- „A fiaim tanárainak többsége 50 évesnél idősebb, és utánuk gyakorlatilag nincs már senki”

Több ezren vettek részt hétfő délután az Egységes Diákfront, a Tanítanék Mozgalom és más civil szervezetek közös, budapesti demonstrációján, a délután fél öttől estig tartó vonulásos tüntetés a Hősök terétől indult, majd az Oktogonnál csatlakoztak a Fővárosi Önkormányzat rendezvényéhez, amelyen az 1956-os forradalom 67. évfordulójáról emlékeztek meg.

Az oktatásért tüntetők követelései változatlanok: a tanárok legalább 50 százalékos béremelését, új Nemzeti alaptanterv kidolgozását, az iskolai sztrájk korlátozásának eltörlését, valamint a pedagógusokra nézve több szempontból is hátrányos új életpályatörvény, más néven státusztörvény visszavonását szeretnék elérni. Az október 23-ai demonstráció a diákok, pedagógusok sokadik kiállása volt, de főbb céljaikat továbbra sem sikerült elérni. A tiltakozások ellenére a kormány nyáron bevezette a státusztörvényt, ezt követően, szeptember végéig mintegy kétezer pedagógus hagyhatta el a közoktatást, sokan pedig már a törvény bevezetése előtt távoztak. A diákok, tanárok ugyanakkor jelezték: amíg nem teljesülnek a követeléseik, addig nem adják fel.

Öt óra előtt már sokan összegyűltek a Hősök terén, ahonnan a néhány ezer fős tömeg először a VI. kerületi Kölcsey Ferenc Gimnázium, majd az alaposan körbekordonozott orosz nagykövetség felé vette az irányt. A már sokszor látott civil-, szakszervezeti- és diák-mozgalmi zászlók alatt vonulók „Szabad ország, szabad oktatás”, „Nincs tanár” skandálása el-elhalt időnként, ám ekkor a valódi forradalmi hevület helyett inkább a csendes elkeseredettség volt jellemző.

A tüntetők között voltak a budapesti Szerb Antal Gimnázium kilencedikes diákjai is, akik közül többen nyilatkoztak lapunknak arról, hogy még csak másfél hónapja kezdték a középiskolát, de már most a bőrükön érzik a tanárhiány negatív hatásait, rendszeresek a helyettesítések és az elmaradt órák. Mégis úgy gondolják, ők még jobban jártak, mint az utánuk jövők.

– mondta egyikük. Hasonló tapasztalatokról számolt be egy, az egészségügyben dolgozó anyuka. Középiskolás fiának naponta három órája marad el, és az egész iskolában egyetlen angoltanár van. – Egyszerűen nem látom, hogy ez mitől lenne jobb a jövőben. A fiaim tanárainak többsége 50 évesnél idősebb, és utánuk gyakorlatilag nincs már senki. Remélem, hogy később lesz lehetőségük külföldre menni, itt nincs stabilitás, semmi sem biztos. Egyszerűen nem tudom őket mivel bíztatni – mondta elkeseredetten.

A külföldre vándorlás egyébként sokszor vetődött fel a demonstrálók beszélgetéseiben. Bár a tüntetésen minden korosztály képviseltette magát – idősek és gimnazista korúak, kis gyerekekkel vonuló fiatalok az oktatási tüntetések stabil résztvevői – mégis szembeötlő volt az egyetemisták szervezeteinek távolmaradása. Egy szociológiát tanuló lány azt mesélte, korosztály képviselőinek többsége már leginkább azzal van elfoglalva, hogy milyen lehetőségeik lennének más országokban. Ő a barátaival kitartóan jár a tüntetésekre, de ezt csak jobb híján teszik, nem optimisták azzal kapcsolatban, hogy bármilyen változást el lehet érni ezzel az eszközzel ma Magyarországon.

– A nővérem pedagógusnak tanul, de már most tudja, hogy nem fog tanítani, keresi a más munkalehetőségeket. Elkeserítő, hogy emberek diplomával olyan kevés pénzt kereshetnek, mint nálunk a tanárok. Pedig az ő fizetésük tényleg befektetés lenne a jövőbe – mondta.

