;

Berlin;műfordító;szexualitás;nácik;

- Betiltva, elégetve - Győri Lászlóval az Ebek harmincadjáról

Először olvasható magyarul Erich Kästner Fabian, avagy egy moralista története címen közismert regényének ősváltozata, az Ebek harmincadja. A főszereplő, Jakob Fabian történetén keresztül megismerjük az 1920-as évek Berlinjének szexuálisan túlfűtött, politikailag pattanásig feszült légkörét. A szöveget a regény 1931-es első megjelenése előtt Kästner kiadója maga „ártalmatlanította” a legprovokatívabbnak gondolt részek kihagyásával, a könyvet a könyvet a náci hatalomátvétel után mégis máglyára vetették. A fordítóval Győri Lászlóval beszélgettünk.

Erich Kästnert Magyarországon elsősorban gyerekkönyvszerzőként ismerjük. A most magyarul megjelent, kalandos utat bejárt regény viszont nagyon is felnőtteknek szól, maga az író egyik fő­művének tekintette. Mi a jelentősége az életműben?

Kästner harmincéves volt, népszerű költő, novellista, újságíró, kritikus, amikor megírta az Emil és a detektíveket, amivel gyerekkönyvszerzőként is hatalmas ismertségre tett szert. Az Emilt azonnal meg is filmesítették, Kästner rengeteg pénzt keresett vele, és sztárként kezelték. Ez idő tájt évente jelent meg új verseskötete. Mai fejjel nehéz elképzelni, hogy verseskötetek bestsellerek legyenek, de azok voltak. Az Ebek harmincadja írásának 1929-ben látott neki, a kéziratot 1931-ben adta le. Valóban főműről van szó, ilyen terjedelmű és jelentőségű „felnőtt”-regényt sem azelőtt, sem azután nem írt. A szövegtől a kiadója begyulladt, ezért is látott rá okot, hogy húzásokat és változtatásokat kérjen. Mint azt a könyv utóélete is bizonyítja, a félelem egy csöppet sem volt alaptalan.

Miért számított a könyv kockázatosnak a kiadó szemében?

Mert az volt. Az akkori politikai légkörben egy ilyen szabadszájú, pimasz, erősen politikus regény kiadása tényleg kockázatokkal és mellékhatásokkal járt. Németországban a nácik népszerűsége egyre nőtt, hatalmas csaták zajlottak a politikai színtéren és az utcákon is, a légkör egyre feszültebbé vált, úgyhogy a kiadó a szöveg sok részletét nem merte vállalni. De még a megjelentetett, „óvatos” változat is súlyos provokációnak számított a nácik szemében, ezért 1933. május 10-én, a berlini Opernplatzon rendezett könyv­égetésen sok más mellett ezt a regényt is máglyára vetették. Kästner tiltólistára került, hazájában nem publikálhatott. 1945-ig Németországban semmi nem jelenhetett meg tőle.

Mégis mi váltott ki ekkora felháborodást a kortársak körében?

Az egyik tényező biztosan az erotika; Kästner hitelesen mutatja be a húszas években szexuálisan túlfűtött Berlint, a kabarék, bordélyok világát, ami a korabeli német nyárspolgárok gyomrát megfeküdhette. Berlin dekadens világváros volt, szabados erkölcsökkel, legalábbis a város nyugati fele. Ezt az arcát ismerjük például Christopher Isherwood Isten veled, Berlin című ragyogó könyvéből, amely később a Kabaré című musical alapanyagául is szolgált. Ennek a városnak a hangulatát idézi fel a Babilon Berlin című népszerű tévésorozat is. Ugyanakkor elég például arra gondolnunk, hogy ugyanebben az időben, ugyanebben a városban, csak éppen más kerületekben játszódik Alfred Döblin híres regénye, a Berlin Alexanderplatz is. Bizonyos tekintetben Az Ebek harmincadja is olvasható Berlin-regényként, amelyben a címszereplő a város utcáit rója, és alkalmat ad írójának, hogy leírja az egyes városrészeket. Ami azonban Berlint és annak erkölcseit jellemezte, korántsem állt Németország egészére. Néhány nagyvárosra, Hamburgra és Münchenre talán igen, de azért ne feledjük el, hogy nem sokkal korábban, 1927-ben Bartók Csodálatos mandarinjának kölni bemutatója erkölcsi felháborodást és botrányt okozott, úgyhogy annak rendje és módja szerint az erkölcs és a jó ízlés védelmében Konrad Adenauer főpolgármester utasítására a további előadásokat betiltották. De Kästner regényének betiltásában és elégetésében főszerepet játszott annak kimondott náciellenessége is. Kästnernek határozott véleménye volt a politikai viszonyokról. Pártokhoz nem kötődött, bár tudjuk, hogy az utolsó szabad választáson a szociáldemokratákra szavazott. A náciktól egyenesen iszonyodott, de a kommunistákat sem tartotta jobbnak, és ezt a szövegben erősen szatirikus hangnemben nyilvánvalóvá is teszi.

