Az Orbán-kormány stratégiai célja, hogy a nyugati autógyártók és a keleti akkumulátorgyártók Magyarországon találkozzanak. Az elmúlt hat évben 14,3 milliárd eurónyi közvetlen külföldi befektetés érkezett Magyarországra, ami 20 ezer munkahely létrejöttét tette lehetővé. Németország mellett már Magyarország az európai akkumulátorgyártás legfőbb célpontja – büszkélkedett.
Fábián Gergely, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium államtitkára a Friedrich Ebert Stiftung, az IndustriALL Global és az IndustriALL Europe Szövetségek, valamint hazai szervezőként a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) kétnapos Akkumulátoripari Világkonferenciájának csütörtöki nyitónapján Budapesten.
Az államtitkár abban bízik, hogy Magyarország a világ 4. legnagyobb akkumulátoripari hatalma lehet Kína, az Egyesült Államok és Németország után. Kérdés, hogy mennyi gátat dönt le versenyfutás közben. Fábián ugyan hangsúlyozta, a kormány határozott elvárása minden befektetővel szemben, hogy messzemenőkig betartsák a tevékenységükkel kapcsolatos környezetvédelmi, munkavédelmi és egyéb szabályokat. Nem is vesztegetett rá több szót, ahogy arra sem, hogy miképpen viszonyulnak ehhez az itt élők, van-e hozzá elegendő erőforrásunk, ahogy arra sem tért ki, miképpen segít ez az energiaszuverenitás elérésében, amelyet előadása szerint is előtérbe helyezett az orosz-ukrán háború. A kormány szakszervezeteknek küldött üzenete kimerült abban, hogy azért szállnak be az akkugyárakért folyó globális versenybe, mert ha kimaradnánk, az több százezer autóipari munkahelyet veszélyeztetne. A járműipar az akkumulátorágazattal együtt a hazai ipar 30 százalékát adhatja 2030-ra, ezért ezt tekintik a hazai ipar húzóágazatának. Majd elég távoli összefüggésként arra jutott, hogy 2050-re úgy lehet klímasemleges Magyarország, ha bekapcsolódunk az akkumulátorok gyártásába, mert a megújuló energiát tárolni kell.
Kilenc vállalaté a profit több mint fele
A helyzet ennél egy kicsit bonyolultabb. 2031-ig 350 óriási akkugyárat építenének világszerte, Európában a jelenlegi hétről több mint harmincra nő a számuk. Németországban 8 új gyár, Magyarországon 6 épülhet a meglevők mellé. Ezzel a csaknem nyolcszorosára nő az akkukapacitást világszerte. 10 millió új munkahelyet jelentene, amelyből Európában 800 ezer jönne létre A termelés és a profit fele azonban mindössze 9 vállalat kezében összpontosulhat 2030-ra, márpedig a Li-ion akkumulátorok értékláncának bevételei 2022-ben elérték a 85 milliárd dollárt, 2030-ra több mint 400 milliárd dollárra nőhetnek, ami óriási hatalmat jelenthet számukra. Az akkumulátorok az elektromos autók révén fontos szerepet játszhatnak a klímaváltozás fékezésében. Csakhogy az akkugyártásnak komoly társadalmi és környezeti ára van – mutatott rá Alejandro Gonzalez a nemzetközi SOMO kutatóintézet „Nagy akkumulátor boom”-ról szóló kutatási anyagának néhány főbb megállapítását ismertetve. A kutató szerint a hatalmas növekedésnek indult iparág emberek millióinak jogait és környezetét pusztíthatja el, tovább növelve globális egyenlőtlenséget.
Sorra jelenti be az Orbán-kormány az újabb és újabb akkugyárak építését, de a munkaerőpiaci előnyöket is sokan vitatják– Az akkugyártáshoz szükséges ásványi anyagok bányászata, illetve az előállítás közben nagyon sok jogtalanságra derült már fény gyerek- és kényszermunkától, a szexuális bántalmazásig, a munkaerő és a természeti környezet kizsákmányolásáig – mondta Judith Kirton-Darling az IndustriALL Europe Trade főtitkárhelyettese. Mint mondta több tucat szabvány, jogszabály létezik már ebben a témában, uniós jogi keretrendszerek is készültek, de kérdés, hogy ebben az egyre inkább átpolitizált iparágban mennyire tartják be ezeket. A kölcsönzött munkások különösen sérülékeny csoportot jelentenek. Magyarországra az elkövetkező években 500 ezer vendégmunkás érkezhet Ázsiából. A jelenlévő szakszervezeti vezetők egyetértettek abban, hogy az akkuellátási láncban dolgozók kitettsége a szokásosnál is nagyobb, így érdekképviseletük kulcskérdés.
„Még nem tudjuk, hogy milyen egészségügyi veszélyeket hordoznak ezek az ipari titokként kezelt akkugyártási technológiák, azt sem, hogy mekkora lesz ennek a tevékenységnek az ökológiai lábnyoma, de abban biztosak lehetünk, hogy szociális párbeszéd nélkül nincs biztonságos jövő” – tette hozzá Székely Tamás, a rendezvénynek otthont adó VDSZ elnöke.
Svédország lehet a jó példa, Magyarország pedig a rossz
Az akkumulátorgyártók európai térnyerésére Svédország lehet a jó példa, Magyarország pedig a rossz – állítja Győrffy Dóra, a téma hazai kutatója, a Corvinus Egyetem tanára, aki előadásában összehasonlította a két ország akkugyártással kapcsolatos stratégiáját. Mind a két országban ugrásszerű az iparág terjeszkedése, de egészen más utat járnak be a kínai, dél-koreai cégek. Svédországban az érdekelt felekkel – beleértve a lakosságot, a kutatókat és az érdekképviseleteket – egyeztetve alkották meg akkustratégiájukat. A magyar kormány anélkül akar akku szuperhatalommá válni, hogy tájékoztatná az érintetteket. Az egyre erősödő lakossági ellenállásra a közmeghallgatások eljelentéktelenítése volt a válasz. A magyar akkustratégia kimondja, hogy nincs független tervezés és a magyar kormány nem vesz részt a kutatásban és a fejlesztésben, miközben a svédek ezt az egyik legfontosabb elemnek tartják.
Ott van elérhető nyersanyag, ráadásul a hűvösebb időjárás miatt kevesebb víz kell a hűtéshez. Nálunk nincs nyersanyag, se elég víz, de még munkaerő sem,
így 500 ezer vendégmunkást kell idehozni. A svéd kormány hitelgaranciával, alapkutatások finanszírozásával, együttműködések kezdeményezésével és nagyon korlátozott közvetlen támogatással támogatja az akkucégeket. Az Orbán-kormány ehhez képest adó elengedéssel, 2,8 milliárd euró pénzadománnyal, könnyített építési engedélyezési eljárással, infrastruktúra építéssel segíti az ázsiai vállalatokat.
Győrffy Dóra különösen problémásnak találta, hogy az Orbán-kormány egyáltalán nem foglalkozik a megtérüléssel. Saját számításai szerint a kormány befektetései 8-17 év múlva térülhetnek meg, ám ez egy rohamosan fejlődő technológia, így a most épített gyártósorok addigra elavulhatnak, ráadásul az akkugyárakra költött állami milliárdok nagyon hiányoznak az oktatásból, az egészségügyből, a gazdaság más területeiről, miközben a az energiafüggőségünk Oroszországtól szemernyit sem csökken.