– Oka volt a forradalomnak, oka van annak, hogy a civileknek össze kell fogni, hogy hallatjuk a hangunkat – erről már Simkó Edit pedagógus beszélt az Oktogonnál, ahol az is elhangzott: a tiltakozók számára “a feladás nem opció”. Vágó Csaba, a Civil Bázis tagja hosszan sorolta, milyen feladataik vannak: meg kell menteni a hatalom által vegzált Iványi Gábor lelkészt és az elesetteket segítő Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, ki kell állni az akkumulátorgyárak ellen tiltakozó civilek mellett, segíteni kell az Egységes Diákfrontot és az általuk indított hétigenes népszavazást, helyre kell állítani a köztársaságot, a jogállamot, a demokráciát.

Ezt követően három tanár, a Tanítanék Mozgalom képviselői szólaltak fel. – A kormány bűnös. Vádolom a kormányt mindazért, amit az oktatással, a gyerekeinkkel, jövőnkkel tett – mondta Berta Beáta, a XVIII. kerületi Karinthy Frigyes Gimnázium korábbi tanára, aki 23 év tanítás után adta be felmondását az oktatásban uralkodó állapotok miatt. Törley Katalin, akit tavaly ősszel polgári engedetlenség miatt rúgtak ki a VI. kerületi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, arra emlékeztetett, jelenleg három tankerületi központ vezetője ellen folyik eljárás sikkasztás miatt, miközben egy új minisztériumi utasítás szerint már az iskoláknak szánt adományok többségéről is csak a tankerületi vezetők dönthetnek.

– Az 1956-os hősök egy szabadabb, demokratikusabb országért álltak ki. Mi is szabad, európai Magyarországot szeretnénk. De akkor mindennek vége, ha elfogadjuk, amit el akarnak hitetni velünk: azt, hogy mi semmit nem tehetünk a jövőnkért - fogalmazott Törley Katalin. A miskolci Hermann Ottó Gimnázium tanára, Pilz Olivér - aki már csak néhány napig dolgozik az iskolában, miután ő is felmondott – arra mutatott rá: miközben a kormány az egyik oldalról béremeléssel hitegeti a tanárokat, a másik oldalról átveri őket, beléjük rúg. Felidézte azt is, a tanárokat minősítik, a teljesítményüket hamarosan új módszerekkel értékelik, miközben „az oktatás az alapjaiban rohad”, és sok más területen - mint például az egészségügy - sem jobb a helyzet. Ezekért ki a felelős? Az agyonterhelt, éhbérét dolgozó tanárok? - tette fel a kérdést Pilz Olivér.

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is beszédet tartott. – Azért vagyunk ma itt, mert nem engednünk 56-ból, nem engedünk 89-ből és nem engedünk abból, hogy hazánk egyszer szabad és egyenlő polgárok közös otthona, köztársaság legyen – kezdte felszólalását. Szerinte köztársaságban élni azt jelenti, hogy igyekszünk jól bánni egymással, hiszen “ahogy egymással bánunk, az a hazánk” - idézte a Kőhegyi Menedékház zászlórúdján olvasható feliratot. Szerinte az 56-os hősök is olyan hazát akartak, ahol baloldaliak és jobbodaliak, munkások és értelmiségiek, fiatalok és idősebbek, budapestiek és vidéken élők együtt küzdenek egy szabad Magyarországért. Hozzátette: a nemzeti összetartozás csak akkor lehetséges, ha senki, semmilyen ideológia nevében, senkinek nem akarja megmondani, hogy hogyan kell szeretni a hazát.

Ehhez képest ma Magyarországon a köztársaságot kivették az ország nevéből és a működéséből is, az állam a köz társasága helyett részvénytársaság, ahol a köz érdeke helyett a magánérdek érvényesül. De Karácsony szerint a köztársaság továbbra is ott van a tanárok és diákok mozgalmában, a szakszervezetekben, a polgárjogi mozgalmakban, a szabad önkormányzatokban, az elesetteket az állam helyett is támogató civilek munkájában. Arról is beszélt, hogy hogy hidat akar építeni a civilek és a pártok közt, majd hozzátette: 

A rendezvény végén az Egységes Diákfront képviselői beszéltek arról, már lehet szavazni az oktatásügyi kérdésekben indított 7IGEN-es, alternatív népszavazáson. Ezt az online felületeiken, illetve az ország több pontján felállított szavazóhelyeken lehet megtenni. Hétfőn már meghaladta a 10 ezret a szavazók száma.