Előző két cikkemben (Látlelet a kapitalizmusról, Népszava, 2023. március 20. és Fogoly állam, kifosztott nép, március 27.) részletesen leírtam, mi jellemzi a minket körülvevő globális kapitalizmust, miért alakultak ki sok-sok országban egyre szélsőségesebb társadalmi egyenlőtlenségek, hogyan vált az élet a társadalmi csoportok túlnyomó többsége számára (a XIX. század közepe-vége óta) újra egyre elviselhetetlenebbé, és hogyan ejtette foglyul a "szupergazdagok" szűk köre az államokat, amiből egyre kevésbé látszik a kiút.
Röviden újra összefoglalom, melyek azok a súlyos társadalmi egyenlőtlenségek, ahová a globális kapitalizmus juttatta a világot, benne minket, magyarokat is:
- Igen jelentősek a jövedelmi különbségek, és különösen kirívóan eltorzultak a vagyoni különbségek. Magyarországon a családok 30 százalékának semmilyen pénzügyi tartaléka nincs, további 40 százalék pedig maximum 2-3 havi megélhetéshez szükséges fedezettel rendelkezik, míg a magyar lakosság 1 százaléka birtokolja a nemzeti vagyon felét.
- Súlyos egyenlőtlenségek jellemzik az ún. tudástőkéhez való hozzájutást. Minél tehetősebb egy család, annál biztosabb, hogy a családban felnövő gyerekek jó iskoláztatást kapnak, és tanulmányaik végére a munkaerő-piacon értékes tudáshoz jutnak. Minél szegényebb egy család (és annak a környezete, a települése, faluja), annál valószínűbb, hogy az itt felnövő gyerekek még csak megközelítőleg sem kapják meg azt a tudást, ami a tehetségük kibontakoztatásához szükséges lenne.
- Súlyos egyenlőtlenségek jellemzik az ún. egészségtőkéhez való hozzájutást. Minél szegényebb egy család, annál valószínűbb, hogy nincs rendes háziorvosuk, őket sújtják leginkább a várólisták, nekik nincs pénzük nemhogy a drága magán-egészségügy igénybevételére, de nagyon gyakran még a gyógyszerek kiváltására sem.
- A foglyul ejtett állam semmit sem tesz az ellen, hogy a tőkeerős gazdasági csoportok a környezet – mindannyiunk közös környezete! – tönkretétele árán jussanak folyamatosan kiemelkedően nagy profithoz.
- Súlyos egyenlőtlenség jellemzi az információhoz való szabad hozzáférést is. A gazdagok által foglyul ejtett államban fokozatosan monopolizálódtak a média sokáig szabad csatornái; így ma hírként, információként azt "fogyasztjuk", amit ők akarnak hírként, információként számunkra láttatni.
Mi a lehetséges válasz minderre? Hogyan lehetne egy jobb, elfogadhatóbb, igazságosabbnak tűnő, ha tetszik: "emberarcúbb" kapitalizmust csinálni?
Nyilvánvaló, hogy a globális kapitalizmus alapvető problémáit egészében csak globálisan, a globális kapitalizmus ma ismert működésének alapvető megváltoztatásával lehet megoldani. Lokálisan, egy-egy ország erre egyedül, önmagában képtelen, erre még a legnagyobbak sem képesek (ha akarnák egyébként…). A minket körülvevő globális kapitalizmust nem tudjuk lecserélni, mert egész egyszerűen nincs mire. De arra igenis van lehetősége minden országnak, hogy olyan gazdasági és társadalmi berendezkedést alakítson ki, amelyik a mainál sokkal igazságosabb.
Ma a magyar társadalmat nagyon kevesek tartják igazságos államnak. Ahhoz, hogy a mai állapoton változtassunk, egyfajta jóléti újraelosztáshoz van szükség, nemcsak az anyagi javakat, hanem – az egyenlőtlenségeknél már említett - további javakat illetően is. Olyan gazdasági-társadalmi működésre van szükségünk, amit az ország népének túlnyomó többsége igazságosságra törekvőként ismer el, és széleskörűen támogat. Ennek hiányában továbbra is csak egy durván igazságtalan rendszerről beszélhetünk, ahol a polgártársaink nagy többsége nemcsak hogy nem él jól, de egyszerűen nem érzi jól magát.
