Mintegy 70 iskolában indított komplex ellenőrzéseket az Oktatási Hivatal tavaly május óta, a legtöbb esetben a lemorzsolódó tanulók magas aránya miatt. Még az idei évben további újabb 17 intézményt terveznek megvizsgálni. Mindezzel semmi gond nem lenne. Ahol problémák vannak, ott meg kell nézni, mi okozza a bajt. A gond ott kezdődik, hogy a hivatal elsősorban az iskoláktól várja a megoldást, nekik kell saját intézkedési tervet végrehajtaniuk, amit majd központilag újra ellenőriznek.
Miközben nyilvánvaló, hogy a tanulói lemorzsolódás (ami lényegében a korai iskolaelhagyást jelenti, vagyis azt, hogy egy fiatal bármilyen végzettség megszerzése nélkül kerül ki az oktatási rendszerből) problémájának gyökerei messze túlnyúlnak az iskola határain. Bár az Orbán-kormány elkezdte a lemorzsolódás megelőzését célzó, úgynevezett korai jelzőrendszer kiépítését, ennek semmilyen érdemi hatása nincs – nem is lehet, hiszen egy olyan bürokratikus rendszerről van szó, amely nem képes kezelni az okok sokféleségét, nem tud személyre szabott támogatást biztosítani, a gondokkal küzdő gyerekek leginkább csak statisztikai adatként jelennek meg benne. Nem meglepő, hogy a korai iskolaelhagyók aránya 2010 és 2022 között 10,8-ról 12,4 százalékra emelkedett, ami a harmadik legmagasabb arány az EU-ban.
A hivatal ráadásul olyan iskoláktól várja a problémák rendezését, amelyek nagy valószínűséggel forrás-, szakember- és pedagógushiánytól is szenvednek, a központosított rendszerben szinte semmilyen önállósággal nem rendelkeznek. Ne felejtsük el azt sem, hogy épp az Orbán-kormány csökkentette 16 évre a tankötelezettségi korhatárt, jelentősen hozzájárulva a korai iskolaelhagyó fiatalok arányának növekedéséhez. Vagyis nem ártana, ha az oktatásirányítás előbb saját magát kezdené komplexen ellenőrizni.