Az elmúlt egy évben 24 százalékkal nőtt a magyarok vásárlóereje nominálisan, ám ez az adat csalóka, hiszen az adatot nem korrigálták az EU legmagasabb – 17-18 százalékos – inflációjával. Az EU-ban az átlagosan elkölthető jövedelem 17 688 euró, a TOP 3-ba Lichtenstein, Svájc és Luxemburg került, de a top 10-ben megtalálható a kormány által 2030-ra utolérni kívánt Ausztria (26 671 euró), vagy Németország (26 271 euró), de Spanyolország a 16 449 eurós egy főre jutó vásárélóerő-jövedelemmel már átlag alatt van.
Magyarországa a 29. helyre került – ez egy hellyel jobb a tavalyi adatnál. Itthon nem meglepő módon nagy különbségek vannak: a fővárosban 14 ezer euró az egy főre jutó vasárlóerő, ez is csak az európai átlag 79,3 százaléka. A második legmagasabb az egy főre jutó jövedelem Komárom megyében 11,8 ezer euróval, majd Fejér és Pest megyék következnek 11 ezer euró feletti jövedelemmel, a sereghajtó, akárcsak a korábbi években, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye, ahol az egy főre jutó vásárlóerő 8 475 euró, ami az európai átlag alig 48 százaléka. Az első tíz leggazdagabb település listáját idén Nádudvar vezeti, míg a tavalyi első Üröm a második helyre esett vissza. Paks továbbra is a harmadik, Tata után idén Nyergesújfalu is bekerült az első tízbe.
A vásárlóerő az adók és társadalombiztosítási járulékok nélkül rendelkezésre álló jövedelemre utal, beleértve a transzferfizetéseket (családi pótlék, nyugdíj, szociális ellátások) is, és egy főre és évre vetített indexként jelenik meg euróban. A GfK vásárlóerő a nominális rendelkezésre álló jövedelemre vonatkozik, vagyis az értékek nincsenek inflációval kiigazítva. Az általános vásárlóerőből (jövedelemből) a fogyasztók fedezik az élelmiszerre, lakhatásra, szolgáltatásokra, de az energiaköltségekre, a magán-öregségi ellátásra és a biztosításra, valamint egyéb kiadásokra, például a nyaralásra, a mobilitásra fordított összes kiadást is, vagyis a rangsor egyfajta jóléti mutatónak tekinthető.