Van egy jó hírem: vannak országok, ahol a társadalmi-gazdasági működés eléggé más, mint nálunk, és ennek eredményeként ezen országok népei (nagy többségükben) jól érzik magukat. Ezek az országok – több évtizedes szívós munkával – elérték azt, hogy jelentősen tompították a nyers gazdasági erőből fakadó társadalmi egyenlőtlenségeket. Az ilyen irányú társadalomfejlődés legjobb példái az 50-60-70 éve lényegében szociáldemokrata gazdasági és társadalmi modellként kiépített és mindmáig legsikeresebb országok, a skandináv államok.
Mi kellhet egy a mainál sokkal igazságosabb társadalomhoz?
A minimum az állami szabályozás.
A globális kapitalizmus féktelen profitéhsége az alapvető, fő oka a fent említett súlyos egyenlőtlenségeknek. Ezt csak erős, értelmesen szabályozó állammal lehet kordában tartani. Más nemzetek sikeres tapasztalatai alapján a kívánatos irány az értelmes, az észszerűség alapján döntő, korlátozott méretű, de erős és hatékony állam. Olyan állam, amelyet okos, felkészült és becsületes emberek irányítanak, amely szabályoz, de nem uralkodik, és amelyik valódi párbeszédet folytat a közjóról a közösségek, a szakmák, a tudomány és igen, a gazdaság szereplőivel.
Milyen lehet, milyen lehetne, milyennek kellene lennie a jövő igazságosabb Magyarországának? Mi lehet az odavezető út?
Kezdjük sorjában a fentiekben említett súlyos egyenlőtlenségekkel.
Hogyan lehet tompítani a súlyos jövedelmi egyenlőtlenségeket? Két irányban ható intézkedésekkel.
Az egyik az adózás, amely a magasabb jövedelmeket magasabb adókulccsal terheli. Ma egy szegény, minden jövedelmét felélni kényszerülő család esetében a munkaadók által fizetendő teljes (bruttó bruttó 113 forintnyi) jövedelemből 100 forint a bruttó bér, ebből 66,5 forint a nettó bér, és még ebből fizetnek 27 százaléknyi áfát (azaz újabb 18 forintot). Vagyis, a teljes 113 forint munkaerőköltségből az állam eltesz 13 + 33,5 + 18 = 64,5 forintot, és a dolgozók csak 48,5 forintból élnek! Vegyük észre: a teljes adó- és közteher a tiszta jövedelemnek a 133 százaléka! Egy magasabb jövedelmű családban viszont nem élnek fel minden jövedelmet, hanem megtakarítások is keletkeznek, amire nincs áfa, sőt, plusz jövedelmet eredményez (pl. banki kamat, álllampapírhozam formájában).
Minél magasabb egy háztartás jövedelme, annál kisebb az általa befizetett adó- és közteher százalékos aránya! Mi ez, ha nem súlyos társadalmi igazságtalanság? Ennek enyhítése számos intézkedéssel lehetséges; ezek közül a leghatékonyabb az alapvető élelmiszerek áfájának eltörlése, illetve az élelmiszerkereskedőkre kivetett különadó megszüntetése lehet. Ennek eredményeként azonnal több mint 30 százalékkal csökkenhetnek az élelmiszerárak. További fontos lépés lehet a villany és fűtés áfájának csökkentése, valamint egy kedvezményes (támogatott) árú "alap-energiacsomag" meghatározása a rászoruló családoknak.
A másik irány pedig a minimálbérek folyamatos és erőteljes emelése lehet, ami persze bérfeszültséget, bértorlódást okoz, de egy (a tapasztalatok szerint) elég rövid idő után azokat is följebb nyomja. Ja, hogy ez a tőkések profitrátáját csökkenti? A globális kapitalizmus kiterjedése előtt, a XX. század 30-as éveitől a 80-sokig is így volt, mégse mentek tönkre ettől….
