Januártól indul a visszaváltás, egy italospalackért 50 forintot kaphatunk az élelmiszerüzletekben

Országosan eddig 170, 400 négyzetméternél nagyobb élelmiszer-kiskereskedelmi egységet üzemeltető céggel szerződött le az egyszer használatos üveg, fém és műanyag italospalackok január 1-től induló visszaváltásának működtetésére a Mohu – közölte minapi háttérbeszélgetésükön kérdésünkre Szabó Szilvia, a Mol-hátterű cég gyártói felelősségirendszer-vezetője. Ez mintegy 2 ezer boltot jelent. Közülük körülbelül félezerben már le is telepítették az átvevőautomatákat. De Pethő Zsolt, a Mohu vezérigazgatója a jövőben nem tartja elérhetetlennek az országos lefedettséget jelentő, 6 ezres szám elérését sem. A kisebb boltok üzemeltetői is érdeklődnek: Szabó Szilvia szerint a visszaváltási lehetőség januártól versenyelőnyt jelenthet. A legkisebb – várhatóan főleg kistelepülési – egységekben egy mobilalkalmazás segítségével kézi visszaváltás is lehetséges. E pontokról az üres palackokat járművekkel szállítják el.

Amint azt korábban a kormány és a Mohu is bejelentette, január 1-től, az állati eredetű tej- és tejszármazékokat tartalmazókat leszámítva, a megfelelő címkével ellátott, 1 decis és 3 literes közötti, egyszer használatos, üvegből, fémből vagy műanyagból készült italospalackok visszaváltásáért darabonként 50 forint jár. Bár ezek termékei értelemszerűen ugyanennyivel drágulnak, az összeget a Mohu-illetékesek inkább ösztönzőnek nevezik.

Január 1-től a legtöbb átvevőpontra automaták kerülnek. Vissza csak a sértetlen és megfelelő jelzéssel ellátott palackok válthatók. Ezért az eddigi „laposra taposás” mostantól tilos. A címkére, különösen az első, átmeneti időszakban, érdemes figyelni, mivel kifutásukig a jelenlegi, vissza nem váltható készletek is polcokon maradhatnak.

A palackok visszaválthatósága mobilalkalmazással, vagy a kiskereskedelmi egység kézi visszaváltóberendezésével ellenőrizhető. Ha a gép egy sérülésmentes terméket nem fogad be és annak szintén sértetlen vonalkódja a központi rendszerben sem szerepel, úgy a gyártót felszólítják a regisztrációra. A Mohu az egyéb vitás eseteket is kivizsgálja.

Bár kígyózó soroktól Pethő Zsolt nem tart, más államok tapasztalatai alapján, az esetek 10-15 százalékában, utólag érdemes módosítani az átvevőhelyek feldolgozási képességein. Szabó Szilvia közlése szerint, a legkisebb, körülbelül fél négyzetmétert elfoglaló gép évi 10 ezer, a legnagyobb pedig évente 2 millió visszaváltásra alkalmas.

Az elfogadott palackokért cserébe az automata helyben levásárolható vagy készpénzre váltható vouchert állít ki, az ellenérték jótékonysági célra is felajánlható, illetve egy mobilalkalmazás segítségével közvetlenül, bankszámlára is utalható. Készpénzt a gép nem ad ki.

Az áfamentes, külön elszámolású, 50 forintos tételeket a gyártó-forgalmazó eladáskor felszámítja, amit a kiskereskedő kifizet a számukra. Az így befolyt összeget a gyártó-forgalmazó a Mohunak utalja. A kiskereskedő számára pedig az általa – akár készpénzben, akár levásárlás révén - kifizetett betéti díjakat a Mohu téríti meg. A bolt ezen felül gépi visszaváltás esetén palackonként 7,5, kézi kezelés esetén pedig 5 forintot kapna. Az esetleg vissza nem váltott termékek „bent maradt” ellenértékét a Mohu a rendszer működtetésére költi. A Mol-cég illetékesei abban bíznak, hogy az érintett, évi körülbelül 3,3 milliárd italospalack, amelyeket jelenleg mintegy 40 százalékban sikerül újrahasznosítani, három éven belül 90-95 százalékban visszakerül a gyártási folyamatba. 2025-re a pet-palackoknak például 25, 2030-ra pedig 30 százalékban újrahasznosított anyagból kell készülniük.

A már lefolytatott pályázat alapján a kisebb gépeket az amerikai Envipco, a nagyobbakat pedig a norvég Tomra szállítja. A kézi visszaváltóktól pedig a magyar Returpackkal közösen kifejlesztett gépjárműbe épített automatákkal számlálják és szállítják el az anyagot.

Az automatákat a Mohu veszi meg és adja át a boltoknak. (Ennek összesített ellenértékét Pethő Zsolt lapunknak adott májusi interjújában 50 milliárd körüli összegre tette.) A költségek forrásául később az érintett italospalack-gyártóktól beszedett szolgáltatási- vagy DRS- (deposit return system), illetve az öt évig ezen felül fizetett, úgynevezett csatlakozási díj szolgál. A gyártók bejelentkezési és termékregisztrációs lehetősége viszont még csak „hamarosan” indul.

Az arra alkalmas gépek kezelik a többször használatos (szakszóval „többutas”) palackokat is, de ezek visszaváltási díját a gyártó határozza meg.

A visszaérkező hulladékot, magyarországi lehetőségek híján, külföldi újrafeldolgozásra szállítják. Pethő Zsolt bízik abban, hogy ilyen egységek Magyarországon - akár a Mohun - belül is épülnek.

A rendszer tovább bővíthető: második lépcsőben a papírt, fémet és műanyagot egyaránt tartalmazó italoskartonok, illetve a befőttesüvegek válhatnak visszaválthatóvá.

Nagyarányú visszaélésektől nem tartanak. A jelentős tapasztalatú gyártók berendezései erre legalábbis annyira felkészültek, hogy, reményeik szerint, érdemi mennyiségű, oda nem illő termék nem kerül a rendszerbe. Az alaposabb ellenőrzést igénylő pontok mindazonáltal utólagos mérésekkel is kiszűrhetők.

A már megszokott rendszerek – így például a szelektív kukák -, a többi, újrahasznosítható anyag visszagyűjtése céljából, változatlanul megmaradnak.