„Nekem nem volt furcsa, hogy Schadl György mindvégig ott állt a végrehajtói irodák mögött”

A Schadl-Völner--per csütörtöki tárgyalásán a szigetszentmiklósi végrehajtói irodában, majd az ügyben érintett fonyódi irodában is dolgozott végrehajtó-helyettes S. Tímeát hallgatta meg a bíróság.

Folyatódott a Schadl-Völner--per a Fővárosi Törvényszéken. Míg Schadl Györgyöt és a III. rendű R. Róbertet ezúttal is kommandósok hozták a terembe, addig a szabadlábon védekező, szinte minden tárgyaláson jelen lévő Völner Pál ezúttal nem jött el.

Mint ismert, az ügyészség azzal vádolja Schadl Györgyöt, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) volt elnökét, hogy egy bűnszervezetet üzemeltetett, a kiválasztott végrehajtói posztokra saját embereit nyomta be, majd az irodából származó jövedelmük nagy részét, összesen több mint 900 millió forintot visszakért tőlük. Az ügyészség szerint Schadl az Igazságügyi Minisztérium volt államtitkárán, Völner Pálon keresztül érte el, hogy saját embereit nevezzék ki végrehajtónak, akinek ezért Schadl havi rendszerességgel 2-5 millió, összesen 83 millió forintot adott „rendelkezésre állásért”. Az ügyészség Schadlre 10, míg Völnerre 8 év börtönbüntetést kért.

Schadl György pozícióját gyengíti, hogy az ügyben meggyanúsított volt végrehajtók elismerték, hogy strómanok voltak, ezért felfüggesztett börtönbüntetéseket kaptak.

Ehhez képest a Schadl György és Völner Pál közötti kapcsolat esetében úgy tűnik, elég gyenge lábakon áll a vád. A „koronatanú” F. Vivient – Schadl György volt irodavezetőjét – nyár óta többször meghallgatta a bíróság, ám a védők kérdéseire rendre kiderült, hogy F. Vivien a korábban, a nyomozati szakaszban tett vallomásában, miszerint tisztában volt azzal, hogy Völner Pál segített Schadl Györgynek a végrehajtói kinevezésekben csak vélelmezte, illetve szerinte Schadl Györgytől hallotta, de nem látott ilyen tranzakciót.

A koronatanú meglehetősen zavaros válaszokat adott arra is, hogy a Schadl-féle irodában talált „házipénztár” nevű Excel-fájlokat – ahol az iroda kifizetéseit listázták, így a V. P. monogramú tételeket is – egyáltalán ki hozta létre, illetve ki módosította.

A csütörtöki tárgyaláson a szigetszentmiklósi végrehajtói irodában majd az ügyben érintett fonyódi irodában is dolgozott végrehajtó-helyettes S. Tímeát hallgatta meg a bíróság. A régóta a végrehajtói szakmában dolgozó hölgy már az elején leszögezte, hogy Völner Pált nem ismeri, csak egy-két konferencián látta. Schadl György 2018-ban lett a főnöke, amikor a végrehajtói kar volt elnöke egy időre átvette a szigetszentmiklósi végrehajtói irodát, ahol S. Tímea végrehajtó-helyettes volt.

A Schadl-féle új MBVK vezetése jogi végzettséghez kötötte a végrehajtói posztokat. A nőnek egy szakvizsga kellett volna ahhoz, hogy a pozíciója továbbra is megmaradjon. S. Tímea először nem akarta aláírni a munkaszerződést, mivel Schadl-féle társaság „olyan irodát festett le, amely kevésbé volt humánus és szimpatikus” számára, ám végül azt az ígéretet kapta, hogy nem fognak érdemben változtatni az iroda működésén.

A Schadl Györggyel folytatott tárgyalás sajátos pontja volt, hogy végül S. Tímea beadta a derekát, hogy marad az irodában, ám szakvizsga híján lejárt a bírósági ügyintézéshez szükséges elektronikus kártyája. Ekkor Schadl György telefonált az Igazságügyi Minisztériumba, hogy oldják meg az ügyet. A tanú nem tudta megmondani, hogy kivel beszélt a főnöke a tárcánál.

- emlékezett vissza a tanú Schadl György megjegyzésére.

