Nemrégiben ünnepelte alapításának 40. évfordulóját a sokak által a Fidesz bölcsőjeként is ismert Bibó István Szakkollégium. Az ELTE Jogi Karának hallgatóiból álló közösség az 1980-as évek elején alapvetően azzal céllal vágott bele ebbe a kísérletbe, hogy a fennálló egypártrendszeren alapuló „puha” diktatúra társadalmi közegében a tudáson és a szabadságon, illetve a jogon és erkölcsön alapuló kis közösséget alapítson.
Ehhez méltóbb névadót nem is lehetett volna választani, mint a XX. század egyik legnagyobb, de akkoriban még tiltólistán lévő magyar gondolkodóját, Bibó Istvánt. Bibónál az elmélet és a gyakorlat nem vált el egymástól: azt mondta, amit gondolt, és azt tette, amit mondott.
A Szakkollégium előzményeként már a ’70-es évek végén, Kéri László vezetésével megalakult egy kis közösség az ELTE Budaörsi úti kollégiumának egyik emeletén. Egy kedvező ingatlancsere révén, 1983-ban költözhettek át a Gellérthegy oldalában lévő, Madzsar Alice egykori villájából kialakított kollégiumba. Madzsar Alice Jászi Oszkár testvére, villája pedig akkoriban a hazai progresszív baloldal egyik kedvelt találkozóhelye volt.
Ez az 1983-as költözés egyben lehetővé tette a Szakkollégium hivatalos megalapítását is - ekkor még Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumként, hiszen Bibó István nevét nem lehetett felvenni. Az akkori alapító generáció „nagy nevei” öt évvel később, a Fidesz 1988. március 30-i, a helyi klubszobában történt megalapítását követően távoztak a szakkollégiumból. Egy évtizeddel később hatalomra kerültek, majd újabb másfél évtized múltán már ők töltötték be az ország összes vezető méltóságát. Ők adták a miniszterelnököt, a köztársasági elnököt és az Országgyűlés elnökét is. Már a Fidesz alapítóinak negyede a Bibó szakkollégiumból került ki.
Számomra ez a 40. évforduló egyben alkalmat adott az összehasonlításra nemcsak az alapítás a múlt ködébe vesző korával, hanem a 10 évvel ezelőtti, ugyancsak kerek évforduló óta eltelt időszak - éppen szakkollégista társaim jóvoltából bekövetkezett - társadalmi eseményeivel.
Ha mindezt Bibóhoz szeretnénk mérni, akkor viszonylag egyszerű megállapítani, hogy az elmúlt bő tíz év mindenben az ellentéte volt annak, amit Bibó István jelentett. A rendszer alapja lett a félelem (latinul: terror), amely minimum egzisztenciális hátrányt jelent azoknak, akik a hatalom útjában állnak. A politikai koncepciós perek következtében pedig ismét börtönbe lehet kerülni. Bibó viszont a félelem nélküli életet tartotta egy demokratikus társadalom alapjának, amikor klasszikus mondatát megfogalmazta: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól...”
A szakkollégium alapító generációjának a közéletből ismert tagjai - Orbán Viktor, Kövér László, Áder János, Szájer József vagy az örök társutas alapító igazgató, Stumpf István - Bibótól indulva mintha egy kicsit eltévedtek volna. Megkapták (megszerezték) az ország hajójának kormányrúdját, és a bibói út helyett visszavittek bennünket, szintén Bibót idézve: „a kelet-európai kisállamok nyomorúságába”. Oda, ahol "Nem annyira teljesítményeikből, mint inkább jogcímeikből és igényeikből akarnak megélni, kölcsönösen utálják egymást, állandóan szomszédaik és sorstársaik rovására akarnak előnyöket szerezni, az egyetemes európai kérdésekben végsőleg felelőtlenek..."
A Bibó szakkollégium a rendszerváltást megelőzően részese volt a nem kevés „Soros alapítványos” támogatást élvező szakkollégiumi mozgalomnak, amelyben olyan testvérintézményeink voltak, mint a közgázon működő Rajk vagy a Széchenyi Szakkollégium. Ez utóbbiból Rogán Antal vagy Karácsony Gergely neve lehet ismerős a hazai közéletből, ami számomra arra utal, hogy nem csak a Bibó esetében következhetett be úttévesztés.
Visszatérve a 40. és a 30. évforduló között eltelt időszak változásaira, a szakkollégium épülete a 2017-es vizes vébének köszönhetően – mint kijelölt versenyzői szállás – műszakilag teljesen megújult, és elérte a XXI. század színvonalát. (Igaz, a vébét tudtommal lekéste). A színvonalas jubileumi programon különösen a Kéri-Stumpf kettős 40 éves lemezeit hallgattam szívesen. Hiányérzetem igazából a régi nagyok távollétéből fakadt, valamint azért, mert elmaradtak a sportprogramok. Korábban elképzelhetetlen volt egy ilyen rendezvény focitorna nélkül, hiszen akkoriban közpénz milliárdokból felépített stadionok nélkül is jól lehetett rúgni a bőrt. Új sportágként ráadásul az ereszcsatorna-mászást is be lehetett volna vezetni, amelynek már a kora nyolcvanas évektől voltak hagyományai a Bibóban.