A munkavállalók érdekvédelmi szervezetei tán örülhetnek is, hiszen a NER-korszakban még soha ilyen korán nem sikerült megállapodás közelébe jutni a következő évi minimálbér-emelés mértékéről, mint most. A kormány, a munkaadók és az alkalmazottak képviselői akár már november első napjaiban egymás kezébe csaphatnak. Hacsak az időközben megjelenő statisztikai adatok nem tükröznek majd valamilyen váratlan negatív fordulatot, akkor kötelezően 10-15 százalékkal növekedhet a bérpadló legalacsonyabb szintje. Ez ugyan nem éri el a teljes 2023-as esztendőre várt infláció mértékét, de a havi minimálbér nettó 176 ezer forintra emelésével, ami a szakmunkásoknál 217 ezer forint lehet, egyre nagyobb mértékben közeledünk a hazai mediánbérekhez.
A kormányzat feltűnő engedékenysége – már az is nóvum, hogy a korábbi évek gyakorlattól eltérően egyáltalán részt vesznek a tárgyalásokon – nem a véletlen műve. Jövőre önkormányzati választások lesznek Magyarországon, s bár ezek eredményeire, különösen a kisebb településeken, valamivel kevésbé hatnak az országos politikai erőviszonyok, de nem árt a kormánynak olyan hangulatot keltetnie, mintha a leginkább rászorultak életkörülményeinek élharcosa lenne.
A munkaadók számára komoly fejtörést okoz, hogy miből lesznek képesek kigazdálkodni a többségük termelékenységének mértékét meghaladó béremeléseket.
Ezt tükrözi a VOSZ felmérése is: a vállalkozások közel 70 százaléka ugyanis a közeljövő gazdasági helyzetét korántsem látja kedvezőnek. S, ami még drámaibb, 77 százalékuk jövőre egyáltalán nem tervez béremelést. (Feltehetően a valóság ezt mégis felülírja.) Főleg a kisebbeknek, már az idei minibálbér-korrekció is gondot okozott. Természetesen, ami kötelező, azt végrehajtják, de ezzel ki is ürült a "kassza". Viszont elbocsátásokat nemigen terveznek. A munkaerő-tartalékok kimerülését – jó értelemben – ki is használhatják a dolgozók. Ahol többségüknek nem emelik a minimális feletti bért, ott maguktól is hátat fordítanak cégüknek az emberek. Ha tehetik.