Hogyan lehet tompítani a súlyos vagyoni egyenlőtlenségeket? Ez a legnehezebb ügy. A nagy vagyonok egy része kétségtelenül tisztességesen keletkezett; sok vagyon viszont csalásból, ügyeskedésből, korrupcióból, "adóoptimalizálásnak" nevezett adócsalásból. Offshore cégek nevén lévő számlákon több ezer milliárd forintot tarthatnak végső soron magyar magánszemélyek. Ezeknek a szürke (vagy még sötétebb tónusú) vagyonoknak a hazahozatalára egy majdani jogállamban egyetlen módot látok: egyszeri, határozott ideig meghirdetett adóamnesztia keretein belül egy kedvezményes adókulccsal lehetne befektetési számlára, illetve állampapírba fektetni, így büntetlenül lehetne bevallani és hazahozni vagyont.
Hogyan lehet tompítani a tudáshoz való hozzáférés súlyos egyenlőtlenségeit? A tudásalapú társadalom kialakításának egyik fő tétele: mindenki tehetséges valamiben, és senki sem tehetséges mindenben. Olyan oktatási rendszert kell kialakítanunk, amely mindenki számára lehetővé teszi tehetsége kibontakoztatását. A tudástőkéhez való egyenlő(bb) hozzáférés megteremtése az oktatási rendszer alapvető megreformálásával, az erre fordított állami (központi és önkormányzati) pénzügyi források lényeges megnövelésével érhető el.
Előbbi olyan elemeket kell, hogy jelentsen, mint pl. egy teljesen megújított alaptanterv, a tényanyagok bebiflázása helyett a képességek és kompetenciák fejlesztésére irányuló pedagógiai rendszer, a tehetségek tudatos feltárása. A többlet pénzügyi források pedig pl. a jelenleg a bölcsődétől az egyetemekig mindenütt botrányosan alulfizetett dolgozók érdemi megbecsülésére kellenek, valamint a tehetségek rendszerszerű támogatására, éljen az a gyerek bárhol és bármilyen hátterű családban.
Hogyan lehet tompítani az egészség javakhoz, a gyógyításhoz való hozzáférés súlyos jövedelmi egyenlőtlenségeit? Az egyenlőtlenségek tompításához minimum szükséges a vidéki háziorvosi praxisok feltöltése, az orvos- és nővérhiány felszámolása, a várólisták megszüntetése, a szakrendelőknek az önkormányzatokhoz való (vissza)kerülése, és egy átfogó, rászorultsági alapon működő célzott egészségügyi támogatási rendszer kiépítése. Ehhez (is) az állami újraelosztás megváltoztatása, az egészségügyre való ráfordítások érdemi növelése és egy tényleg megvalósuló egészségügyi reform kell.
Hogyan lehet tompítani a tiszta környezethez való hozzáférés súlyos egyenlőtlenségeit? Talán ez tűnik (az állami szabályozás oldaláról) a legkönnyebbnek: be kell tartani és tartatni mindenkivel a környezet védelmére vonatkozó, érvényes hazai és EU-s előírásokat, a profitéhes "cápákkal" is.
Hogyan lehet tompítani a valós információkhoz való hozzáférés súlyos egyenlőtlenségeit? Ehhez szét kell "robbantani" az agyoncentralizált, információk helyett pártpropagandát közlő közmédiát, és be kell engedni a tényeket, a szakmai véleményeket és az egymással vitázó érveket közvetítő szereplőket. Erre megvannak a jó nemzetközi gyakorlatok, nemcsak a sokat hivatkozott BBC, hanem pl. a skandináv országok élő gyakorlata, vagy akár a hozzánk közelebb lévő cseh és szlovén példák.
Összefoglalva: ahhoz, hogy egy élhetőbb Magyarországunk legyen, olyan társadalmi-gazdasági működési rendet kell megalkotni és működtetni, amely a közérdeket, a közjót helyezi a középpontba, amely tudatosan csökkenti a sokféle egyenlőtlenséget. És azt, hogy mi a közérdek, a közjó és az egyenlőtlenségek csökkentésének kívánatos módja, azt az ország mindenkori politikai vezetése a mindenkori ellenzékkel, a szakmákkal és a társadalommal folytatott folyamatos párbeszéddel kell, hogy alakítsa.
Mindezekhez viszont első lépésként mindenképpen le kell bontani a NER-t. Én egy ilyen Magyarországot szeretnék. Remélem, sokan vagyunk ilyenek.