Ismét egy remekbe sikerült nemzeti konzultáció! Ami igazából klasszikus angol humor, ha nem is a legeredetibb és a legolcsóbb, de én már tényleg azt várom, hogy a kormányülésen egyszer csak mindenki hátraesik a nevetéstől és a büdös bogárként kalimpáló kormánykópék infantilis kisdedként vinnyognak, csacsifület mutatva mindahányunknak: „hülye magyarok, magyar hülyék!”
Halkan kérdezem: miféle fából faraghatták ezt a mi Viktorunkat, aki szerint egy búgócsigánál komolyabb európai entitás haptákba vágja magát a magyarok elsöprő véleménye előtt, miszerint nincs ember Egyházasdengelegtől Nemesrempehollósig, aki tálib fegyverkereskedőtől szeretné vásárolni a sós-túrós burekot?
Tényleg van olyan kormányülés, ahol a hülye járások miniszterének expozéja után a lehetetlen kérdések órájában ötletelnek jól fizetett közszolgáink? Ahol Gulyás Arcizom Gergely, Csák Tizennyolc János és Lázár Épületes János vállvetve köszörüli torkát, felszólalásra emelkedvén: Akarja-e Ön, hogy füstölgő Kalasnyikovok dörmögjék el a Stille nach-ot a Bazilika előtt Szentestén?
Akarja-e Ön, kérdezzük ezt már mi, költőileg szerényen, hogy milliárdokat elégetve sületlenségekről szóljon a következő hat hónap, a gyerekeink orbitális agylágyulás jeleit észleljék ismét a felnőtteken, és a magyar név Európa-szerte megint szitokszó legyen? Vagy mégis inkább azt választaná, hogy egy épeszű kormány értelmes dolgokra költsön, mondjuk a határőrizet szigorítását és a terroristák kitoloncolását támogatva – amin Ursula von der Leyen vezetésével felelős államnők és államférfiak tüsténkednek régóta. Lassan mondom: senki nem akar ide egy darab tálibot sem betelepíteni! Fölösleges tehát az ellenkezőjét mantrázni „elemi iskolai szinten”. Ha csak nem választást akarunk nyerni bármi áron, mert ugye a „bármi ár” még sosem számított Orbániában.