Hogyan került elő a szöveg eredeti változata?

Berlin bombázásakor Kästner lakása és a könyvkiadó is találatot kapott, ezért mindenki úgy tudta, hogy az eredeti kézirat megsemmisült. Aztán 2013-ban egy német germanista, Sven Hanuschek, aki anyagot gyűjtött Kästner-monográfiájához, a marbachi Német Irodalmi Archívumban megtalálta a gépirat indigós másolatát, annak alapján rekonstruálta és egy nagyon alapos és izgalmas tanulmány kíséretében közreadta az eredeti szöveget.

1945 után több különböző változata is megjelent a szövegnek. Honnan tudhatjuk, hogy melyik volt a verzió, amit az író eredetileg a közönség elé akart tárni?

Kästner a világháború után megjelent változatokba vissza-visszaemelt korábban kihúzott részleteket, ezeknek egy részét „újrahasznosította”, önálló novellaként jelentette meg őket. Egészen haláláig mindig figyelemmel kísért minden egyes kiadást, gondozta, és a mindenkori helyesírási szabályokhoz igazította regényét, amelyhez az idők folyamán négy utószót is írt. Vagyis a szöveg néha egy kicsit változott, de ez a Hanuschek által megtalált indigós másolat volt az eredeti változat, amelyet a kiadó az első megjelenés előtt megcenzúrázott. A most visszakerült fejezetek között vannak egészen zseniális, provokatív, szatirikus részletek is, amiken jókat lehet röhögni, annak ellenére, hogy maga a történet egyáltalán nem vidám.

Vannak még a Kästner-életműben rejtett kincsek, amelyeket a magyar olvasók nem ismerhetnek?

Bőven vannak még olyan Kästner-művek, amelyeket a magyar olvasó még nem ismerhet. Németül is csak néhány éve jelentek meg a novellák, amelyek eredetileg különböző újságokban láttak napvilágot, ragyogóak a versei, amelyekből réges-rég már lefordítottak egy karcsú kötetnyit, de ezeken túl is van még egy sor más felfedeznivaló.

Mit tud nekünk ma mondani az Ebek harmincadja közel százéves története?

– Ó, rengeteget. Fordítás közben állandóan úgy éreztem, hogy Kästner a mai világról, sőt a mai Magyarországról ír. Csak a neveket kell megváltoztatnunk, és máris magyar belpolitikai történetet kapunk. De ha körülnézünk a világban, a történetet több más ország fiai is joggal érezhetik a magukénak. Egy olyan értékválságos időszakról szól, amelyben mindenféle nagyon aljas és embertelen eszmék terjednek, a józan észnek pedig mind kevesebb szerep jut. Botor módon sokáig azt gondoltuk, hogy ami azután történt, soha nem ismétlődhet meg. Mára okosabbak vagyunk, és tudjuk, hogy ebben korántsem lehetünk olyan biztosak.

Győri László

(1954) újságíró-műfordító; történelem–német–skandinavisztika szakon végzett az ELTE-n. Harminc évig készített kulturális és zenei műsorokat a Magyar Rádióban, ahonnan 2011-ben bocsátották el a politikai tisztogatások első hullámában. Többek között Günter Grass, Norbert Elias, Sebastian Haffner, Robert Menasse, Lutz Seiler, Eugen Ruge, Marcel Beyer, Arno Geiger műveit fordította magyarra.

Szörnyű eset, hallgatni kéne róla, mint a sír” – 1916-ban hét nő bádoghordókba rejtett holttestére bukkantak Cinkotán, így derítettek fényt az első magyar sorozatgyilkos, Kiss Béla rémtetteire. Az eset sokkolta az akkori közvéleményt, és bár a rendőrségnek volt gyanúsítottja, az ügy mind a mai napig lezáratlan maradt. Az íróként és szerkesztőként is ismert Nagy Gabriella legújabb, Elviszlek Amerikába című regényében az áldozatok történeteire, hátterére fókuszálva írt a gyilkosságokról. A szerzővel az esetről, a rekonstruálás nehézségeiről, valamint az áldozatokról és Amerikáról is beszélgettünk.