Schadl György másfél évig vitte az irodát, majd kiírták rá a pályázatot. Ezután (a későbbi IX. rendű vádlott) F. Miklós érkezett meg végrehajtónak a szigetszentmiklósi irodába. A tanú elmondása szerint F. Miklós nem igazán tűnt kompetens szakembernek, korábban ügyészként tevékenykedett, így S. Tímea szerint

F. Miklós nem is titkolta, hogy a végrehajtói szakvizsgát ugyan abszolválta, ám a gyakorlati részhez nem értett. Azt kérdezte, mit javasol, hogy kedveljék meg a kollégák, mire S. Tímea azt mondta, hogy tanulja meg a szakmát. – Vettünk neki egy komputert, hogy majd távkapcsolatban tanítgatjuk, ám végül ez nem igazán történt meg. Ennek ellenére idővel F. Miklós „valamennyire belerázódott, a napi munkában nem vett részt - tette hozzá.

Hasonló volt a helyzet a fonyódi irodába végrehajtónak kinevezett N. Gábor tizenegyedrendű vádlottal kapcsolatban. Az irodáról hamar kiderült, hogy súlyos elmaradásban van, így Schadl György S. Tímeát kérte meg, hogy „nézze meg, hogyan állnak ott az ügyek.”

A tanú szerint N. Gábor sem igazán értett a végrehajtáshoz. Ő is hetente egyszer jött le aláírni, az érdemi munkát az iroda munkatársai végezték. Arról nem tud, hogy F. Miklós vagy N. Gábor és Schadl György között milyen megállapodás lehetett. – Mivel Schadl György korábban is sok irodát mentorált, így nem tűnt furcsának, hogy végig ott maradt N. Gábor mögött – mondta.

„Igyekeztem nem tudni róla”

A bíróságon Tóth Erzsébet bírónő a szünet után arról kérdezte S. Tímeát, miként lehetett az, hogy miután F. Miklós kilencedrendű vádlott megkapta a végrehajtói kinevezését a szigetszentmiklósi irodába, az iroda költségeit továbbra is Schadl György fizette.

Mint a tanú elmondásából kiderült F. Miklósnak tulajdonképpen alig kellett dolgoznia,

S. Tímea szerint konkrétan elhangzott, hogy Schadl mindenben segít és ő fogja állni az iroda költségeit, még akkor is, amikor már nem Schadl vezette az irodát. (a IX. rendű F. Miklós már korábban elismerte, hogy Schadl-lel megállapodott arról, hogy ő lesz az iroda vezetője, amiért cserébe le kellett adnia az iroda bevételeit Schadl-nek.)

Jellemző, hogy az iroda működéséhez szükséges összegekről F. Miklóst nem is értesítette S. Tímea.

– fogalmazott.

Bár az irodát névleg F. Miklós vezette, S. Tímea jellemzően Schadlnek szólt, ha az irodához szükség volt pénzre, akkor a negyedrendű vádlott M. Viktor hozott készpénzt. S. Tímea ilyenkor úgy vezette fel az összegeket, hogy „Miklóstól” jött ez a pénz. Miklóst akartam védeni ezzel” – vallotta a tanú, akivel az ügyészség korábban vádalkut kötött.

– Amikor elhangzott, hogy Schadl György fogja adni a pénzt az iroda költségeihez, az felmerült, hogy miért? – kérdezte Tóth Erzsébet bírónő S. Tímeát.

Nekem az volt a feladatom, hogy szakmailag irányítsa az irodát. Elfogadtam, hogy mentor és nem tartozott rám, hogy a pénzek honnan jönnek. – Furcsának találta ezt vagy sem? - kérdezte a bíró. – Annyira nem tartottam furcsának, mert azt vélelmeztem, hogy valami megállapodás lehetett közöttük. Azt vélelmeztem, hogy F-nek ügyészként akkora a megtakarítása, hogy végrehajtói irodát vegyen, tehát lehetett közöttük megállapodás.

S. Tímea szerint F. Miklós csak jóval a letartóztatása után mondta el, hogy milyen megállapodása volt Schadl Györggyel.

S. Tímea volt, aki az iroda osztalékainak a felvételéről is tudott, amelyeket a vád szerint utána F. Miklós átadta Schadl Györgynek. A tanú pontosan nem tudta megmondani, hogy mennyi osztalék volt. A bíró unszolására annyit mondott,

Hasonló volt a helyzet a fonyódi járásbíróság mellé kinevezett végrehajtó, a tizenegyedrendű vádlott N. Gábor esetében. Ő szintén nem értett a szakmához, ám az iroda költségeit a Schadl György által finanszírozott szigetszentmiklósi iroda „házipénztára” állta. S. Tímeát Schadl kérte, hogy menjen le rendbe szedni az irodát. – Van ott egy fiatal kolléga, aki nem igazán ért a szakmához – mondta a mostani tanúnak.