- Jobb az egyenes út

Ötvenegy és fél éve volt a maihoz hasonló helyzetben a magyar labdarúgó-válogatott: legutóbb 1972 májusában jutott ki egyenes ágon az Európa-bajnokságra. Akkor még négyes döntőt rendeztek, a részvételről a budapesti 1-1 és a bukaresti 2-2 után Belgrádba kihelyezett harmadik magyar–román mérkőzés határozott.

A hangulat nem volt annyira felfokozott, mint most, mert az akkori közvélemény csalódásként élte meg, hogy nem nyert a csapat sem itthon, sem a román fővárosban, noha idegenben 2-1-re vezetett, és Kocsis Lajos 11-est rúghatott. Necula Raducanu védett, ám Kocsis nem esett kétségbe: „Majd Belgrádban pótolom a mulasztást” – mondta.

Ezzel együtt a Magyar Nemzet címe szorongásról árulkodott: „Ma az utolsó lehetőség előtt állunk.” Viszont Kocsis tartotta a szavát, vezetést szerzett a harmadik meccsen, amelynek végén Szőke István, akit Illovszky Rudolf szövetségi kapitány Bukarestben lecserélt, nehogy a rúgást szenvedő szélső ne játszhasson Belgrádban, bevágta a győztes gólt (2-1).

A Rothermel – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász Péter – Juhász István, Kocsis Lajos, Kű – Szőke, Bene, Zámbó összetételű együttes kivívta az Eb-részvételt.

E díszes társaság nyomába léphet ma Dibusz, Fiola, Lang, Szalai Attila, Nego, Nagy Ádám, Styles, Kerkez, Sallai, Szoboszlai, Varga Barnabás, és az, akit Marco Rossi szakvezető becserél. A feladat könnyebbnek tetszik, mint a hajdani jugoszláv fővárosban, hiszen a csoportjában négy győzelemmel és egy döntetlennel vezető magyar csapat a litvánok vendége lesz, és a világranglista 143. helyén álló házigazdák az utóbbi két évben vívott 17 mérkőzésük közül csak kettőt nyertek meg, tízet elvesztettek, a luxemburgiaktól (kétszer), az észtektől vagy a Feröer szigetek legjobbjaitól is kikaptak.

Igaz, San Marino múlt év márciusi felülmúlása (2-1) után éppen legutóbb értek el sikert: Szófiában győztek 2-0-ra a bolgárok ellen. Ez méltó pillanata volt a jubileumi esztendőnek, mert a litván szövetség száz éve csatlakozott a FIFÁ-hoz, igaz, 1940-es annektálása után a Szovjetunió felbomlásáig annak részévé vált a balti ország.

„A csapattal egyetértésben úgy döntöttem, nem ünnepelünk, mert nagyon nehéz mérkőzés vár ránk kedden egy nagyon erős vetélytárs ellen” – mondta a 2-0 után Edgaras Jankauskas litván szövetségi kapitány, aki először vezette diadalra kiválasztottjait. Hozzátette: „Remélem, a legközelebbi győzelemre nem kell másfél évet várni.”

Nála boldogabb talán csak Pijus Širvys volt, mert a védő első két gólját szerezte a válogatottban. Mindjárt 9-es osztályzatot is kapott a 15 perc elnevezésű litván hírportáltól, amely Emilijus Zubas kapusnak és Justas Lasickasnak 8 és feles, Linas Klimavičiusnak, Guidas Gineitisnek és Edgar Utkusnak 8-as érdemjegyet adott.

A magyaroknak jóval nehezebb dolguk volt, de megoldották, és másodszor is legyőzték a szerbeket. A nemzedéki élményt nyújtó válogatott több mint egy éve veretlen, legutóbb 2022 szeptemberében az olaszoktól kapott ki, azóta 6-szor nyert és 3-szor döntetlent ért el (Luxemburg 2-2, Görögország 2-1, Észtország 1-0, Bulgária 3-0, Montenegró 0-0, Litvánia 2-0, Szerbia kétszer 2-1, Csehország 1-1). A gárda nem csupán küzdeni, hanem – nagy szám, amelynél nincs nagyobb – nyerni is megtanult, köszönhetően mindenekelőtt Rossi taktikai érzékének, valamint a fegyelemnek és az összeszokottságnak. A ma esti kezdő csapat tagjai közül Dibusz Dénes, Lang Ádám, Szalai Attila, Kerkez Milos, Nagy Ádám, Szoboszlai Dominik és Sallai Roland minden idei meccsen szerepelt, míg a 28 évesen felfedezett, de annál gyorsabban beilleszkedő Varga Barnabás csak egyszer nem játszott. (Ha nem sérül meg, szintén valamennyi találkozón pályára lépett volna a ma is hiányzó Willi Orbán.)

Mivel az együttes módfelett kiegyensúlyozott, várható, hogy ezúttal is nyer, sőt komoly esélyt teremtett magának arra, hogy a selejtezők lezártáig megtartsa csoportelsőségét. Ám a legfontosabb az, hogy ma végérvényessé válhat az automatikus szereplés az Európa-bajnokságon.

Ötven éven át nem volt ez automatikus; ennyi a legkevesebb, ami mondható.

Egyben a legtöbb is.