- Minden szem Lengyelországon, az ellenzék szerint az EU-tagság a tét

A magyar kormány szempontjából is az év legfontosabb választását rendezik meg Lengyelországban. Ha ugyanis a Jaroslaw Kaczynski által fémjelzett Jog és Igazságosság (PiS) maradhat hatalmon, Budapest továbbra is számíthat Varsóra az Európai Unió elleni uszításban. Ha viszont az ellenzék győzne, akkor Orbán Viktor magára maradna. Szlovákiában ugyan Robert Fico visszatér a hatalomba, de valószínűtlen, hogy egy kifejezetten unióellenes politikára állna át.

A közvélemény-kutatásokból nehéz messzemenő következtetéseket levonni, mert jelentősek a különbségek az egyes irodák felmérései között. A kormányzó PiS átlagosan körülbelül öt százalékkal vezet a Donald Tusk, az Európai Tanács és az Európai Néppárt (EPP) korábbi elnöke, egykori kormányfő által irányított Polgári Koalíció előtt. Míg azonban van olyan kutatás, ami két százalékos különbséget jövendöl, egy másik nyolc százalékot lát közöttük. Tusk abban reménykedik, hogy a Harmadik Út nevű választási szövetséggel és a baloldallal többséget szerezhet az alsóházban, a Szejmben, a PiS viszont a jobboldali populista Konföderációra számíthatna. Igaz, egyáltalán nem biztos, hogy ez utóbbi párt tényleg össze akarna fogni a lengyel kormány vezető pártjával a voksolás után, az azonban nagyon is reális forgatókönyv, hogy a PiS megvásárolja a szélsőséges párt néhány képviselőjét.

Bizonytalanság tehát akad bőven. Azt azonban figyelembe kell venni: kutatások is megerősítik, hogy a populista pártok egyvalamihez nagyon értenek: a hatalom megtartásához. A választási kampányban igyekeznek lesöpörni a színről az ellenzéket, ahogy ezt a PiS is tette. A lengyel állami csatorna, a TVP folyamatosan Tuskot és szövetségeseit bombázta, időnként minősíthetetlen stílusban. A PiS számára a kampányban semmi sem volt szent, hirtelen Ukrajna ellen fordult, főleg azért, mert el akarta orozni a szavazókat a Kijev megsegítését bíráló szélsőjobboldali Konföderációtól. Kaczynski pártja attól is tartott, hogy elveszíti a mezőgazdaságból élők támogatását: az ukrán gabona beengedése ugyanis jelentősen letörné a lengyel búza árát.

A PiS választási hadjárata azonban nem teljesen úgy alakult, ahogy azt a PiS és Mateusz Morawiecki kormánya remélte. Kiderült például, hogy miközben a kabinet menekültellenes jelszavakat harsog, a külföldi lengyel konzulátusokon tömegesen adtak el kenőpénz fejében munkavállalói vízumokat afrikaiaknak és ázsiaiaknak. Ez pedig különösen nagy aggodalmat keltett a menekültkérdés miatt amúgy is egyre nagyobb nyomás alatt álló német kormány számára. Az Európai Bizottság és Németország is magyarázatot kért a lengyel kabinettől, amire dölyfös reakció volt a válasz.

A lengyel ellenzék szerint az ország sorsáról döntenek a választók, mert ha megint a PiS alakíthat kormányt, akkor Varsót kivezetik az EU-ból. Lengyelország, Magyarországhoz hasonlóan, még nem részesült az EU helyreállítási alapjának pénzeiből a vitatott igazságügyi reform miatt. Ugyanakkor Lengyelország szerepe nagyon felértékelődött az Egyesült Államok és a NATO számára, hiszen innen koordinálják és szállítják a katonai és egyéb segélyeket Ukrajnának.

Nagyon érdekes és Európát tekintve nem csak Lengyelországra jellemző jelenség, hogy nagyon sok fiatal szavazna a szélsőjobb Konföderációra, miközben gyűlöli a kormánypártot, pedig a két párt politikája között egyre kevesebb a különbség. Ugyanakkor a fiatalok közt is egyre nagyobb a lengyel lakosság egészére jellemző társadalmi szakadék. Erre a következtetésre jutott a berlini Kelet-európai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (ZOiS) tanulmánya. E szerint a 35 év alattiak körében a Konföderáció a legnépszerűbb. Bár a párt nem támogatja nyíltan Oroszországot – ilyen szólamokkal aligha lehetne kampányolni Lengyelországban, ahol az emberek több mint egynegyede negyede a Vlagyimir Putyin rezsimjét fenyegetésnek tartja –, mindenesetre a jelenség mégiscsak Moszkva kezére játszik, amit a PiS Lengyelországtól való eltávolodása is igazol.

A ZOiS kutatója, Felix Krawatzek szerint a PiS olyan témákra helyezi a hangsúlyt, amelyek visszataszítóak a fiatalok számára, így például az abortuszjogok korlátozására, miközben nem gondoskodik az oktatás forráshiányának megszüntetéséről. Az Európa-párti orientációjú fiataloknak pedig elegük van abból is, hogy a kormány állandó lövészárokharcot vív Brüsszellel. – A hazafiságon túl a PiS nem sokat tud nyújtani a fiataloknak – mondja Krawatzek. De éppen a hazafiság kérdése az, amiben a PiS-t a Konföderáció felül tudja múlni. A felmérés jól mutatja, hogy a PiS miért elsősorban az idősebb szavazók támogatását próbálja megnyerni: a fiatalokra alig számíthat.