemzeti baloldal ellenében. A SaS támogatottsága egyértelműen a sokak által gyűlölt Matovic-kormányban való részvétel miatt esett. Bár a párt végül kilépett a kabinetből, de talán túl későn. Egyébként a releváns közvéleménykutatóknál a párt jelenleg 6 százalék felett áll, ami ha nem is biztos bejutás, de reménykeltő.

Közben az a Fico lett a választások nagy esélyese, akit a 2018-as újságírógyilkosság után tömegmozgalom kényszerített lemondásra. Szlovákiában is teret nyert az illiberális orbáni modell?

Sokan hasonlítják Ficót Orbánhoz, és vannak is közös pontok, de Fico nem Orbán. Sem célkitűzéseiben, sem eszközeiben, sem szervezettségében. Fico mindig is egy opportunista belpolitikát kombinált egy nyugatbarát külpolitikával, és ez így van ma is. Bár nem alaptalan félni tőle és tartani attól, hogy a választások után megpróbálja újraszervezni az államot – például az igazságszolgáltatás terén –, abban azért reménykedem, hogy az oroszbarát vonal csak a kommunikáció terén marad, nem lép a tettek szintjére. Egyébként még az sem biztos, hogy Fico a kormány része lesz, bár most pártja, a Smer áll a legjobban.

Számomra bizonyos tekintetben megfejthetetlen a szlovák politika. Miközben Peter Pellegrinit tartják a legmegbízhatóbb politikusnak és őt látnák legtöbben legszívesebben miniszterelnöknek, pártja zuhanórepülésben van, januárban még vezette a népszerűségi listákat, most meg már csak a negyedik, 10 százalék körüli támogatottsággal. Miért?

Ez Szlovákiában is sokunknak tűnik megfejthetetlennek, tényleg úgy nézett ki, hogy Pellegrininek áll a zászló, most pedig neki kell kapaszkodnia. Talán annak tudnám be, hogy beszorult két tűz közé: Fico radikálisabb nála, a centrista pártok pedig mérsékeltebbek. Pellegrini oda is mondott, aztán finomított is kicsit, és a választók karakteresebb pártok irányába fordultak el. De még mindig 10 százalék körüli eredményt produkál a pártja, a Hang, és ha Ficonál azt mondtam, nem biztos, hogy kormányon lesz, úgy Pellegrininél a fordítottját látom: még egy közepesen rossz eredményél is előfordulhat, hogy ő lesz nem csak a királycsináló, de még a miniszterelnök is.

A fasisztának is mondott Republika harmadik politikai erővé vált. Kell félni tőlük?

A Republika leginkább a régi Jobbikra emlékeztető formáció. A Kotleba-féle néppártból váltak ki, ahogy a Vona-féle szárny anno a MIÉP-ből. A bakancsokat öltönyre cserélték, a nagy öregeket kihagyták a buliból, és most elindultak a konszolidáció irányába. Ez vizuálisan is látszik, a párt egyik legfelismerhetőbb politikusa, Mazurek korábban testépítőt megszégyenítő méretű volt, most szálkásított, felvette a zakót. Tíz százalék köré várom őket is, nagy kérdés, mi lesz velük tovább. Nem biztos, hogy bárki hajlandó lesz őket „bevenni a buliba” – mert mérgezőek az EU számára, ami veszélyeztetheti a kormány legitimitását. Így könnyen lehet, hogy marad nekik az ellenzék, ott pedig dönteniük kell: további konszolidáció (mint a Jobbiknál) vagy radikalizáció. De semmiképpen nem félnék tőlük – nem szoktam megijedni a hangos kiabálástól.