eutanázia;Emberi Jogok Európai Bírósága;Strasbourg;Karsai Dániel;

Karsai Dániel: Most az a dolgunk, hogy a legjobb tudásunk szerint megcáfoljunk minden érvet, amit a kormány előterjesztett

Már megvásárolta a repülőjegyét Strasbourgba, és a szállást is lefoglalta november végére a kegyes halálért küzdő, ALS-szel diagnosztizált alkotmányjogász, akinek ügyében kétnapos tárgyalást tartanak az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

Nem lepett meg, hogy az Orbán-kormány ellenkérelmet, és nem csillogó szemmel egy minden részletre kiterjedő törvényjavaslatot erjesztett elő. Az, hogy első lépésként beleállt a dologba, nem egy vérszomjasan ellenséges lépés, ez általában így szokott lenni. Nem kerültünk át háborús üzemmódba, itt egy per zajlik. Ha valaki itt piszkálódik, az a kezdetektől fogva én vagyok – mondta szerdai sajtótájékoztatón az életvégi döntés jogáért küzdő Karsai Dániel alkotmányjogász, miután a kabinet benyújtotta az ellenkérelmét az eutanáziája engedélyezéséről szóló strasbourgi beadványára.

Karsai Dániel azért fordult beadvánnyal az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), hogy a testület döntése nyomán megváltoztassák a magyar jogszabályi környezetet, amely jelenleg semmilyen formában nem teszi lehetővé az eutanázia alkalmazását.

A sajtótájékoztatón az egyik jogi képviselő, Stánicz Péter összefoglalta az Orbán-kormány 17 oldalas beadványát. „A kabinet  álláspontjának középpontjában az áll, hogy a strasbourgi bíróság korábban egy hasonló ügyben már döntött 2002-ben. Az akkori kérelmező Diane Pretty brit állampolgár beadványát elutasították, ennek mintájára szerintük ebben az ügyben is elutasító döntésnek kell születnie. Az állam mérlegelési körébe tartozik, hogy biztosít-e, és ha igen, milyen életvégi döntéseket az egyének számára. A kormány vitatja, hogy Európában érzékelhető lenne egyfajta elmozdulás abba az irányba, hogy kiterjesszék az életvégi döntések lehetőségét. Az az álláspontjuk, hogy nem tartozik a magánszféra körébe az, hogy az egyén eldönthesse, az élete végén mi történjen vele. A büntetőjogi tilalommal kapcsolatban leszögezték: a magyar jog szerint jelenleg büntethető az, aki a halálosan beteg egyén külföldre utazásában segít azért, hogy egy asszisztált öngyilkosságban részt vehessen, ez jelen esetben nem releváns, hiszen amíg Karsai Dániel mozgásképes, szabadon egyénileg kiutazhat külföldre, és véget vethet az életének. Végezetül arra hivatkoztak, hogy a magyar jog nem tesz különbséget az egyének között aszerint, hogy életfenntartó beavatkozásra szorulnak vagy sem, ezért a diszkrimináció tilalmába való ütközése a magyar jogszabályoknak fel sem merülhet.”

Az EJEB-től Karsai Dániel november 6-ig kapott határidőt, hogy részletesen, írásban előterjeszthesse válaszait az Orbán-kormány álláspontjára. A kétnapos tárgyalás első napján szakértőket, Sándor Judit bioetikust és Regis Aubris palliatív-ellátás szakértőt hallgatnak meg, Az EJEB két szervezetnek - Dignitas, European Center for Low and Justice - megengedte a beavatkozást, azaz írásbeli észrevételek benyújtását. Karsai Dániel kiemelte: ezek a szervezetek semleges szakmai, jogászi, társadalompolitikai szempontokat vetnek fel. Végül november 28-án a kérelem befogadhatóságára és érdemi elbírálására kerül sor. A svájci Dignitasnak, mely azzal foglalkozik, hogy segít a méltóságteljes eltávozásban, egyébként Karsai Dániel már a tagja, de hangsúlyozta, hogy ez csak tagság.

Karsai Dániel ugyan nem részletezte az álláspontját, de azt elmondta: az elmúlt 21 évben igenis születtek strasbourgi döntések életvégi kérdésekben, tehát a gyakorlat már nem ott tart, mint két évtizeddel ezelőtt. 

Az alkotmányjogász az esélyeket nem kívánt latolgatni. – Az álszakértők legbiztosabb ismérve, hogy megmondják, mi lesz a jövő. Én nem tudom, milyen döntést hoz a bíróság. Most az a dolgunk, hogy a következő napokban a legjobb tudásunk szerint megcáfoljunk minden érvet, amit a kormány előterjesztett. De annyit elmondhatok, hogy ezeket olvasva nem töltött el reménytelenségérzet. Ennek az ügynek reális esélye van a sikerre, de nem bonthatunk előre pezsgőt.

Megerősítette azt is, hogy az életvégi döntések reformjához nem kell strasbourgi elmarasztalás, a magyar állam – ha akarja – magától is hozhat döntést. Mint mondta, még az sem kizárt, hogy ezen el is gondolkodtak. Véleménye szerint bizakodásra ad okot, hogy a kormány az észrevételeiben idézi a Büntető törvénykönyv vonatkozó szakaszait, de a neki kárt okozó szakaszokat áthúzva. „Ilyet még nem láttunk, a legkomolyabban mondom, hogy nem tudjuk, miért vannak ezek áthúzva. Azt gondoljuk, hogy talán annak a jele, hogy ezen elgondolkoztak...”