Csütörtökön folytatódott a Fővárosi Törvényszéken a sajtóban vád „koronatanújaként” is jellemzett F. Vivien meghallgatása.
Az idézőjel használata indokolt: a válaszok zöme a csütörtöki tárgyaláson F. Vivientől a „nem emlékszem” volt.
F. Vivien volt Schadl György irodavezetője, aki vádirat szerint rálátott a végrehajtó iroda kifizetéseire, és akinek az irodai számítógépén voltak azok az Excel-táblázatok, amelyekben a vádirat szerint korrupciós kifizetéseket is regisztráltak.
Mint ismert, az ügyészség azzal vádolja a Magyar Bírói Végrehajtói Kar (MBVK) volt elnökét, Schadl Györgyöt, hogy bűnszervezetet tartott fenn, a jól fizető posztokra saját embereit neveztette ki, akik az irodájuk nyereségének jelentős részét visszaadták neki, amiből ő összesen több mint 900 milliót kaszált ebből. Az ügyészség szerint a végrehajtókat Völner Pálon, az Igazságügyi Minisztériumi volt államtitkára közreműködésével neveztette ki, aki ezért Schadl-től havi 2-5 milliós apanázst, összesen 83 millió forintot kapott. Az ügyészség Schadl Györgyre 10, míg Völner Pálra 8 év börtönbüntetést kért.
F. Vivien még a korrupciós ügy kirobbanásakor „borított” az ügyészségnek, így a vádirat részben az ő állításaira alapozódik. Ő volt az, aki azt vallotta, arra tud gondolni”, hogy a végrehajtók a kinevezésükért fizettek Schadl Györgynek. Több végrehajtóról biztosan tudta, Schadl György szerezte a pozíciójukat, ők pedig utána rendszeresen adtak neki különféle összegeket. – Csak Völner Pál jut eszembe, aki segíthette a kinevezésekben – mondta ezen túl F. Viven arról, hogy a kinevezési jogkörrel nem bíró Schadl György hogyan érhette el, hogy az ő emberei foglalják el a végrehajtói helyeket.
„Én azt tapasztaltam, hogy Schadl Györgynek biztos, hogy volt olyan kapcsolatrendszere, ami szerepet tudott játszani a kinevezésekben”Folytatódik a Völner-Schadl per: Varga Judit négyszer találkozott Schadl GyörggyelA bíróság előtt már a korábbi üléseken megkezdődött F. Vivien meghallgatása. Mint korábban, a koronatanú ma is videón jelentkezett be, Tóth Erzsébet bírónő folytatta az ügyészség bizonyítékainak az ismertetését, így megnyitották az F. Vivien számítógépéről mentett adatállományt.
Egy tucatnyi mappáról és tartalmukról, Excel-táblázatokról van szó. Az eljárás azonban megakadt egy kicsit, mégpedig amiatt, hogy F. Vivien a számítógépén la mappák legtöbbjéről úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik, hogy ki hozta létre őket. – A mappák és fájlok nagy részét én hoztam létre, de nem tudom kizárni, hogy van olyan mappa, amelyet nem én hoztam létre. – Nem tudom megmondani, hogy ki hozta létre, csak valószínűsíteni tudom – volt a leghatározottabb válasza egy védői kérdésre, táblázatok zömének létezését elintézte azzal, hogy nem emlékszik vagy nem tudja, hogyan jöttek létre. Bár a számítógépe négyjegyű kóddal volt védve, F. Vivien többször is úgy nyilatkozott nem tudja kizárni, hogy valaki más ne tudott volna írni ezekbe a dokumentumokba. Olyan eset nem rémlett neki, hogy valaki ténylegesen írt volna, Schadl György szerint ő pedig belépni sem tudott a számítógépébe.
2018- tól kezdte vezetni F. Vivien a kiadásokat, előzőleg Sz .Kálmán vezette papíron. Ekkor született meg a 2018-as „házipénztár” nevű Excel-fájl, amelyet 2019 márciusáig vezettek. – Ebbe konkrétan kicsoda írhatott? – kérdezte az egyik védő. – Nem tudok megnevezni konkrétan olyan személyt, aki ebbe beleírt – felelte F. Vivien, aki szerint a 2018-as házipénztárból ráadásul három darab is volt. Miért született ebből három darab? - kérdezte a bírónő. – Nem tudom megmondani – válaszolt a koronatanú. A „Fizulista Szigetszentmiklós” nevű fájlt F. Vivien szerint nem ő hozta létre. – Nem emlékszem, hogy ki hozta létre a mappákat. Én használtam, M. Viktorral közösen használtuk őket – mondta.
A bizonyítékok ismertetése után a védők tehettek fel kérdéseket F. Viviennek.
Először a 2021. októberi rajtaütés részleteiről és a vádalkujáról beszélt F. Vivien. „Az ügyészségen elhangzott a kérdés, hogy sikerült-e döntenem az ügyben? És nagy nehezen azt a döntést hoztam, hogy amit tudok, azt feltárom” – mesélte el F. Vivien arról, hogy miért kötött vádalkut.
Mint elmondta a készenléti rendőrség a monori végrehajtó irodából vitte őt az ügyészség épületébe. F. Viven nem emlékszik a megállapodás részleteire, mint mondta „ketten voltak jelen az ügyészség részéről”. Arra emlékszik, hogy a tanúvallomást követően várni kellett, hogy az ügyészség engedélyezze a megállapodást.
A tárgyaláson a védők erőfeszítése arra irányult, hogy F. Vivien vallomásában pontról-pontra bebizonyítsák, hogy a nő csak hallotta, vagy következtette mindazokat, amelyeket a vallomásban tényként állított. Ezeket javarészt F. Vivien elismerte, azaz személyesen ő nem látott kifizetést Völner Pálnak, illetve személyesen nem látott olyat, hogy a kiválasztott jelölteknek kiosztották volna a végrehajtói helyeket. (Itt érdemes megemlíteni: az érintett végrehajtók egy kivételével elismerték a bűncselekményt.)
A vallomásban F. Vivien úgy fogalmazott, hogy „barátunknak pénzt kellett vinni”. A „barátunk” szerinte Völner Pál volt. Vallomása szerint Schadl György mondta ezt neki.
„Amikor Gyuri saját céljaira kért pénzt, akkor én annyit írtam az összeg mellé, hogy Gyuri” – mondta.
„Tudtam azt, hogy Schadl György és Völner munkakapcsolatban van” – hangzott el F. Vivien vallomásában, ám a védői kérdésre kiderült, arra nem emlékszik, hogy ez milyen időszakra vonatkozik.
„Nekem arról volt tudomásom Dr. Schadl György elmondásából, hogy ezeknek az összegeknek a célja az volt, hogy átadja Völner Pálnak” - folytatta a nő, másutt viszont úgy fogalmazott, hogy „Schadl valamikor az elején vagy menet közben közölte, hogy a kifizetések Völner Pálnak mennek”, ugyanakkor azt nem közölte, hogy mi volt a pénzösszegek célja.
A védői kérdésekre F. Vivien úgy pontosított, hogy „az csak feltételezés volt” hogy a végrehajtói helyekre történő kinevezéseket előre leszervezték, mivel ilyet konkrétan nem látott.
