Negyven-ötven éve talán még volt értelme beszélni európai nemzeti elitekről, de a gazdaság globálissá alakulása során a kontinens lemaradt a versenyben, és inkább csak követi a folyamatokat. Nagy vonalaiban így látja az európai gazdaság helyzetét Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus.
A nemzetgazdaság fogalma amúgy is elavulóban van, sokkal inkább regionális központokon keresztül írható le a világgazdaság szerkezete, sőt egyre jellemzőbb, hogy – akár országhatárokon is átlépve – városok köré szerveződik a gazdaság. Így például nyugat-magyarországi övezetek vagy Pozsony egyaránt Bécs szférájához tartoznak. Európának ugyan kiváló kutatás-fejlesztési kapacitásai vannak, de a technológiai gyártásban lemaradt, az igazi verseny az Egyesült Államok és Kína között zajlik.
Részlet a videóinterjúból
A jelenlegi magyar kormány számára egyértelműen vonzó a fejlesztő államnak az a modellje, amellyel több távol-keleti ország nagy sikereket ért el. Az ehhez szükséges állami centralizáció bizonyos szinten meg is valósult, ám mégsem jöttek még létre magas hozzáadott értékű, exportképes, magyar tulajdonú nagyvállalatok. Pogátsa Zoltán szerint ennek egyik oka az oktatás fejlesztésének elhanyagolása, hiányzik a megfelelő társadalmi szintű tudás az áttöréshez. Másrészt pedig nehéz lenne megfelelő kockázati szinten kijelölni olyan ágazatot, amelynek állami fejlesztésével be tudnánk törni a nemzetközi piacra. A közgazdásznak meggyőződése, hogy nem felülről kéne húzogatni a magyar gazdaságot, hanem alulról tolni, hagyni, hogy kirajzolódjanak azok a területek, amelyeken igazán fejlődőképes. Ezzel párhuzamosan pedig elengedhetetlen az elmozdulás a tudásalapú társadalom felé.
